Bukarestben minden eldőlhet

Előzetesen négy pontot remélt, de végül kettőnek is nagyon örült Egervári Sándor szövetségi kapitány a két márciusi világbajnoki selejtezőn. A szakvezetőség ugyanis úgy számolt, Románia itthoni legyőzésével és egy isztambuli pontszerzéssel olyan helyzeti előnyhöz juthat a csoportmásodik hely megszerzéséért, amivel bátran nekivághat az utolsó négy fordulónak.

A tervbe azonban már pénteken hiba csúszott, hiszen Románia ellen nem sikerült a győzelem, a 90+2. percben bekapott gól és a 2:2-es eredmény ismeretében így kedden Törökországban kellett volna nyerni.

A csapat szerencséje, hogy egy jól sikerült csere után három perccel Böde Dániel szemfülessége egy pontot ért, különben az 1:0-s vereséget nehezen magyarázhatta volna meg a szakvezetőség. A törökök végig fölényben játszottak, számtalan ziccert kihagytak, igaz, egyetlen góljukhoz Mészáros Norbert körülményessége is kellett. Ismét bebizonyosodott, hiába tartják a debreceni védőt a leggyorsabb magyar bekknek, a futball nem síkfutás, a védelem tengelyében bizony akkor is ott a helye Juhász Rolandnak, ha féléve egy tétmeccset sem játszott.

Szalai Ádám egy hete még gúnyosan osztott ki egy magyar újságírót, amiért az megkérdezte, nem zavarja-e, hogy 400 perce nem szerzett gólt a Bundesligában, de a két vb-selejtezőn nem tudta átlépni saját árnyékát, és előretolt ékként csak vergődött a védők gyűrűjében.

Nem véletlenül nyilatkozott boldogan Egervári Sándor a meccset követően: „Ez az egy pont még nagyon jól jöhet a végjátékban, a lényeg, hogy előnybe kerültünk mindkét riválisunkkal szemben. A második helyen pontelőnnyel várhatjuk a folytatást, azaz reményteljes a helyzetünk, még akkor is, ha Bukarestben és Amszterdamban bravúrpontokra lesz szükség.”

A magyar sajtó persze Böde góljával van tele – még a rendkívül pesszimista hangvételű Népszabadság is őt emelte ki –, a ferencvárosi támadó második válogatott meccsén első gólját szerezte, és ezzel életben tartotta a reményeket. Az Index arról írt, hogy Magyarországnak még hiányozhat a Pesten elveszített Románia elleni két pont, a Népszava Bödét megmentőnek titulálta, míg a Nemzeti Sportnak a félidőben sérülés miatt lecserélt Korcsmár Zsolt azt mondta, nem lehetnek elégedetlenek, hiszen még mindig a saját kezükben van a sorsunk.

Hollandia csoportelsőségét semmi sem veszélyezteti, a pótselejtezőt jelentő második helyért a magyar és a román csapat fut versenyt. Talán nem követünk el szentségtörést, ha azt mondjuk, a következő, szeptember 6-i, bukaresti mérkőzés szinte végleg dönthet.

A magyar csapat előnye egy pont, ha nyerne a románok ellen, akkor beleférne a hollandiai vereség is, hiszen az észtek és az andorraiak elleni hazai siker borítékolható. Amennyiben Románia nyer, úgy érdekes a helyzet, hiszen abban az esetben még reménykedhetünk a törökök bukaresti meglepetésében, és egy hollandiai magyar diadalban, de azért nagy pénzt ne áldozzunk erre a konstrukcióra.

És akkor még ott vannak a törökök, akiknek szinte csak matematikai esélye maradt, de a menesztés elől menekülő Abdullah Avci szövetségi kapitány fűt-fát megígérve még mindig bízik abban, hogy ki tudják használni a vetélytársak egymásra figyelését.

A legjobb nyilatkozat viszont Csányi Sándoré volt, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke ugyanis már elkezdte a szerecsenmosdatást: „Ugyan csalódás lenne, ha a sorozat végén nem a második helyen zárnánk, de amikor bizalmat kaptam, már akkor mondtam, hogy a 2016-os Eb a cél, amire mindenképpen ki kell jutnia a válogatottnak. Akkor már nem lehet kifogás.”

Miután 1986 óta várunk vb- vagy Eb-szereplésre, valóban nem számít egy-két év. Akkor legalább szép 30 éves évfordulót ülhetnénk.