A topolyai TSC különleges szezont zárt. A koronavírus a Szuperligát sem kímélte, így a mögöttünk álló idényben nem került sor a rájátszásra. Szabó Zoltán vezetőedző szerint ez valamelyest megkönnyítette a kék-fehérek dolgát, de a negyedik, Európa-liga-szereplést érő pozíció így is történelmi eredmény. A csapat rövid szünet után újra edzésbe állt, s már ismert, hogy a klub a felkészülési időszakban az Inđijával, a palánkai Bácskával, a Csákvárral, a Vasassal és a Puskás Akadémiával mérkőzik. Ám a rajtig még hosszú az idő és sok a teendő. A vezetőedző az interjú során arról is beszélt, hogy a többfrontos helytálláshoz erősíteni kell a keretet.
Amikor a szezon elején beszélgettünk, azt mondta: a TSC-nek a bennmaradás a célja. Sejtettük, hogy ennél jobb eredmény is elérhető, de senki sem számított egy történelmi sikerre. Minek köszönhető a kiváló teljesítmény?
– A rajton tényleg nem tudtuk, mire lehet képes a csapat. Szerencsére az elején négy győzelemmel megalapoztuk a szezont. Sehol sem szerettük hangoztatni, hogy óriási terveink vannak, mert a csúcsot nem úgy építjük, hogy kijelentjük, hanem először megmutatjuk a pályán, aztán lehet elemezni. A fiúk nagyobb hullámvölgyek nélkül, stabilan végigcsinálták az idényt. Talán egy rövidebb időszak volt – az ivanjicai Javor elleni vereséget követően –, amikor nem azt hoztuk, amit tudunk. Tavasszal kicsit szerencsénk is volt.
Az idény nemcsak a negyedik hely miatt történelmi, hanem a járvány miatt is. Mennyiben könnyítette meg a TSC dolgát, hogy a rájátszásra nem került sor?
– A playoffban hét mérkőzés várt volna ránk a hét legjobb szerb csapat ellen. A rövidebb szezon miatt sokan nem tudták felvenni velünk a versenyt, mert pár forduló alatt képtelenség behozni a lemaradást. Ez nagyban könnyítette a szituációt, előfordulhat, hogy az ellenfelek egy része nem volt annyira motivált, mint normális körülmények között.
Ha a Szuperligában szerzett gólok számát nézzük, akkor a TSC a két gigász mögött a harmadik legeredményesebb csapat. Ez az egyéni kvalitások érdeme vagy a csapatszintű taktika következménye?
– A csapat összeállítását már az I. ligában elkezdtük, hosszú távon gondolkodtunk. Tudtuk, mit akarunk játszani, hogy a támadófutball az erényünk. A Szuperligába való feljutás után hoztunk két-három olyan játékost, akit korábban figyeltünk, és gondoltuk, hogy beillenek a rendszerbe. A csapat magva megmaradt, beért az együttes. A futballisták nagyon jól elsajátítottak mindent, amit a szakmai stábbal kértünk tőlük, úgyhogy folyamatosan fejlődtünk. Élmény volt nézni nemcsak a mérkőzéseinket, de az edzéseket is. Nagyon örülök annak, hogy a liga legjobb góllövői, Nenad Lukić és Szilágyi Vladimir a mi csapatunkat erősíti, ugyanakkor Milićević és Zec is sokat segített. Igazából egyenként, mindenkit ki lehet emelni ebből a gárdából.
Egy-egy meccsen a legnagyobbakkal is felvették a versenyt. Láttuk, hogy a Partizan, a Crvena zvezda vagy éppen a niši Radnički megfogható. Mi kellene ahhoz, hogy ez a színvonal tartós maradjon?
– Szerbiában nagyon nehéz egy szinten szerepelni a Zvezdával és a Partizannal. A két belgrádi klub sokkal nagyobb költségvetéssel dolgozik, mint a TSC, éppen ezért több pénzt ki tudnak adni egy új játékosra, nagyobb fizetést tudnak nekik biztosítani, hosszabb kispadot tudnak teremteni. Nálunk is minden rendben van anyagilag, de jóval szerényebben gazdálkodunk.
A legnagyobb együtteseknél rendre előjön, hogy a taktika nem elég, mert a mentális hátteret is rendezni kell. Milyen a hangulat az öltözőben?
– Ilyen szempontból nem lehet különbséget tenni a Barcelona, a Real Madrid és a TSC között. A legfontosabb, hogy az öltözőn belül minden rendben legyen, hogy a játékosok megtalálják a közös hangot. Nálunk nincsenek sztárok, de a legeredményesebbek is tudják, hogy a nagy egész részét képezik, és társaik nélkül ők sem tudnának gólokat lőni. Egy pillanatban sem fordult elő, hogy valaki a csapat fölé akart emelkedni.
A kék-fehérek meccsein előfordult, hogy a csapat rövid periódusra feladta a támadójátékot. Ezek erőnléti gondokra utalnak, vagy csapatszintű utasításról van szó?
– Az a különbség, hogy a leggazdagabb kluboknak rengeteg minőségi focistájuk van. Amikor a Zvezda vagy a Partizan változtat meccs közben, a cserék mindig tudnak pluszt adni. Ezek a pillanatok nem taktikai megfontolások voltak, de néha-néha, amikor látjuk, hogy az ellenfél fizikailag jobb erőben van, vissza kell állnunk.
Szűk a keret?
– Arra fogunk törekedni, hogy ne tizenöt, hanem tizennyolc olyan játékosunk legyen, akik fel tudják venni a versenyt, bármikor állnak be. Mindig kell frissíteni a kereten. Úgy tervezzük, hogy jövőre is két-három új, fiatal futballista érkezik hozzánk, aki emeli a minőséget.
Az akadémia még nem tart ott, hogy komplett játékost adjon az első csapatnak?
– Már több mint egy éve velem dolgozik öt fiatal – négy mezőnyjátékos és egy kapus –, de még nincsenek azon a szinten, hogy a szuperligás meccseken bevessük őket.
Jövőre három színtéren is küzdhet a TSC. A bajnokság és a kupa mellett az Európa-liga is bekerült a csapat naptárába. Hogyan készülnek a szereplésre?
– Nekünk a bajnokság a legfontosabb, mert a későbbiekben ez biztosítja nekünk az európai kupaszereplést. Minden meccsre egyformán készülünk, nyerni szeretnénk, és mindig tovább akarunk jutni. Az El-szereplés attól függ, kit kapunk a selejtezőben, de én optimista vagyok. A szakmai stábnak minden technológiai felszerelés a rendelkezésére áll, így a hazai bajnokságot és a külföldieket is tudjuk elemezni. Mindhárom fronton helytállunk majd.
Érkezők és távozók
A topolyai klub máris a jövő évi keretén dolgozik. A TSC nem hosszabbított szerződést Mladen Galićtyal, Dragan Svitićtyel és Filip Arsenijevićtyel. A csapathoz a korábban bemutatott Damjan Dostanić (2001) mellett az első profi szerződését aláíró Nikola Bursać (2001) kapus, a Crvena zvezda utánpótlásából érkező Edvin Eleven (2002) támadó, illetve az Inđija csapatát elhagyó Mihajlo Banjac (1999) támadó érkezett.
