A Barcelona 8:2-es vereséget szenvedett a BL negyeddöntőjében a Bayern ellen. A csapat legutóbb 1946-ban kapott ekkora pofont. Hétfőn Eric Abidal sportigazgató – egy ebéd keretein belül – kirúgta Quique Setién vezetőedzőt, nem sokkal később napvilágot látott a hír, hogy a klub első embere, Josep Maria Bartomeu Abidalt is menesztette. Kedden az elnök a következőket nyilatkozta: „Lemondani ebben a pillanatban könnyű lenne, de felelősséggel tartozom a klubnak, így nem fogom megtenni. Tavaly változásoknak kellett volna történniük, de úgy döntöttem, adok még egy esélyt a játékosoknak és vezetőknek. Az Anfield után (Liverpool–Barcelona 4:0 – a szerző megj.) el kellett volna kezdeni az átalakítást. Itt az idő búcsút venni néhány játékostól, akik a világ legjobbjává tették a Barcelonát. Van néhány nem eladó játékos: Messi, Ter Stegen, Lenglet, Semedo, De Jong, Griezmann, Dembélé. A probléma a játékosok magas fizetése. Néhány játékosnak el kell fogadnia a fizetése csökkentését.”
A kijelentés becsülendő. Milyen kapitány az, aki bajban magára hagyja a süllyedő hajót? Csakhogy a színfalak mögé nézve egyértelművé válik: a süllyedést épp a kapitány idézte elő. A XXI. századi futball, főleg az elmúlt évtized a spanyol futball dominanciájáról, a Barcelonáról és a Real Madridról szólt. 2009 és 2018 között a katalánok három (2009, 2011, 2015), a fővárosiak négy BL-címet (2014, 2016, 2017, 2018) ünnepelhettek, az Atlético játszott két döntőt (2014, 2016), ráadásul az El-ben ez idő alatt a Sevilla háromszor, az Atléti kétszer diadalmaskodott, a Barcelonának két idényben is összejött a triplázás (bajnokság, kupa és BL). Mindezek azonban csak számok. Az az űrfutball, amit Guardiola legendás csapata művelt 2008 és 2012 között, már a múlté, Luis Enrique reformja idő előtt kifulladt. A Barcelona legutóbb 2015-ben, a Messi–Neymar–Suárez trióval ért fel a csúcsra. A spanyol vezetőedző labdabirtoklásra, direktebb játékra épülő taktikáját kiismerték az ellenfelek, utánpótlás nélkül esélye sem volt felvenni a versenyt az átalakuló piaccal. Enrique távozása után meglepő módon Ernesto Valderde került a pálya mellé, akivel mérsékelt sikereket elért a kiöregedőfélben lévő csapat, de korántsem azzal a produkcióval, amit a gránátvörös-kékek szurkolói elvártak volna. 2020-ban már Setién ült a padon, aki valamelyest visszahozta a tiki-takát, a végeredmény mégis egy körülményes, a topcsapatokhoz képest iszonyatosan lassú Barcelona lett.
A pénteki 8:2-nek voltak előjelei: 2017-ben a PSG elleni 0:4-et csoda folytán visszahozták Messiék (6:1), a Juventus elleni 3:0 már sok volt; 2018-ban a Romával szembeni 3:0-s blama folytatta a sort; 2019-ben hiába a háromgólos siker a ’Pool ellen hazai pályán, ha az Anfielden ugyanaz az összeomlás (0:4) történik meg, ami korábban. A folyamat – ezzel együtt egy korszak – vége a Bayern elleni totális megsemmisülés. És a hiba csak részben a játékosoké, akik elhitték, hogy azok után, hogy mindent megnyertek pályafutásuk során, még képesek a legmagasabb szinten teljesíteni. A 2015-ös BL-győztes Barcelonából hatan pénteken is pályára léptek, közülük öten harminc évnél idősebbek: Ter Stegen (28), Piqué (33), Busquets (32), Jordi Alba (31), Messi (33), Suárez (33). A Barcelona vezetősége – élén a korrupciós botrányba keveredő Bartomeuval – nem akart váltani a sportszakmai szempontokon, ehelyett a klub marketingértékét kihasználva terjeszkedett a piacon. Bartomeu azért utasította el Alphonso Davies leigazolását – a Bayern 19 éves jobbhátvédje, aki bolondot csinált Semedóból –, mert ő kanadai, az észak-amerikai ország pedig nem jelentős célpiac a katalánoknak. Semmi sem garantálja, hogy Davies hasonló karriert fut be Barcelonában, de a döntés jól példázza a klubvezetőség gondolkodását.
A Barcelona az elmúlt évtizedben sorozatos rossz döntéseivel saját sírját ásta meg: a kilencvenes években a Cruyff által felvázolt, majd a 2010-es évek környékén Guardiola által tökélyre fejlesztett stratégiától eltávolodva szinte lenullázta hatékonyságát a klub. Neymar 222 millió eurós eladása után látszatigazolások sora érkezett, s ahelyett, hogy a világ egyik legjobb utánpótlásbázisára, a La Masiára épített volna a klub, eurómilliókat szórt el felesleges játékosokra, akiket nem tudott beépíteni csapatába. Pedig a klub utánpótlásából nem ügyetlenek kerülnek ki: az El-döntőbe jutó Sevilla stabil tagja Munir El-Haddadi, a Leipzig BL-elődöntős játékosa Dani Olmo, a Bayern egyik legfontosabb futballistája Thiago Alcântara – mind-mind La Masia-növendékek, s akkor még nem is beszéltünk a klub történelmének legdrágább igazolásáról, Philippe Coutinhóról, aki a bajorok mezében húsz perc alatt két gólt és gólpasszt jegyzett fel a neve mellé egykori csapata ellen.
Tegnapi hír, hogy a Barcelona új trénere Ronald Koeman, a Dream Team egykori játékosa, a holland válogatott volt szövetségi kapitánya. A szurkolók várták az edzőt, de kinevezése háttérbe szorul. Messiről olyan pletykák keringenek, hogy pályafutása utolsó éveit máshol képzeli el. Ha valamit, akkor az argentin sztár elvesztését biztosan nem nézik jó szemmel az igazgatóság tagjai és a klub támogatói. A jelenlegi tervek szerint március 15-én elnökválasztást tartanak a klubnál: a tét Bartomeu maradása és a klub jövője.
