Óriási bravúrt hajtott végre a hétvégén a magyar élvonalban a szabadkai származású edző, Tomislav Sivić által irányított Paks labdarúgócsapata, elvégre az Újpest otthonában arattak kiütéses győzelmet, 6:0-ra győzték le a lila-fehéreket. Ennek apropóján kerestük fel a magyarul a kiválóan beszélő trénert, akivel a szerb és a magyar pontvadászat és az utánpótlás-nevelés közötti különbségekről, a két válogatottról, illetve az edző jövőjéről is szót ejtettünk.
Remek érzés lehet egy idegenben hat gólt lövő csapat edzőjének lenni. Milyen lökést adhat ez a csapatnak a továbbiakban? A dobogó elérését elképzelhetőnek tartja?
– Az még messze van, ez egy mérkőzés volt, van még hátra 12, így nem szeretnék belemenni valamibe, ami túl korai kijelentés lenne. Ez egy jó rajt volt, de pénteken már egy komoly meccs vár ránk, és akkor fogjuk látni igazán, hogy melyik irányba tartunk, de az újpesti siker biztosan nagy lendületet adott nekünk. Meg is próbáltam rendet tenni a fejekben, hogy a földön járjanak a fiúk, mert veszélyes is lehet a túlzott mámorosság.
Ön szerint a magyar és a szerb bajnokság közül melyik az erősebb jelenleg?
– Van különbség, Magyarországon sokkal jobb az infrastruktúra, és érdekesebb meccsek vannak. Szerbiában sok minőségi játékos van, de hasonló a két bajnokság, bár szerintem a nézők számára jobb nézni a magyar bajnokságot, mint a szerbet, ugyanis kiegyenlítettebb, érdekesebb.
Miért van az, hogy a magyar bajnokság teli van szerb légiósokkal, a szerb pontvadászatban pedig elvétve ha akad magyar játékos?
– Most már Magyarországon is sokkal kevesebb a szerb játékos, mint volt néhány évvel ezelőtt is. Jönnek a portugálok, spanyolok, brazilok, belgák, tehát mostanában már sokfelől jönnek játékosok, régebben sokkal több szerb volt a magyar bajnokságban. Azt nem tudom, hogy Szerbiában miért nincsenek magyarok, pedig vannak jó magyar játékosok is.
A két ország utánpótlásáról mi a véleménye? Valamennyire belelát mindkét ország utánpótlás-nevelésébe.
– Még mindig Szerbiában a jobb az utánpótlásmunka is meg a játékosok is, jelenleg még mindig ott az előny, mert ha megnézzük, U19-es és U21-es szinten a szerb utánpótlás mindig ott van a nagy tornákon, a magyar viszont nem, de Magyarországon javul a helyzet, mert ezek az akadémiák, amelyek itt működnek, biztosan hatni fognak, csak egy kis türelem kell.
Minek köszönhető, hogy a szerb utánpótlás-válogatottak jobban szerepelnek? Más a fiatalok hozzáállása?
– A mentalitás mindig előny, más a hozzáállás is, meg Szerbiában még mindig jobb edzők dolgoznak az utánpótlásban.
Ön szerint Nemanja Nikolićnak van-e helye a magyar vagy a szerb válogatottban?
– Mind a kettőben lenne helye neki. Azt nem tudom, hogy miért nem hívják egyik válogatottba sem, de tudása alapján biztosan ott lehetne mindkettőben, mert igazi minőségi csatár.
Mit gondol, problémamentes lesz a horvát–szerb selejtezőmérkőzés?
– Úgy gondolom, hogy nem lesz semmi probléma, kicsit túlzásba ment a hisztéria a mérkőzés körül. Ez már történelem, előre kell lépni. A sportolók a pályán nem foglalkoznak semmi mással, csak azzal, ami a dolguk, de szerintem mással sem lesz semmi különösebb gond. Annyi biztos, hogy egy jó mérkőzést láthatunk majd.
A magyar válogatottnak van reális esélye a vb-részvétel kiharcolására?
– Most fog kiderülni, a románok elleni mérkőzésen. Ha tudnak nyerni, akkor még lenne esély, mert elég jó pozícióban vannak, és a csapat is elég jó. Szerintem azon a meccsen sok kérdésre választ fogunk kapni.
Sokszor hangoztatta, hogy a magyar bajnokságban sok a légiós, korlátozni kellene a számukat, és több lehetőséghez juttatni a magyar tehetségeket. Kik azok a fiatalok, akiknek már a válogatottban is lehetőséget kellene adni?
– Mondtam már nem egyszer, hogy a kis Kovács gyereknek a Vidiből mindenképpen ott a helye, illetve vannak itt néhányan, akik most törnek fölfelé, Radó, Gyurcsó, Fiola, Haraszti, de nem akarok senkit kihagyni, mert most elég sok tehetséges fiatal van, akik hamarosan oda fognak kerülni.
Önnek mik a további tervei? Év végéig szól a szerződése a Pakssal, de úgy nyilatkozott, hogy szeretne legalább még egy évet maradni. Történtek már erre vonatkozóan egyeztetések, voltak ez irányba lépések a vezetőség részéről?
– Persze, már folynak a beszélgetések, szóban már majdnem megegyeztünk, szerintem nem kell sietni sehová.
A későbbiekre vonatkozóan hogyan képzeli el a jövőjét? Szeretné kipróbálni magát valahol Nyugaton?
– Igen, szerintem minden emberben ott bujkál, hogy szeretne előrelépni. De azt megtanultam eddigi életem során, hogy nem kell sietni, majd az élet meghozza, amit kell.
