Simon Evansszel a 2019-es jubileumi MSÚSZ-kongresszuson találkoztam először. A Reuters egyesült királyságbeli, nagy tudású szakírója akkor azzal lepett meg, hogy folyékony magyarsággal szólt hozzám. Mint kiderült, a kilencvenes években Magyarországon dolgozott, ahol nem volt más választása, minthogy megtanulja a nyelvet. Ma már Észak-Angliából ír a világ egyik legnagyobb hírügynökségének, a koronavírus-helyzet azonban nemcsak a sportolókra, de a sportújságírókra is hatással volt, s alapjaiban változtatta meg mindennapi munkánkat. Simonnal ennek kapcsán az újságírásról, a futballról és annak jövőjéről beszélgettünk.
Az első egy kissé személyes kérdés, de úgy érzem, ez most egy olyan szituáció, amikor határozattan fel kell tennem: hogy vagy?
– Ami azt illeti, kifejezetten jó hatással volt rám a járvány okozta bezártság. A rengeteg szabadidőt fordítottam magamra, így jó pár kilót sikerült leadni a testsúlyomból. Amikor csak tehettem, kimozdultam a környéken: sokat sétáltam és futottam, a négy fal között pedig edzettem. A munka terén nem sok minden változott. A Reuters központja Londonban van, én pedig egy Burnley-hez közeli észak-angliai kisvárosból dolgozom. Az otthoni munkavégzés egyáltalán nem okozott bajt, viszont a stadionlátogatások, a sajtókonferenciákon való részvétel és a terepi munka nyilvánvalóan elmaradt a pandémia miatt.
A koronavírus megváltoztathatja azt, hogyan kommunikálunk egymással és a sportolókkal?
– Persze, sőt! Már látom a pozitív hozadékait a járványnak. Mondok is egy példát! Az információszerzés legnagyobb része eddig üzenetküldő applikációkon keresztül zajlott, az interjúkat mindenki Zoomon és Skype-on intézte, később ezeket jegyeztük le írásban. Most, hogy a helyszíni riportok ellehetetlenültek, a televíziós közvetítésben másodlagos lett a képminőség. Ezek az internetes tartalmak hirtelen elég jók lettek ahhoz, hogy akár főműsoridőben sugározzák őket a sportcsatornák: a Reuters, a BBC, a CNN, mindenki kihasználta a hétköznapi technológia adta lehetőségeket. Ez érdekes, mert a mobiltelefonok korábban is ott lapultak a zsebünkben, de most használjuk is őket, és ez nagyban megkönnyítette a munkát.
A Bundesliga a múlt hétvégén rajtolt, de tudjuk, hogy hamarosan Magyarországon és Szerbiában is folytatódik a versenyfutás. Mi a véleményed ezekről a döntésekről?
– A napokban beszéltem Tim Meyerrel, a Bundesliga orvosi bizottságának vezetőjével, aki nagyon tisztán elmagyarázta a helyzetet. A cél nem az volt, hogy 100%-os biztonságot teremtsenek a stadionokban és környékükön – mindez egészen addig lehetetlen, amíg nincs megfelelő vakcina –, hanem hogy orvosilag engedélyezhető legyen a futballmeccsek rendezése. Gyakorlatilag minden, ami a pályán kívül történik, fertőtlenített környezetben zajlik, ahol az emberek betartják a távolságtartás szabályait, maszkot és kesztyűt viselnek. A zöld gyepszőnyegen 22 teljesen egészséges személy sportol, és még köztük is minimalizálták a kontaktust.
Mi történik akkor, ha valamelyik futballistának pozitív lesz a koronavírustesztje?
– Ez az igazán jó kérdés! A szabályok országonként eltérnek. A németek – ahogyan azt egyébként is megszoktuk tőlük – nagyon részletes tervet dolgoztak ki. A drezdai Dinamónál már megtörtént a baj, a helyi hatóságok pedig az egész csapatot két hét karanténba küldték. Angliában ez másként történt volna, mert itt csak az adott személyt különítették volna el, ezenkívül elvégezték volna a kontaktkutatást. Elkerülhetetlen, hogy legyenek fertőzések, így pedig nagyon nehéz lesz lezárni a szezont.
Beszéljünk magáról a futballról! A Bundesligában már láttuk, hogy magas a sérülésveszély, de még vicces, nem várt hibák is előfordultak a meccseken.
– Az első párharcok olyanok lesznek, mint amilyeneket normális esetben a felkészülési időszakban látnánk. A játékosok fizikai állapota jó, biztos vagyok benne, hogy rengeteget edzettek otthon. A tempó nem csökkent, hiszen az eredmény nagyon is fontos. Az összhang a csapatjátékban és a meccsrutin azonban hiányozhat. Az otthoni pálya előnye eltűnhet, ami a nagycsapatoknak kedvezhet. Félek tőle, hogy sok kiütéses győzelmet látunk majd: szurkolók hiányában a kicsik 2:0-nál, 3:0-nál elveszíthetik a motivációjukat, így jön a negyedik, az ötödik, a hatodik gól is...
A klubokat óriási gazdasági veszteség érte, és még nagyobb lehet a hiány, ha a topbajnokságot egyáltalán nem sikerül befejezni. Lehet, hogy a koronavírus utáni futball teljesen más lesz, mint amihez hozzászoktunk?
– A topbajnokságok elsőosztálybeli klubjai túlélik ezt a válságot, még akkor is, ha még zárt kapuk mögött sem játsszák le a hátralévő meccseket. Gond az alacsonyabb osztályokban és azokban az országokban lehet, ahol elenyésző pénzmennyiség fut be a kasszába a televíziós jogokból. Minél inkább függ egy klub a jegyeladásból, annál nagyobb bajban lehet hosszú távon. A járvány egyik mellékhatása, hogy az átigazolási díjak csökkennek, és több utánpótlásbeli fiatal kap szerepet a sztárklubokban. Véleményem szerint ez rövid időre visszahozhatja a régi idők fociját, amikor a csapatok saját nevelésű játékosokkal küzdöttek.
