Novak Đoković teljes pályafutása felkiáltó- és kérdőjelekből áll. Előbbiek a kezdeti váratlan diadalok, a későbbi serlegnyertes sikersorozat és számos csúcs megdöntése mögé sorakoztak fel, utóbbiak pedig minden egyéb vele kapcsolatos, elsősorban a gyakori vitás esetei után illenek oda.
A felkiáltójelesekkel most itt nem szükséges foglalkozni, azok egyikéről e helyen akkor esett volna szó, ha a múlt hétvégén megnyerte volna az Australian Opent. A titokban remélt, de hangosan is emlegetett esetleges 25. nagy serleg megszerzése azonban nem jött össze. Egy-két jó meccs a 38. évében járó veterán részéről, az Alcaraz feletti, voltaképpen nem is várt győzelem és a megtiszteltetés, ha igaz, hogy tízszeres bajnokként majd szobrot kap a Melbourne Parkban a Rod Laverről elnevezett stadion (centerpálya) közelében, olvasható a dicsőséglistának is nevezhető oldalon, míg a másikon nap mint nap sorakoztak az „erre meg miért volt szükség” hangzású kérdést felvető esetek.
Nagyon jól tudjuk, hogy Novak teljes pályafutását a nemzetközi médiában, a teniszstadionok lelátóin és a közösségi oldalakon Roger Federer és Rafael Nadal árnyékában töltötte, és semmi sem változott akkor sem, amikor a két nagy rivális sportolói nyugdíjba vonult. Egyrészt az ő emlékük továbbra is ott ül a köztudatban, ahol mérhetetlen szeretetnek és tiszteletnek örvendenek, másrészt a mögöttük keletkező űrt két fiatal, Jannik Sinner és Carlos Alcaraz tölti be, Novak pedig marad a háttérben.
Đoković az idők folyamán mindent megtett, hogy elrabolja a rivaldafényt, de azt olyan sajátságos ügyetlenséggel tette, hogy azt sem a média, sem pedig a lelátó nem értette, mi több, erőszakos betolakodásnak vélték, amiért a teniszezőt se vége, se hossza sikersorozatai ellenére sem tudták megkedvelni. Novakot a közöny és visszautasítás rettenetesen bántotta, és még inkább igyekezett megfelelni, de nem volt kellő tanácsosa, így továbbra is csak idegesítette a közvéleményt. Nem segített a járvány idején hangoztatott oltástagadó tudományellenes véleménye sem, a boszniai piramisok, a guruk és a sok-sok tudálékos nyilatkozat, mindez megfűszerezve a családjából érkező dörgedelmességekkel.
Novak hagyománya lett, hogy meccs közben vitatkozik a nézőkkel, teli torokból szitkozódik, és, bár ez nem szabályellenes, csaknem minden meccsén, nagyobbára a számára hátrányos helyzetben, gyúróért és orvosért üzen, amit esetében általában nem indokolt beavatkozásnak, hanem sportszerűtlenségnek könyvelnek el.
Melbourne-ben mindent felülmúlt egy újabb kérdőjellel, amikor egy interjújában azt állította, hogy 2022 januárjában, miután az ausztrál hatóságok visszavonták a beutazási engedélyét, a kényszerszállásán megmérgezték. Nem az a kérdés, hogy valós-e az állítás, hanem hogy három év után, bizonyítékok nélkül, ausztrál földön hangzott el. Azután csodálkozott, hogy visszalépésekor illetlen és igazságtalan, de nagyon is várt érzelmi töltetű füttykoncert kísérte le a pályáról.
