Bíró Anikó és Lengyel Mónika egy évtizede úgy döntött, létrehozzák a Dombos Asztaliteniszklubot Kishegyesen, ezzel felkavarva a község sportéletének állóvizét. Talán még ők sem hitték, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen szép sikereket ér el az egyesület, amelynek leánycsapata hamarosan a legerősebbek között bizonyíthat. Anikóval az utánpótlás jelenlegi helyzetéről és az idei szezon célkitűzéseiről beszélgettünk.
Akkor mondjuk ki: Szuperligába jutott a csapat! Tíz évvel ezelőtt, a klub alapításakor gondoltak erre?
– Nem igazán, és nem is ezek voltak a célok, hanem a gyerekekkel való foglalkozás. Időközben jöttek a tehetségesebb pingpongozók, egyik siker a másikat követte. 2016-ban elkezdtünk a bajnokságokban versenyezni, és minden évben feljebb léptünk egyet. Az I. ligából a Szuperligába másodszori próbálkozásra sikerült bejutni, de ez veretlenül jött össze. Tíz éve a feltételek sem voltak adottak, még a rekreációs szintű pingponghoz is be kellett szereznünk az eszközöket, most pedig Török Gyula személyében kiváló profi edzőnk van, aki az edzéseket is más alapra helyezte.
Említette az I. ligás veretlen idényt: 18 meccsen 18 győzelem. Nem kis teljesítmény, főleg ha hozzátesszük, hogy ebben a bajnokságban ott volt a Crvena zvezda, a Flip vagy éppen a nagy múltú Csóka.
– Ez mindenekelőtt a játékosok maximális kitartásának köszönhető. Nagyon jó volt a csapatszellem, remek a viszony az asztaliteniszezők és az edző között. A lányoknak kezdettől fogva az volt a céljuk, hogy meglegyen a feljutás. Rengeteg felkészülés van az eredmény mögött. Az edzések két helyen zajlanak: Kishegyesen az iskola tornatermében heti háromszor, Karkaturon (szerbül: Mićunovón) a helyi közösség termében napi szinten edzenek a lányok két-három órát, beleértve a hétvégéket is.
Az I. liga és a Szuperliga más szint, amelyhez már megfelelő anyagi háttér is szükséges.
– Minden évben pályázunk a községi sportpályázaton, ami a járványidőszak alatt sajnos igencsak akadozott, de lassan talán helyreáll a rend. Támogatókból sajnos sosincs elég, még akkor sem, ha akadnak magánszemélyek, akik anyagilag szponzorálnak minket, és vannak, akik más úton járulnak hozzá a klub fejlődéséhez. Nagyon fontos a szülők szerepe is, akik biztatják a gyerekeket, és ott segítenek az egyesületnek, ahol csak tudnak. Igazából egy tízfős csoport összefogása az egész.
Idén az eddigiekhez képest más rendszerben bonyolítják le a Szuperligát. Hogyan áll fel a csapat ebben a szezonban?
– Kis változás történt a csapat összeállításában. Vegyelek Dóra másik csapatba igazolt, a többiek maradtak – Ana Nikoiani, Gvozdenović Katarina, Halász Ella, Kincses Anita, Kovács Kiara és Szőke Regina. Egyelőre a bennmaradás a cél egy elég nehéz bajnokságban, de ez reális elvárás lehet.
Az elmúlt évtizedben több korosztályos nemzetközi versenyről is érmekkel tértek haza a Dombos asztaliteniszezői. Milyen helyzetben van jelenleg az utánpótlás?
– Kevesebb diák van az iskolában, ezáltal kevesebb a sport iránt érdeklődő is. A legfiatalabb korosztály nálunk a 2009/2010-es generáció, de nem tudunk nagy létszámmal dolgozni. Nagyjából egy ötfős csoportra építünk kategóriánként. A fiúknál kicsit rosszabb a szituáció, mivel idősebbek, vidéken járnak középiskolába, nehezen tudnak hazajönni edzésekre. Újabb növendékeket az utóbbi időben nem fogadtunk, mert egyszerűen nem tudjuk úgy beosztani az erőnket, hogy mindenkivel egyformán foglalkozzunk. Az induláskor húszas létszámmal dolgoztunk, de ez most lehetetlen, mert tizenöt–tizennyolc gyerek van egy osztályban az iskolában. Az utánpótlás edzéstervét szintén Török Gyula állítja össze, az edzések lebonyolításában Kovács Ernő, Utasi László és a női első csapat tagja, Ana Nikoiani is segédkezik.
