A topolyai Domány Bence a szerb válogatott tagjaként részt vehetett az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) közelmúltban Ópázován lebonyolított U15-ös fejlesztési tornáján, majd bekerült a november elején Szkopjéban az északmacedónokkal két meccset játszó csapatba is. A fiatal focistával egyebek között a válogatottban szerzett élményeiről, illetve további terveiről beszélgettünk.
Mióta játszol a TSC színeiben?
– Mindig a TSC-ben játszottam. Nagyon szeretek itt, ez szinte a második otthonom. Nagyon szép helyen, kiváló körülmények között készülünk, az edzőink és a koordinátorunk is azon dolgozik, hogy fejlődjünk. A csapattagok közül pedig sokan igaz barátaim lettek. Támadó középpályásként nagyon élvezem, hogy én köthetem össze a támadókat a védőkkel, azt, hogy szépen felhozhatom a labdát, és közben akár cselezhetek is. Szeretem meglátni és kihasználni az üres teret, ahová leadom a labdát, és gól lesz belőle, de a gólpasszokra ugyanolyan büszke vagyok! Sokat fejlődünk az edzések és a meccsek során, nagyon jók az edzőink, akik nemcsak taktikai, hanem erőnléti gyakorlatokkal is fejlesztenek bennünket. Emellett felvételeket elemzünk közösen, átbeszéljük a meccseket. Egyéni feladatokat is kapunk, hogy mindenki külön fejleszthesse a gyengébb lábát, pontosabban lőjön, vagy technikásabb legyen. Ezeket még az edzéseken kívül egy másik edzővel is gyakoroljuk. Az utóbbi időben sokkal agresszívabban és robbanékonyabban játszom, valamint a gondolkodásmódom más, mint évekkel ezelőtt. Igazából a foci egyfajta életstílus is egyben, mert nincs olyan dolog, amire ne hatna ki.
Meghívást kaptál az U15-ös szerb válogatottba. Mit jelentett számodra ez a lehetőség?
– Az elmúlt három évben minden válogatást követően meghívást kaptam a hazai szövetség képzéseire. Nem először töltöttem el egy hetet az ópázovai székhelyen. Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy idén lehetőséget kapok az U15-ös válogatottban, és képviselhetem a klubomat, valamint Szerbiát Szlovákia, Görögország és Skócia ellen. Különleges élmény volt, és azt remélem, ez pozitívan fog hatni a további focikarrieremre, mindenesetre nagyon igyekeztem a pályán bizonyítani.
Sok játéklehetőséget kaptál?
– Két meccsen a kezdőben szerepeltem, az egyiken az első félidő végéig játszottam, a másikon pedig 71 percet. A görögök ellen a 65. percben kaptam esélyt. Jó volt látni, összehasonlítani önmagunkat olyan fiatalokkal, akik nagyon nagy csapatoknak játszanak, mint amilyen a Liverpool, Rangers, PAOK, Olimpiakosz, Celtics vagy a Manchester City.
Hogyan készülsz fel egy-egy meccsre?
– Maximálisan rákoncentrálok, követem az edzőm utasításait, tanácsait, de természetesen az edzéseken kívül, a szabadidőmben is szoktam pluszgyakorlatokat csinálni, vagy csak futni egyet. Sok kabalám, illetve rituálém van. A zokni például fontos, ami rajtam van, és minden meccs előtt elmondok egy imát.
Van példaképed?
– Természetesen, az egyik kedvencem Ronaldo, róla sok videót nézek. Messit és Ronaldinhót is nagyon kedvelem, mert annyira hihetetlen az, amit a pályán művelnek, olyan gyönyörű megoldásaik vannak, látszik, hogy rengeteg munka van a játékukban.
A későbbiekben szeretnél komolyabban foglalkozni a focival, például hivatásként?
– Sportoló vagyok, mégpedig focista. Az az elképzelésem, hogy néhány év múlva ez lesz a hivatásom, ha Isten is úgy akarja. Nagy álmom, hogy egyszer a szerbiai válogatott csapatkapitánya legyek. Ezenkívül nagyon nagy kedvencem a Barcelona csapata, ezért szeretnék ezekben játszani.
