A bolondos április mellett azt hiszem kelekótya novemberről is beszélhetünk, az idei legalábbis ilyen. A héten a kánikulás nyarat leszámítva a zösszes többi évszaknak részesei lehettünk: reggel fagyott, napközben kisütött a nap, másnap föltámadt a szél és fújt mint a veszett, míg csak el nem eredt a zunalmas őszi eső. Harmadnap aztán, mint a ringlispílen, kezdődött minden elölről, nem csoda, hogy a zősöknek úgy sajgott minden tagja, hogy úgy érezték, nyomban belegebednek. No de nem a szeleburdi időjárás okozta a héten a legnagyobb fejfájást a nagyoknak, hanem a világvége réme! Az történt ugyanis, hogy az elmenőfélben lévő ámerikai főseriff, a Bájden Dzsó úgy döntött, ha már nem versenyezhetett a Fehér Házban maradásért, legalább kicsit megborsozza elnöksége hátramaradt részét, és engedélyezte a zukránoknak a nagy hatótávolságú amcsi rakéták használatát az Oroszország Anyácskán belüli csapásokhoz.
– Az egész világ attól retteg, Tematild – hüledeze atata –, hogy a jenki Dzsó húzása atomválaszra készteti a Putykót!
– Kedden volt a zorosz invázió ezredik napja – jegyzé meg az öreglány –, de ezek kitartóbbak a Seherezádénál, nem hagyják abba, sőt, az újabb fejlemények tükrében a napokban a szemben álló felek még nagyobb erővel estek egymásnak.
– Egyre messzebbnek tűnik a háború vége! – állapítá meg az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Az ATACMS rakéták bevetése növeli a globális konfliktus kirobbanásától való félelmet.
– Egyesek szerint már javában zajlik is a harmadik világháború, csak mi még nem vagyunk tisztában vele – árulá el a fater.
– Bárhogyan is nevezzük, tény, hogy tombol a káosz a nagyvilágban – sóhajta amama. – Klímaváltozás, járvány, természeti katasztrófák, migránsválság, terrorizmus, recesszió, háborúk...
– Nem tartom kizártnak azt sem – spekulála a Zacsek –, hogy a harcok eszkalálásának hátterében az áll, hogy a két szemben álló fél minél jobb tárgyalópozícióba szeretne kerülni Trampli januári beiktatására, merthogy az újonnan megválasztott amcsi főseriff gyorsan pontot szeretne tenni a konfliktusra.
– A Trampli ugyan megígérte, hogy csitt-csatt lezárja a zorosz–ukrán csihi-puhit – vakará a fejét az öreg –, de azt már elfelejtette közölni, hogyan is valósítja meg ezt a nemes célkitűzést. Ha jobban belegondolok, az általános megsemmisülés is a végét jelentené ennek az őrült háborúnak.
– Harapd meg a nyelved, Tegyula! – hörtyene fel a muter. – Különben meg úgy vélem, hogy ez a világvége-hangulat bizonyos értelemben tömegigényeket elégít ki. Mint minden rossz hír! A zemberek uopste nem is szeretik a jó híreket, a jó hírek igazából nem is hírek. A hír olyasmi, amin nagyokat lehet zörnyülködni!
– Van benne valami, zomzédasszony – bólogata a Zacsek. – A zanyósom is, amikor telefonon beszélget valakivel, mindig csak arról számol be, kinek mi a baja, ki mennyire ügyetlenedett el. Történetesen, ha éppen nem kérkedik. Mert az meg egy másik nóta, de arra senki sem vevő.
– A nótáról jut eszembe – messélé atata –, olvastam egy izgi cikket arról, hogy a kubai rakétaválság idején 1962 októberében a világot percek választották el az atomháború kitörésétől és a teljes megsemmisüléstől. Zerencsére akkor robbant be a Bitlisz együttes első kislemeze, a Láv Mi Dúúú, mindenki táncra perdült, és nemigen törődött a világvégével!
– Attól tartok, hogy az úgynevezett mai zenével még egy kavics kilövését se lehetne megakadályozni egy bracskából, avagy csúzliból, nemhogy egy atombombát – epéskede az öreglány.
– Az az igazi, amikor a húrok közé csapsz, és nagy póverral tolod a jó zenét – vagánykoda a Zacsek, mintha valami bőrdzsekis dzséger lenne –, nem mint a sztárcsinálós tévéműsorokban dallikázók, akik összevissza nyekeregnek meg hajlítanak, és ezt nevezik káo zenének. Igaz, sokszor azok se nagyon különböznek tőlük, akik káo „megítélik” őket.
– Eltűnt a Földről az igazi rock ’n’ roll, és lám, máris itt egy újabb atomháború-fenyegetettség – voná le a következtetést a fater.
– Mi lehet a megoldás? – kérdé amama.
– Rock-koncerteket kellene szervezni szerte a világon – ötletele az öreg –, és telekiabálni az étert, mi a véleményünk a vénemberek farokméregetéséről!
– Nem vagy te már egy kicsit idős az efféle bulikhoz, Tegyula? – kíváncsiskoda a muter.
– Akárhány éves is legyek, Tematild – válaszola atata –, inkább csápolok egy fergeteges rock-koncerten, mint guggolok egy atombiztos bunkerben, rémesebbről most nem is beszélve.
– Szóval, akkor ment el a világ a fenébe, amikor a háttérbe szorult a rockzene – összegezé a sanyarú állapotot a Zacsek. – A helyette megjelenő ízléstelenség már önmagában felér egy atomcsapással! Ez egy logikus folyamat: ha hüje zenét hallgat a többség, ettől idővel úgy elbutul, hogy egyre nyitottabbá válik a baromságok befogadására, sőt, már maga is elkezd sületlenségeket terjeszteni, amivel aztán összhangban szavaz, és afféle jómadarakat hoz helyzetbe, akik tevékenyen kiveszik a részüket abból, hogy a világot a szakadék szélére kormányozzák a púderzene meg a tinglitangli bődületes hangzavarában.
– A zemberek újfent beparáztak az atomháborútól, bevallom, nekem már ez az úgynevezett „atombéke”, amelyben jelenleg élünk, sincs ínyemre – zsörtölőde az öreglány.
– A skandinávok máris készülnek az esetleges háborúra vagy rendkívüli helyzetre – újságolá a fater. – A svédek, norvégok, finnek brosurák formájában utasításokat kapnak, hogy miket készítsenek be válság esetére.
– Kétségtelenül nagy változások előtt a világ – szögezé le a Zacsek –, a Trampli színre lépésével először is januártól biztos változás lesz Ámerikában.
– Ha már ismét a sárga siskás került szóba – töprenge amama –, nekem a Trampli győzelme elsősorban arról árulkodik, hogy a médiát nem használni, hanem irányítani kell!
– Ezt már a morcos Spengler is bő száz évvel ezelőtt kifejtette A Nyugat alkonya című monumentális történetfilozófiai munkájában – fűzé hozzá a Zacsek.
– Csak nehogy végül éppen ez a gyakorlat, a médiumok totális felhasználása a politika részéről, vezessen el ténylegesen a Nyugat alkonyához – csipkelőde az öreg.
– Márpedig úgy tűnik, hogy a média a politikusok homokozója – nyugtázá a muter.
– Visszatérve a változásokhoz – folytatá korábban megkezdett gondolatmenetét a Zacsek –, a németeknél széthullott a szémaforkoalíció, az EU pedig kapkodja a fejét, mi is legyen.
– Ami azt illeti, felénk is zajlik a cirkusz – taglalá atata. – A vasútállomáson történt borzalom miatt a noviszádi bíróság épülete előtt egész héten ment az adok-kapok a rendőrök és az oppozíció képviselői között, közben az ügy kapcsán megkezdődtek a letartóztatások.
– A Vučko meg, jó szokásához híven, kedd este szólt a néphez – ismerteté az öreglány –, ahol azt is említette, hogy a tragédia kapcsán várja a lemondásokat, mire, láss csodát, 19 nappal a zörnyű eset után benyújtotta lemondását Jelena Tanasković, a Szerbiai Vasúti Infrastruktúra megbízott igazgatója, meg a parizerfaló és tojásnépszerűsítő kereskedelmis Toma, aki 2020 és 2022 között építészeti és közlekedési miniszter volt.
– Nekem ezek a lemondások ojan zánalmasak – fanyaloga a Zacsek. – A főnök fölszólítása után. Az érintettek közvetlenül a tragédiát követően nem érezték úgy, hogy illene?
Pistike, bunkerrockot játszó atomdzséger
