A Szuperligába feljutó asztaliteniszklubokról szóló minisorozatunk a végéhez ért, utolsóként a topolyai TSC férficsapatának teljesítményét vesszük górcső alá. A megmérettetés új lebonyolítási rendszerrel ma (szombaton) kezdődik. A TSC egyesületének immáron nemcsak a futballban van a legmagasabb osztályban szereplő női és férfiegyüttese, hanem a pingpongban is. A meglévő csapathoz idén erősítést is sikerült szerezni. Az asztaliteniszklub elnökét, Juhász Antalt telefonon faggattuk az egyesület jelenlegi helyzetéről.
A TSC férfi asztaliteniszcsapata a Szuperliga bővítése okán egy kvalifikációs tornán vívta ki a feljutást. Ez a szintlépés tervezett volt, vagy a körülmények hozták így?
– Tavaly a csapatnak egyértelműen az volt a célja, hogy olyan helyezést érjünk el, amivel bennmaradunk az I. ligában, de sorban jöttek a jó eredmények, végül elcsíptük a negyedik pozíciót. Adódott a lehetőség, hogy az említett selejtező tornán kiharcoljuk a szuperligás részvételt, és egy kis sportszerencsével ez össze is jött. Nem szerepelt a terveink között, de a fiúk kiharcolták a sikert, és a vezetőségben úgy döntöttük, hogy a női csapat mellett a férfiakért is komolyan kiállunk. Pechünkre az elmúlt tíz év legerősebb ligájában kell helytállnunk, de megpróbálunk benn maradni.
A csapat magvát tapasztalt játékosok alkotják. Lesz vérfrissítés a klub háza táján?
– Minden játékossal leültünk a tárgyalóasztalhoz, hogy átbeszéljük a jóval nagyobb felelősséggel járó feladatokat. Mellik Viktor és Egri Tihamér azonnal igent mondott, Faggyas László ott van a listán, de családi és munkakötelezettségei miatt nem tud rendszeresen edzeni, ezért rá csak végső esetben számítunk. Čonićtyal legalább két hétig tartó megbeszélés zajlott, mert több és anyagilag jobb ajánlatot kapott más kluboktól, de meggyőztük a maradásról. Az egyik legnagyobb erősítésünk Fenyvesi Flórián lesz, aki korábban Ausztriában asztaliteniszezett. A felkészülési tornákon egyből látszódott, hogy életerős, egyben nagy külföldi tapasztalattal rendelkező fiatalról van szó, aki óriási segítség lesz a szezonban.
A hétvégén rajtol a Szuperliga. A két nap alatt összesen négy fordulót kell lejátszani. Erőnlétileg hogyan készült a gárda erre a kihívásra?
– Sajnos ritkán tudjuk összehozni a közös edzéseket, legtöbbször mindenki egymaga edz. A felkészülés során már láttuk, hogy mindenki helytáll akkor is, amikor naponta három-négy meccset kell lejátszani. Az utolsó alkalmak már nyilván nehezebbek voltak. Fenyvesi huszonévesen kicsattanó formában pingpongozott, Mellik és Egri is tréningezett. Meglátjuk, mi lesz, mert ez a formátum mindenkinek új. A hétvégén nagyon fontos meccsünk lesz a Taurunum ellen, remélhetőleg arra jól tartalékoljuk majd az energiánkat, mert a többi ellenfél jóval erősebb nálunk.
A TSC egészén belül a futballban már eddig is volt szuperligás együttes mind a férfi, mind a női szakágban, most pedig a pingpongban is összejött ez a bravúr. Ha a TSC-re projektként tekintünk, melyek lehetnek a hosszú távú célok az asztaliteniszben?
– A pingpongklub akkor vette fel a Topolya helyett a TSC nevet, amikor a klubelnök Zsemberi Jánossal jó ismeretségünknek köszönhetően megegyeztünk az együttműködésben. Évről évre nagyobb támogatást kaptunk az önkormányzattól, a női csapat pedig a Szuperligában is ütőképes lett. A férfiaknál fokozatos volt a fejlődés, de a legfőbb hangsúlyt továbbra is a lányok kapják. Náluk eddig az volt az egyértelmű elvárás, hogy bejussunk a rájátszásba, ebben a bajnoki küzdelemben pedig a legjobb négy a cél. Sokat dolgozunk, hogy egyenlő feltételeket biztosítsunk a két szakágnak, de a fiúktól bajnoki dobogót még nem kérhetünk. Két-három év múlva, amikor az épülő stadionon belül helyet kapunk, akkor mérlegeljük a lehetőségeket.
Mindezek mellett még az utánpótlásra is jut erő és kapacitás. A fiatal sportolók a járványhelyzetig részt vettek különböző versenyeken. Hogyan boldogulnak most a neveléssel?
– Megboldogult Czini Gábor tanúr úr idejében már észleltünk egy kis fellendülést, egyre több gyerek választotta az asztalitenisz sportágát. Sajnos az ő halálesete után volt egy kis visszaesés, de Rekecki Barna Blanka (a női csapat játékosa – a szerző megjegyzése) és Egri Tihamér vállalták ezt a feladatot. Népszerűsítették a klubot, nagyobb figyelmet kaptunk, és tele volt a terem gyerekekkel. Jelenleg egy komolyabb kislánycsapat alakul, amelynek tagjai több éve együtt vannak, de csak bemutató tornákon vesznek részt. Nemrégen Mellik Viktor is csatlakozott az edzői gárdához, neki is van már két csoportja. Évről évre egyre többen jelentkeznek hozzánk, most körülbelül harminc–negyvenen járnak rendszeresen edzésekre. A legkisebb korosztályt az óvodások és a kisiskolások alkotják, őket Kókai Mónika vezeti. Az önkormányzat felől természetesen komoly elvárások is vannak, de négy utánpótlásedzővel tartjuk a lépést.
