Tavasszal a járvány alapjaiban átírta nemcsak a 2020-as, de az utána következő éveket is a sportvilágban. A futball a világ legnépszerűbb sportjaként kivételes helyzetet élvez: a topbajnokságok és a legjelentősebb kupasorozatok saját szabályrendszerrel, többnyire zárt stadionokban gond nélkül zajlanak. Néha akad egy-egy koronavírus-fertőzés, ilyenkor a pozitív tesztet felmutató játékos karanténba vonul, és kihagy pár meccset. A csapatoknak – és főleg a vezetőedzőknek – nem is a vírus okoz gondot, sokkal inkább a megfeszített tempó. A rendkívül sűrű naptár a pandémia „eredménye”. Alighogy befejeződött az előző szezon, elkezdődött a következő. A nemzeti bajnokságok mellett a nemzeti kupasorozatokra is figyelni kell, ráadásul ott van az El és a BL is, így még azok a középkategóriás együttesek is a szerda–szombat ritmust követik, amelyek eddig mentesültek az extra terhelés alól. A jövő évre halasztott Eb ráadásul további terhet akaszt a klubok nyakába, mert minden versenyfutást időben le kell zárni. A rövid felkészülési időszak és a rohamtempó nem meglepő módon rengeteg (izom)sérülést okozott a topligákban – leginkább a sztárcsapatoknál. Kiemelkedően magas ez a szám az angol labdarúgó-élvonalban, de a statisztika miértje sem ismeretlen. Míg Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban, sőt még az UEFA-sorozatokban (El, BL, NL, Eb-pótselejtező) a 2020/2021-es szezonra engedélyezték az öt cserelehetőséget, addig a Premier League-ben visszaállították a három változtatási opciót.
A PL-ben december elejéig tíz fordulót bonyolítottak le. Ez idő alatt a csapatorvosok több mint 100 izomsérülést diagnosztizáltak. Összehasonlításképpen: az említett adat közel 20 százalékkal magasabb az előző idények átlagánál azonos időszakaszban. A klubok közül a sérüléshullám a Liverpoolt sújtja legjobban, de a két manchesteri gárda (City és United), valamint a Chelsea sem ugrálhat örömében. Mindezeket figyelembe véve nem volt váratlan az a kirohanás, amit Jürgen Klopp a sokadik kényszerű csere után tett a mixzónában egy meccset követően. A német szakember a BT Sports egyik újságírójának „gratulált” Milner sérülése miatt. Nem személyes, inkább rendszerszintű kritika volt ez, mert Angliában karácsonykor és újévkor sincs leállás, mindent a tévétársaságok kedve szerint alakítanak a naptárban. Klopphoz a City edzője, Pep Guardiola is csatlakozott, aki szintén a három cserelehetőséget támadta. A kisebb egyesületek korábban azon a véleményen voltak, hogy a több változtatási esély a nagyoknak kedvez, jobban tudnak rotálni, és a minőségi keret növeli a különbségeket a pályán. A sérülések azonban nem tűntek el, hamarosan már a BBC élő adásában nyilatkozott Gary Lewin, az angol válogatott korábbi fizioterapeutája, hogy érthetetlen, miért növeli a PL a sérülések kockázatát, hiszen az izomfáradást a sűrű naptár miatt lehetetlen elkerülni.
Bár laikusként előállhatnak azzal, hogy a milliós fizetésért cserébe bírni kell a terhelést, de a futballisták is emberek, és hiába a milliók, a szervezet egy idő után jeleket küld a pihenés érdekében. Az öt cserelehetőséget maximum három megszakítással lehet alkalmazni a többi sorozatban. Nincs időhúzás, a friss játékosok pedig az új lendület mellett taktikai változtatások részeivé is válhatnak a 90 perc alatt. A nézők nélküli futball önmagában kissé depresszív látvány, így a képernyők előtt ülve nyilvánvalóan annak örülünk, ha jó összecsapást élvezhetünk, ezt a szórakoztatást pedig – egyelőre – az öt csere segíti valamelyest. Az UEFA az idény végéig engedélyezte a szabályt, de a pletykák szerint 2021-ben elgondolkodnak annak meghosszabbításán.
Mindenhol, kivéve Angliában, mert a szigetországban kétszer is leszavazták az ötcserés opciót. Az Angol Labdarúgóliga (EFL) az egyre hangosabb edzői vélemények miatt állítólag harmadszor is felkínálja a voksolás lehetőségét. Kérdés, hogy addig Klopp és Guardiola kit tud meggyőzni a kisebb klubok képviselői közül…
