A topolyai Cservenák Lili életének mindig fontos komponensét képezte a testmozgás. Háromévesen kezdett néptáncolni, majd kilenc év után úgy döntött, a néptánccipőt focicsukára cseréli, így már négy éve a TSC tagja. A fiatal lány a focizás során szerzett tapasztalatairól mesélt lapunknak.
– Négy éve foglalkozom focival, amióta a TSC Labdarúgó Akadémia megnyílt. Mindig hiperaktív gyermek voltam, ezért fontos volt számomra a testmozgás. A néptáncot és a focit egy ideig egyszerre csináltam, viszont később arra a döntésre jutottam, hogy a táncot időhiány miatt abbahagyom. Úgy gondolom, a focival több mindent el tudok érni, és be kell vallanom, a szenvedélyem lett ez a sportág.
Milyen pozíciót töltesz be a pályán?
– A TSC utánpótlás-, illetve felnőttcsapatában játszom jobbszélső támadóként. A feladatom legfőképpen az üres területekbe való befutás, az egy az egyre párharcok, illetve a beadások a csapattársaimnak.
Mi a legnagyobb különbség a két csapat között?
– Nagyon nagy a különbség. Az első csapatban nagyobb az intenzitás, a gárda aránylag összeszokott, családias a hangulat, de nagyobbak az elvárások, fontosabb a három pont begyűjtése, a sportfelfogás is teljesen más mindenkinél, hiszen felnőtt emberekről van szó. Sokat várnak tőlem, mert fiatal vagyok, viszont tudom, hogy ezzel is csak segíteni akarnak. Az U17-ben kicsit más a helyzet, de jól megvagyunk együtt, idővel majd összekovácsolódik a csapat.
Hogyan zajlanak az edzések?
– Az U17-nek Topolyán, a felnőttcsapatnak Kanizsán zajlanak az edzések. Topolyán heti háromszor van edzés. Kedden laza, szerdán és csütörtökön intenzívebb, a pénteki nap pedig pihenő a meccs előtt. Az első csapatnál heti ötször van edzés. A hétfői elég laza, kedden és szerdán a legnehezebb, csütörtökön az előttünk álló meccs taktikájával foglalkozunk, pénteken pedig egy laza edzéssel zárjuk a hétköznapokat. A kedvencem, amikor a hétvégi meccsre való taktikát vesszük át, illetve a befejezések és a párharcok.
Mely országokban volt lehetőséged játszani?
– Eddig Romániában és Magyarországon. A legérdekesebb meccs a Mašinac ellen volt, amikor az első csapatban az utolsó tíz percben beraktak a pályára, és sikerült egy asszisztot jegyeznem.
Szeretnél a jövőben komolyabban foglalkozni a labdarúgással? – Rengeteg célom van, ám jelenleg részleges ínszalagszakadásom van, amit műteni kell, egy hosszú rehabilitációs időszak elé nézek, viszont ez nem gátol meg abban, hogy megvalósítsam az álmaimat. Lépésről lépésre haladok, minden kis sikernek örülök, a kudarc pedig megtanít arra, hogy erősebbnek kell lennem, és nem szabad feladnom.
