Mitől magyar a magyar?

Vannak dolgok, amiknek a mibenlétét nehéz pontosan körülhatárolni, és ezek közé tartozik a nemzeti identitásunk is. Mi jelenti számunkra a magyarságunkat, mik a legfőbb értékeink, miről ismernek meg bennünket a nagyvilágban? A hungarikumok a hivatalos meghatározás szerint a magyarság csúcsteljesítményei közé tartoznak; a nemzetünkre jellemző tulajdonságot, egyediséget, különlegességet és minőséget jelölő, megkülönböztetésre méltó értékek. Olyasmik, amik egyszerre jellemeznek minket és jelentenek értéket a számunkra. Mint például a szegedi fűszerpaprika: ha megfelelően használjuk, az egész világon felismerik, honnan jöttünk; de ha kihagyjuk az ételből, akkor úgy érezzük, hiányzik valami fontos.

Rajtunk kívül talán senki nem értheti, miért is ragaszkodunk annyira bizonyos dolgainkhoz. Hiszen mi olyan különleges mások számára a déli harangszóban? Nem több puszta megszokásnál, az idő jelzésénél. Nálunk viszont más a helyzet. A déli harangszó itt történelmi emlékezet, nemzeti szimbólum és a kollektív büszkeség része. Mi nemcsak halljuk, hanem azt is tudjuk, hogy miért szól. Ezért örülünk annak, hogy a Hungarikum Bizottság idén februárban elfogadta a déli harangszó hungarikummá nyilvánításáról szóló javaslatot.
Felmerül a kérdés, hogy ki dönti el, hogy egy-egy érték tényleg ennyire fontos-e. Mi kell ahhoz, hogy egy dolog, ami közel áll a szívünkhöz, össznemzeti kinccsé váljon? Ahhoz, hogy egy érték ne csupán a szívünkben szerepeljen kitüntetett helyen, hanem hivatalosan is a magyarság csúcsteljesítményei között kapjon helyet, egy átlátható, jól felépített szempontrendszerre van szükség. Hogy hogyan válik egy érték hungarikummá, arról Kudlik Zoltán tartományi művelődési segédtitkárt, a Hungarikum Bizottság vajdasági tagját kérdeztük, aki szerint egy alulról építkező értékpiramist kell elképzelnünk.

– Az értékpiramis legalján találhatók a helyi értéktárak, az ezt követő lépcsőfokon pedig a megyei értéktárak, illetve a külhoni nemzetrész értéktárak vannak. Ezt követi a nemzeti értéktár, a piramis csúcsát pedig a hungarikumok jelentik. Egy-egy érték először helyi értékként jelenik meg, ahonnan egyre feljebb és feljebb juthat. Ha érkezik egy javaslat, hogy a nemzeti értéktárból egy értéket hungarikummá minősítsenek, akkor a 21 tagból álló Hungarikum Bizottság ezt a javaslatot a soron következő ülésén elbírálja – magyarázta Kudlik Zoltán, hozzátéve, az elbírálás során a legfontosabb szempont, hogy az adott érték kitűnik-e a nemzeti értékek közül.

– Fontos, hogy tartalmazza azokat a paramétereket, amik által bennünket, magyarokat megismernek a világban, illetve ami által a magyarságot, a magyar identitást prezentáljuk számukra. Ez lehet például a szódavíz vagy a lángos, ami egyszerre egyedi és magyar, a magyarság által közkedvelt dolog – fogalmazott a tartományi művelődési segédtitkár.

A Hungarikum Bizottság elé terjesztett javaslatok elbírálása azonban nem megy mindig érdemi vita nélkül. Kudlik Zoltán elmondása szerint előfordul, hogy egy-egy javaslatot elutasítanak, átdolgozásra küldenek vissza.

– A Hungarikum Bizottság ülésein általában kifejezetten parázs viták zajlanak egy-egy érték hungarikummá nyilvánításával kapcsolatban, hiszen gyakran előfordul, hogy a tagok egyes kérdésekben nem értenek egyet. Sokszor előfordul az is, hogy a vita végére azok is egyetértenek a javaslattal, akik korábban ellenezték azt. A Hungarikum Bizottság egyik fő feladata, hogy egységes és közös döntés szülessen, és hogy az egyes értékek teljes összhangban váljanak hungarikummá – fejtette ki, hozzáfűzve, hogy a magyar országgyűlés 2012-ben fogadta el a hungarikumokról szóló törvényt, és szintén 2012 óta létezik a Hungarikum Bizottság is. Ez alatt az idő alatt 93 érték hungarikummá nyilvánításáról döntöttek. Meglátása szerint ez a szám tizenhárom év alatt egyáltalán nem sok, ami azért fontos, mert így nem megy a minőség rovására az, hogy újabb és újabb értékek kapják meg ezt a minősítést.

– Ha egy érték hungarikum lesz, az azt jelenti, hogy az egész világon elismerik mint egy olyan egyedi terméket, ami a magyarságot jellemzi. Az Agrárminisztériumon belül működő Hungarikum Főosztály egyik fő célja éppen az, hogy a hungarikumok kikerüljenek a nagyvilágba, és a különböző külképviseleteken, rendezvényeken megjelenjenek – hangsúlyozta, majd rámutatott arra is, hogy vannak dolgok, amelyekre bár joggal vagyunk büszkék, mégsem válhatnak hungarikummá.

– Ilyenek a különböző ismert magyarországi kereskedelmi márkatermékek, amik népszerűek ugyan, de ha hungarikummá válnának, akkor az összes többi hasonló terméket is hungarikummá kellene nyilvánítani, így végül elveszítené a varázsát ez a kezdeményezés. Mivel a hungarikum definíció szerint kiemelkedik a többi nemzeti érték közül, ezért a bizottság nem támogathatja azt, hogy a különböző kereskedelmi termékek, például ásványvizek vagy édességek is bekerüljenek közéjük. Ugyanígy nem válhat hungarikummá olyan érték, ami például az épített örökségünk része, de nem egyedi és nem megismételhetetlen, hiszen akkor minden más építészeti értéket is hungarikummá kellene nyilvánítani. Ezért nagyon fontos, hogy éles határt húzzunk, és csakis olyan értékek hungarikummá válását támogassuk, ami tényleg a csúcsot jelenti – szögezte le Kudlik Zoltán, aki kérdésünkre azt is elmondta, hogy vajdasági magyarként ő maga nagyon szívesen látná a hungarikumok között az aracsi pusztatemplomot is.

– Olyan értékünk ez, ami egyben egyházi is és a magyarságot is szimbolizáló történelmi emlék. Az épített örökségeink közül kevés kerülhetne be a hungarikumok közé, de a magam részéről szeretném, hogyha előbb-utóbb az aracsi pusztatemplom ott kapna helyet. Erre mi, vajdasági magyarok igazán büszkék lehetnénk – fejtette ki a Hungarikum Bizottság vajdasági tagja.

ÉRTÉKTÁRBA ZÁRT TÖRTÉNELEM
Az aracsi pusztatemplom (pontosabban az aracsi templomrom és az aracsi kő) jelenleg a Magyar Értéktár részét képezi, ami azt jelenti, hogy innen már csak egy lépés a nemzeti értékpiramis csúcsa: a hungarikum minősítés. Az aracsi pusztatemplom Magyar Értéktárba való felvételét a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet javasolta, egyebek között vitathatatlan történelmi és művészettörténeti jelentőségére, szimbolikus értékére és arra hivatkozva, hogy a vajdasági magyarság nemzeti identitásának fontos elemét képezi.

A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szerepe egyébként is vitathatatlan a vajdasági értékek megőrzése tekintetében, hiszen ők koordinálják a Vajdasági Magyar Értéktárat. Ezzel kapcsolatos munkájukról Resócki Vázsonyi Csillát és Bosznai Sárát kérdeztük, akik mindketten az intézet munkatársai és az értéktár koordinátorai.

Resócki Vázsonyi Csilla elmondta, hogy a www.ertektar.rs honlapon történik az értékek népszerűsítése a digitális térben. Itt minden érték megtalálható: nemcsak az elfogadott értékek, hanem a javaslatok is, illetve a diákok által összegyűjtött értékek is. Azt is elárulta, hogy jelenleg az egész Kárpát-medence külhoni és anyaországi értéktárainak koordinátorai mind azon dolgoznak, hogy létrejöhessen a Hungarikum Főosztály által megálmodott közös Kárpát-medencei értéknyilvántartó felületet, ahol minden érték megtalálható lesz.
Bosznai Sára elmondta, Vajdaságban összesen mintegy 250 érték kapott helyett az értéktárakban, amelyeknek túlnyomó része települési értéktárban szerepel, és 50–60 érték van a Külhoni nemzetrész értéktárban. Hozzátette, hogy egy-egy értéket bárki javasolhat a helyi értéktárba, akár magánszemély, akár egyesület vagy csoportosulás.

– Ehhez ki kell tölteni egy űrlapot, ahol bemutatják az értéket, ismertetik, hogy mi a jelentősége, miért fontos a településen élőknek, illetve megindokolják, hogy miért van szükség arra, hogy ez az érték bekerüljön a helyi értéktárba, valamint fényképeket is kell csatolni hozzá. Ez a javaslat a Települési Értéktár Bizottsághoz érkezik be, ők döntenek arról, hogy bekerülhet-e az adott érték az értéktárba. Ha az érintett településen nincs ilyen bizottság, akkor a javaslat általában hozzánk érkezik be, mi pedig javaslatként archiváljuk a jelölést, illetve igyekszünk útmutatást adni, hogy milyen lehetőségek vannak a helyi értéktár és a helyi értéktárbizottság megalakítására – magyarázta Bosznai Sára.

Resócki Vázsonyi Csilla hangsúlyozta, hogy a települési értéktárbizottság könnyen megalakítható, három fő elég hozzá, és szükséges is lenne, hogy ha van javaslat egy helyi (települési) értékre, akkor ott bizottság is alakuljon. Mint mondta, leginkább helyi művelődési egyesületek keretein belül jönnek létre ezek a bizottságok.
Azt is elmondta, hogy nagyon sokféle érték felvételére érkezik kérelem a települési értéktárakba, amelyek közül egyik személyes kedvence a bácskossuthfalvi Ungár-ház.

– Ez egy helyi zsidó család lakóháza volt. Építészetileg nem is különösen kiemelkedő, ellenben a története egy valódi irodalomtörténeti csemege, lévén, hogy az Ungár család egyik női tagja volt az, aki megihlette Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényét. Szintén említésre méltó a torontálvásárhelyi református templom fél nyolcas harangszója. Ezt sokan még ma is halbak néven emlegetik, ami a német halb acht (fél nyolc) magyaros kiejtése. Ez a reggeli harangozás rendkívül szorosan kötődik a település történetéhez. Amikor odatelepítették a telepeseket a Tiszántúlról, és kiderült számukra, hogy a talaj műveletlen, burjánzik a gaz, akkor megpróbáltak elszökni. A katonasági kormányzóság ezt úgy igyekezett megakadályozni, hogy minden reggel fél nyolckor megkondultak a harangok, és a telepeseknek meg kellett jelenni névsorolvasásra. Ma már persze névsorolvasás nincs, de a fél nyolcas harangszó megmaradt – fejtette ki Resócki Vázsonyi Csilla.

Bosznai Sárát arról is kérdeztük, mennyire aktív a közösség az értékek felkutatásában és megőrzésében. Tapasztalata szerint az értékgyűjtés akkor tud igazán jól működni, ha van a településen egy-két olyan személy, akik szívügyükként tekintenek a helyi értékek felkarolására, és a lehetőségeik is adottak ahhoz, hogy ennek szenteljék a szabadidejüket. Mint mondta, erre Bácsfeketehegy vagy Törökkanizsa nagyon jó példa, hiszen mindkét településen kiemelten jól működik a helyi értéktár. Hozzátette, hogy ezek az emberek többnyire nem egy minden területre kiterjedő értékgyűjtést végeznek, hanem a számukra fontos témában mélyednek el.

– Általában a helyi örökség egy-egy olyan területére összpontosítanak, ami kifejezetten érdekli ezeket az egyéneket vagy csoportokat, például a helyi gasztronómiai örökség, az önfenntartó tanyai életmód vagy a régió természeti értékei. Vagyis gyakran kicsit szakosodva indulnak el, ami tulajdonképpen jó irány, hiszen ilyen módon sokkal inkább fel lehet kelteni mások érdeklődését is, és könnyebben lehet őket is bevonni az értékőrző munkába – fogalmazott Resócki Vázsonyi Csilla,

Bosznai Sára pedig hozzátette, szerinte a fiatalok bevonása a pedagógusokon keresztül a leghatékonyabb.
– Több programunk is kapcsolódik az értéktárhoz, és ezek közül több kifejezetten a fiatalokat szólítja meg. Ilyen például a Hétköznapi hősök projektünk vagy a Négy határon át vetélkedő, amelynek keretében értékgyűjtésre invitáljuk a fiatalokat – emelte ki Bosznai Sára.

A nemzeti értékeink listája, legyen szó akár a hungarikumokról, akár vajdasági jelentőségű értékeinkről, akár egy-egy település kiemelkedő örökségéről, több puszta felsorolásnál. Minden érték mögött ott rejlik a közösség, amely felismerte benne önmagát. Nem minden értékünk válik hungarikummá, de minden hungarikum egy olyan értékből születik, amit a magyar közösség megőrzésre érdemesnek tart. Így hát a hungarikummá válás folyamata sem pusztán egy bürokratikus folyamat, hanem egy közös gondolkodás arról, hogy mit jelent számunkra magyarnak lenni.