Az utóbbi években rengeteg magyar nemzetiségű vajdasági labdarúgó szerződött át Magyarországra, elsősorban a sokkal jobb feltételek miatt. Az elmúlt időszakban ez a folyamat a női labdarúgóknál is érzékelhető, az NB II.-ben szereplő szegedi Szt. Mihály csapatának három délvidéki származású játékosa is van, nyártól pedig már a budapesti Ferencváros U19-es együttesében is szerepel egy észak-bácskai lány.
Az adai Budai Emese jól is kezdett a zöld-fehéreknél, a 2. fordulóban betalált a székesfehérvári Videoton kapujába, majd az ötödik játéknapon ő szerezte a Kóka elleni bajnokin a Fradi győztes találatát.
• Hány évesen kezdtél el focizni?
– Hétévesen kezdtem el futballozni, és apukám szerint, aki szintén focizott egykoron, aránylag gyorsan kiderült rólam, hogy van érzékem a labdarúgáshoz.
• Idehaza melyik volt az első klubod?
– 2012-ben a szabadkai Champions Futsalklubban lettem először igazolt labdarúgó, mivel akkoriban Szabadkán éltünk. A Championsnél a keresztpályás bajnokságban játszottam, az ún. Futball 7-ben. Később, amikor visszatértünk Adára, ott már a rendes nagypályás bajnokságban szerepeltem, az AFK serdülőegyüttesében.
• Adán már jobban szem előtt voltál, ott figyeltek fel rád először a szakemberek.
– Igen, akkor kerestek meg a vajdasági korosztályos lánycsapat képviselői, ebben a csapatban három alkalommal szerepelhettem Ópázován, a Régiók Tornáján, ahol a belgrádi körzet, illetve Dél- és Nyugat-Szerbia válogatottjai ellen játszottunk.
• Később a Tisza menti régió legsikeresebb női klubjában, a magyarkanizsai Metalmaniában is játszottál egy rövid ideig.
– Miután betöltöttem a 15. életévemet, a 2015/2016-os idény hajrájában két mérkőzésen pályára léptem a magyarkanizsaiak színeiben. A bemutatkozó meccsemen mesterhármast értem el a zsablyai Bácska ellen, valamint barátságos találkozókon betaláltam a Szegedi AK és az újvidéki Fruškogorac kapujába is.
• Hogyan kerültél képbe a Ferencvárosnál?
– Családi kapcsolatok révén sikerült kijutnom próbajátékra a zöld-fehérekhez, ahol elégedettek is voltak velem, és 2016 nyarán már mehettem is volna fel Pestre, Magyarkanizsán azonban olyan súlyosan megsérültem egy edzésen, hogy a felépülésem nagyjából fél évet vett igénybe, így csak az idén nyáron csatlakozhattam új csapatomhoz.
• Hogyan sikerült beilleszkedned a legnépszerűbb magyar klubnál, hogyan fogadtak az új csapattársaid?
– A beilleszkedésem teljes mértékben zökkenőmentes volt, az új csapattársaim is, illetve a Szentgyörgyi Albert Gimnáziumban az osztálytársaim is jól fogadtak, mindenki nagyon kedves és segítőkész volt.
• Melyek a focival kapcsolatos további terveid?
– Jelenleg az a legfontosabb, hogy állandósítsam a helyemet az FTC U19-es csapatában. A heti négy edzésen és a személyre szabott egyéni képzéseken is ezért dolgozom.
• Az idén Gyulán pályára léptél az újonnan megalakult délvidéki női futsalválogatottban is. Vajda Fángyóék továbbra is számíthatnak rád?
– Természetesen, ha tehetem, mindig szívesen játszom a Délvidék csapatában. Örülök, hogy számítanak rám.
