Jól kezdte a tavaszi idényt a Tisza Menti Ligában szereplő Šampion gárdája, az oromi zöld-fehérek ugyanis előbb hazai pályán fölényes győzelmet arattak a martonosi Jedinstvo felett, majd ezt követően a gyálai Graničar otthonából is elhozták a három pontot. A 2:0-s Šampion-győzelemmel záruló gyálai bajnokin a vendégek első, szépségdíjas találatát Csanádi István szerezte, aki egy héttel korábban a martonosiak ellen is eredményes volt, a majdányi Tromeđa elleni felkészülési mérkőzésen pedig kétszer is feliratkozott a góllövők közé. A sok nagy csatát megélt, rutinos középpályással a Graničar–Šampion találkozó után beszélgettünk.
• Több mint harminc éve vagy igazolt labdarúgó. Mesélj egy kicsit a kezdetekről!
– Mint minden korombéli gyerek, annak idején én is az utcán, illetve a falu széli füves pályán kezdtem el focizni, majd első osztályos koromtól mindez rendszeres edzések formájában folytatódott a csókai klubban, ahol azután szép lassan végigjártam minden korosztályos csapatot.
• Hány évesen mutatkoztál be a felnőttek között?
– Tizennyolc éves voltam, amikor először játszottam a csókai Proleter első csapatában, ahol azután később legnagyobb sikereimet is elértem, és több, az első ligát is megjárt játékossal szerepelhettem egy csapatban.
• Hosszú pályafutásod során eddig mely együttesekben rúgtad a bőrt?
– A csókai együttes mellett játszottam még a tiszaszentmiklósi Slogában, a Zentában, a törökkanizsai Obilićben, majd később magamra húztam még a majdányi Tromeđa, valamint a tóthfalui Olimpia mezét is, a jelenlegi idényben pedig az oromi klubot erősítem.
• A harminckét év alatt bizonyára sok bajnoki cím aktív részese is voltál.
– Igen, volt egy pár. A legutóbbi bajnoki címemet a tóthfalui Olimpia tagjaként nyertem 2013-ban, a 2009/2010-es pontvadászatban pedig a Csókával végeztem a bajnokság élén a Tisza Menti Ligában. Pályafutásom első szakaszában a csókai gárdával megnyertem a községi, a Szabadkai és a Bácskai Ligát is.
• Észak-Vajdaságban talán nincs is olyan futballpálya, ahol nem játszottál legalább egy meccset. Melyik volt pályafutásod legemlékezetesebb mérkőzése?
– A ratkovói Radnički elleni osztályozó visszavágójára mindig jó szívvel gondolok vissza. A kilencvenes évek elején játszottuk azt az összecsapást Csókán, mintegy hétezer néző előtt, és sikerült is kiharcolnunk a feljutást a Vajdasági Ligába, mivel az idegenbeli 1:1 után otthon 3:1-re nyertünk. De barátságos mérkőzéseken pályára léphettem két első ligás csapat, a belgrádi Partizan és az újvidéki Vojvodina ellen is, azok is felejthetetlen kilencven percek voltak.
• Mik a futballal kapcsolatos további terveid?
– Oromon jó a hangulat a csapaton belül, a csapattársaim kedvelnek, így annak ellenére, hogy nyáron betöltöm az 50. évemet, egyelőre még nem látom a végét. Amíg bírják a lábaim, és amíg hasznos tagja lehetek a csapatnak, addig nem hagyom abba.
