Amatőr sportolóból ugyan nagyon sok volt, maga a sport viszont örök idők óta, mindig a kornak megfelelő módon, hivatásos jellegű volt. Az ógörög olimpiákon sem pusztán a dicsőségért folyt a versengés, a győzteseknek egyéb jutalom is járt, s ha a sportolás nem is volt az alapvető foglalkozásuk, abból is szépen meg lehetett élni.
Az újkori olimpiai mozgalom eleinte meglehetősen keményen viszonyult a profizmushoz, igaz, szemet hunyt a szocialista blokk álamatőrei esetében, végül, négy és fél évtizeddel ezelőtt eltörlődött minden határ, s minden sportoló alkalmat kapott, hogy a sportból meg is éljen, ha ahhoz megfelelő képességű volt, és a sportága anyagi jellegű hátteret is tudott biztosítani.
Leszámítva a helyi jellegű sportokat (például szumó, ausztrál foci), művelőinek a legjobb megélhetést, fokozatosan felzárkózva, az amerikai csapatsportok, a labdarúgás, az ökölvívás, a golf, a Forma–1 és a tenisz biztosítja. Más sportágak esetében, mondjuk röplabdában, alpesi sízésben, sakkozásban vagy korlátozott az átlagon felül kereső versenyzők száma, vagy a keresetek jelentősen elmaradnak az elsők között említettekhez képest. Nem titok, hogy az idővel bevezetett pénzdíjas versengés ellenére, például az atlétika is a „legszegényebbek” közé tartozott, s ezen nem igazán változtatott a Gyémánt Liga sem.
Az atléták anyagi helyzetére irányuló legújabb próbálkozás a tengerentúlon történik. A négyszeres olimpiai bajnok és világcsúcstartó Michael Johnson ütött nyélbe, kizárólag a futók számára, egy sorozatot, amelynek első állomása a múlt hétvégén a jamaicai Kingstonban volt (következnek még Miami, Philadelphia és Los Angeles), amely a hangzatos Grand slam nevet viseli, és amelynek az összdíjazása az atlétika mércéi szerint nagyon szép 12,6 millió dollár. Minden helyszínen 6 férfi- és 6 női küzdelemben avatnak bajnokot, a fődíj 100 ezer dollár, vagyis egy futó legtöbb 400 ezret kereshet.
Az idei versenyektől is függ majd, hogyan alakul az új sorozat sorsa. A kingstoni első nem aratott különösebb sikert, hisz nagyobbára szerény, erősen idény eleji eredményeket kaptunk, a publikum sem mutatott különösebb érdeklődést. Lehet, hogy az USA-ban már másképp lesz, nemcsak a lelátók telnek meg, hanem nagy számban találnak gazdára a verseny nevét hirdető emléktárgyak, pólók és sapkát, valamint az eredmények szintje is emelkedik.
Az első év egyik gondja az is, hogy a reklámokban emlegetett sztárparádé valójában erősen foghíjas. A 8-8 olimpiai futószámban például a tavalyi párizsi olimpia csak hat bajnoka (két férfi és négy nő) lépett fel, nem volt ott például Noah Lyles, Jakob Ingebritsen, Grant Holloway, valamint Julien Alfred, Keely Hodgkinson és Faith Kipyegon, ezenkívül számos ezüst- vagy bronzérmes sem. Továbbá kimondottan kevesen voltak az európaiak és a legjobb afrikaiak. Egyelőre tehát akadt valamennyi pénz az atléták számára, de ez még nem ígéretes rendszer.
