Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint a világon jelenleg a női labdarúgás az egyik leggyorsabban fejlődő sportág. Az utóbbi időben a Tisza menti régióban is egyre több lány választja a labdarúgást, és ennek már meg is van az eredménye, a magyarkanizsai Metalmania csapata ugyanis őszi bajnok lett a II. női liga északi csoportjában. A közös magyarkanizsai–moholi együttes hamarosan megkezdi a felkészülést a tavaszi idényre, és ennek apropóján beszélgetünk a csapat egyik meghatározó játékosával, Bóka Klaudiával, aki remek védőmunkájával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kék-fehérek az élről várhatják a folytatást.
• Hol ismerkedtél meg a labdarúgás alapjaival?
– Az adai községhez tartozó Völgyparton kezdtem el focizni 6-7 évesen, korombeli, illetve nálam idősebb fiúkkal. A foci azután végigkísérte a gyermekkoromat, majd a középiskolában megismertem csapattársamat, Csernyák Anitát, aki hívott, hogy csatlakozzam az akkoriban megalakult moholi női focicsapathoz. Így kerültem a Rubin együtteséhez, ahol öt évet töltöttem, az idei szezontól pedig már a magyarkanizsai Metalmaniát erősítem, több moholi csapattársammal együtt.
• Kitől örökölted a labdarúgás szeretetét, a családodban focizott-e valaki?
– Elmondhatom, hogy igazi futballistacsaládban nőttem fel. Édesapám is focizott a kilencvenes években a Meteor nevű völgyparti kispályás csapatban, és a nagybátyáim, Sárközi István és Sárközi Róbert is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a futballt választottam. Ők mindketten kiváló labdarúgók voltak, és a mai napig példaképként tekintek rájuk. Sok meccsüket láttam, amikor a tornyosi Radničkiban játszottak, és akkor döntöttem el, hogy én is focista leszek.
• Moholon hátvédet és csatárt is játszottál, a Metalmaniában pedig a védelem tengelyében szerepelsz. Hogy érzed, melyik a te igazi posztod?
– Mindkét helyen szeretek játszani, igazából nem is tudok választani. A csatársorban és a védelemben is próbáltam mindig a maximumot nyújtani, úgy érzem, mindkét poszton megálltam a helyem.
• A tavalyi pontvadászatból emlékszem egy mérkőzésre, amelyen betegen is csapatod vezéregyénisége voltál. Mit tartasz fő erősségednek a pályán?
– Elsősorban a gyorsaságomat és az évek során megszerzett tapasztalatot, na meg azt, hogy sosem adom fel. Próbálom az utolsó erőtartalékaimat is mozgósítani a minél jobb eredmény érdekében, és a társaimat is erre biztatom.
• A bajnokság felénél vezetitek a tabellát, bár a Sremice együttesét csak jobb gólarányotoknak köszönhetően előzitek meg. Mit vársz a tavaszi folytatástól?
– Az őszi bajnoki cím után egyértelműen azt várom, hogy nyerjük meg a bajnokságot. A tavaszi idényt két nagyon nehéz mérkőzéssel kezdjük, de Vajda Fángyó személyében egy kitűnő edzőt ismertem meg, aki segítőivel biztosan jól felkészít majd bennünket a tavaszi bajnokikra. Ha összejönne a feljutás, mindenképpen szeretném magam kipróbálni az I. ligában, az nagy élmény lenne nekem és a csapattársaimnak is.
• Követed-e a nemzetközi labdarúgást, van-e kedvenc játékosod?
– Igen, követem a külföldi focit, a Barcelona csapának szurkolok, kedvenc játékosom pedig az argentin Lionel Messi, akit nagy örömömre nemrég ismét megválasztottak a világ legjobbjának. Egyébként szívesen nézek női futballt is, az ősszel a csapattársaimmal együtt a helyszínen tekintettem meg a Spartacus–Wolfsburg női Bajnokok Ligája-találkozót.
