„Nagyon nehéz nekem ennyi év után távozni és váltani, nem voltam erre felkészülve. Tavaly a karantén ideje alatt határozottan úgy voltam vele, hogy megyek, de idén meg voltam győződve arról, hogy itt folytatom, maradok az otthonomban, amit mindannyian akartunk. Ma viszont el kell búcsúznom. Sok évet töltöttem el itt. Nagyon fiatalon, 13 éves gyerekként érkeztem, és 21 év elteltével feleségemmel, valamint három katalán–argentin gyermekünkkel távozom. De ez a mi otthonunk. Mindent megadtam ezért a klubért és mezért, az első naptól kezdve az utolsóig. Több mint elégedetten távozhatok” – ezekkel a szavakkal, könnyeivel küszködve búcsúzott el játékosként vasárnap délben a hatszoros aranylabdás Lionel Messi a Barcelonától.
Napilapunk az elmúlt héten nem foglalkozott hosszabban a Messi-üggyel, mert a szálak túlságosan kuszák voltak, szinte kibogozhatatlanok, de a vasárnapi sajtótájékoztatóval pont került Messi barcelonai pályafutásának végére. A futball világában a járvány időszakában feje tetejére álltak a dolgok: a stadionokban nem voltak nézők, a klubok gazdasági intézkedéseket vezettek be, a legnagyobbak újfajta szuperligát szeretnének, de talán az argentin csillag búcsúja mutatja leginkább, hogy a labdarúgás, amit a XXI. század elején ismertünk, végleg átalakult, az erőviszonyok megváltoztak. Hiba lenne abba a csapdába esni, hogy csak és kizárólag a La Ligát, a pénzügyi fair playt, a Barcelona előző vezetőségét, esetleg a katari befektetéseket lássuk bele a háttérbe, hiszen a katalán főváros Messi-függősége és -problémája nem idén kezdődött, hanem évekkel korábbra nyúlik vissza. A gránátvörös-kékeknél nem ez az első eset, hogy egy játékos szinte a klub fölé nő, és éveken keresztül olyan magas fizetést harcol ki magának, amely veszélybe sodorja az egyesületet. Nem volt ez másként Messinél sem, és most, amikor maradni szeretett volna, már hiába mondott volna le anyagi juttatásának 50 százalékáról, hiába egyeztek meg mindenben Joan Laporta klubelnökkel, a spanyol liga szabályai nem tették lehetővé, hogy új szerződést kössenek. Egyes sajtóhírek arról szólnak, hogy a Barcelona annyira rossz pénzügyi helyzetben van, hogy a klub még ingyen sem tudta volna regisztrálni a játékost, hiszen a játékosok fizetési plafonja egy klub bevételeinek maximum 70 százaléka lehet Spanyolországban, a katalánoknál ez a szám viszont még Messi nélkül is 95 százalék jelenleg.
Mindent egybevéve, méltatlan befejezése ez Messi barcelonai pályafutásának. Ő maga is elmondta, hogy nem így, maszkban, zárt ajtók mögött, nézők nélkül szeretett volna távozni, az élet mégis ezt hozta. Az argentin futballista ugyanakkor azt is hozzátette, bárhova is sodorja az élet a továbbiakban, egyszer, valamilyen formában biztosan visszatér a katalán tengerpartra.
A L’Equipe ugyanakkor már arról számolt be, hogy Messi Párizsba utazik, és hamarosan az orvosi vizsgálaton is átesik. A sportlap azt is tudni véli, hogy a támadó 2+1 évre szóló szerződést köt majd a PSG-vel. Az ügyhöz hozzátartozik még, hogy miközben a világ nagy hagyománnyal rendelkező klubjai gazdaságilag szenvednek, addig a katari tőkével feldobott PSG és annak elnöke – aki az UEFA vezetőtestületének tagja, valamint az Európai Labdarúgóklubok Szervezetének elnöke is –, Nasszer al-Kelaifi gyakorlatilag bármit megtehet, a pénzügyi fair play megszigorításai pedig nevetséges büntetéseket szabnak ki rájuk. A legújabb információk szerint a Barcelona mindezt nem hagyja annyiban, s ha már a katalánok süllyednek, a „süllyedjen más is!” elv alapján a gránátvörös-kékek panaszt nyújtottak be az Európai Bizottságnak az esetleges párizsi korrupciós ügyek miatt…
