A Bajsa csapata a második helyen zárta az őszi idényt a körzeti Szabadkai Ligában, 5 ponttal kevesebbet gyűjtve, mint az éllovas kucorai Iskra. A téli szünetben a jó erőkből álló bajsai együttes tovább erősödött, az I. ligás topolyai TSC-től ugyanis több fiatal tehetség is átkerült Branislav Bulatović gárdájához. A felerősített csapat az elvárásoknak megfelelően kezdte a tavaszi szezont, így az őszi éllovas botlásai után már át is vették a vezetést a tabellán. Mi a 3:1-es vendéggyőzelemmel végződő Vinogradar–Bajsa bajnoki után kaptuk mikrofonvégre Mihalecz Sándort, a fehér-feketék egyik legnagyobb erősítését, aki a III. osztályban szereplő Becse 1918 együttesétől igazolt át Bajsára.
• Hány évesen kezdtél foglalkozni a labdarúgással?
– Fiatalon, nagyjából tízéves koromban kezdtem el focizni, és rövid idő után elkerültem Péterrévéről, előbb az újvidéki Ajax focisulihoz, majd a Vojvodinához. Elmondhatom, hogy mindkét helyen sokat tanulhattam a labdarúgás fortélyairól, hiszen nagyon jó edzőkkel dolgozhattam együtt.
• A felnőttpályafutásod gyakorlatilag az Újpestnél kezdődött el. Hogyan kerültél át Magyarországra?
– A Vojvodinával vettem részt egy korosztályos tornán, ahol elég jól ment a játék, gólkirály is lettem, és azután kerestek meg az Újpesttől, hogy lenne-e kedvem náluk folytatni a pályafutásom. Én igent mondtam, s azt követően négy évig a lilák játékosa voltam. Ez idő alatt 53 meccsen 11 gólt szereztem az újpestiek tartalékcsapatában.
• Az Újpesten eltöltött évek után hazatértél, játszottál Zentán és Adán is, majd következett az Index csapata. Hogyan kerültél képbe az újvidéki egyesületnél?
– Egy súlyosabb sérülés után tértem vissza Újpestről, utam először Zentára, majd Adára vezetett. A sérülés miatt úgy döntöttem, hogy a tanulást helyezem előtérbe, és beiratkoztam az újvidéki testnevelési egyetemre, amelyet sikeresen el is végeztem. Az egyetemen keresztül kerültem az Index csapatához, amely egyfajta egyetemistaklubnak számított, hiszen a játékoskeret nagy részét egyetemisták alkották.
• 2014 nyarán ismét váltottál, és Óbecsére igazoltál. Ez jó döntésnek bizonyult, hiszen az elmúlt három évben két bajnoki címet is nyertél a Tisza-partiakkal.
– Ez így van pontosan, ez egy jó döntés volt a részemről. Óbecsén jól éreztem magam, jól is ment a játék, kétszer voltam a liga gólkirálya. A kék-fehérekkel sikerült két osztállyal feljebb jutnunk, előbb az körzeti Újvidéki Ligában, majd pedig a Vajdasági Liga északi csoportjában lettünk elsők.
• A Becse gárdája impozáns mérleggel őszi bajnok lett a Szerb Liga vajdasági csoportjában, te mégis az alacsonyabb osztályú Bajsához igazoltál. Mi volt a váltás oka?
– Az óbecsei klubnál próbáltak ugyan marasztalni, én mégis a váltás mellett döntöttem, mivel szép lassan készülök arra, hogy felhagyok az aktív játékkal, s kipróbálom magam az edzői pályán. Azért is választottam a Bajsát, mert így több időm jut az edzősködésre. Topolyáról ugyanis rendszeresen kapjuk az anyagot, és az alapján komoly munkát tudunk végezni a péterrévei utánpótlással, ahol én jelenleg a legkisebbekkel foglalkozom.
• A bajsai klubnak nagy tervei vannak, és ennek megfelelően is kezdtétek a tavaszi idényt. Hogyan látod, a bajsai csapattal is meglehet a bajnoki cím?
– Természetesen, a célunk nem is lehet más, mint a bajnoki cím. Bajsán most egy nagyon jó csapat jött össze, fiatal, sikerre éhes játékosokkal. Az első öt bajnokinkat sikerült megnyerni, úgy érzem, kezd összeállni a csapat, és meccsről meccsre egyre jobbak leszünk.
• 2015 nyarán ott lehettél a délvidéki válogatott első hivatalos mérkőzésén, ahol te szerezted csapatunk első, történelmi gólját. Hogyan emlékszel vissza arra a kelebiai találkozóra?
– Büszke vagyok arra, hogy tagja lehetek a délvidéki válogatottnak, és amikor csak tehettem, eleget is tettem Apró Attila szövetségi kapitány meghívásának. Annak pedig külön örülök, hogy én szereztem a válogatott történetének első gólját. Nagyon büszke vagyok rá.
• Egy évvel később Szarvason az I. Magyar Örökség Kupán az elődöntőben a székelyek kapujába is betaláltál. Mit vársz az idén nyáron megrendezésre kerülő II. MÖ Kupától?
– A 2016-os döntőben egy nagyon szoros meccsen maradtunk alul a Felvidék csapatával szemben, ami nagyon fájó volt. Az idei tornát természetesen szeretnénk megnyerni, s ha a meghívottak között leszek, akkor ezért mindent meg is fogok tenni.
