A sok között létezik egy újságírói trükk, amelyik akkor használatos, amikor a szerző egy témában több írást szándékozik közlésre leadni, például abból az okból kifolyólag, hogy az elsőben sok mindenről nem lehetett szót ejteni. Ilyenkor a szerző az első írásban elrejt egy szándékos, alig észrevehető, szinte ártatlan hibát, amire azután, a következő írásában reagálni tud.
Utólag lényegtelen, hogy pontosan erről lett volna-e szó a tegnapi számunkban, amikor a Davis-kupa jövő évi első mérkőzésének házigazdájáról szóló írásban ott állt: A szövetség egyetlen kikötéssel bízta a szervezést Újvidékre. A szövetség ugyanis semmit sem bízott senkire, csupán a leendő meccs helyszínét jelölte ki, a szervező pedig, bárhol is tartják meg a Davis-kupa egyes meccseit, minden esetben a szövetség és kizárólag belgrádi illetőségű egyénekből álló, többé-kevésbé állandó csapata. A rendező város csak a csarnokot biztosítja, az elszállásolást és a szállítást. Szükség van tehát egy minden követelménynek megfelelő csarnokra és szállodára, valamint fuvarozásra a legközelebbi reptér-város és a szálloda-csarnok vonalakon. A szervezőbizottság fő tisztségeit szerbiai esetben belgrádiak látják el, a meccs vonalbírái szintén fővárosiak, a reklámügyekkel is belgrádiak foglalkoznak, és a sajtóközpontban is kizárólag fővárosiak dolgoznak. Szinte kivétel nélkül mindig ugyanazok, akiket általában a belgrádi Arena csarnokban lebonyolított meccseken is láthatunk.
Felmerül a kérdés: ha már a munkát a belgrádiak végzik, és a keresetet is ők hajtják be, minek a másik színhely, miért nem rendeznek állandóan a fővárosban?
Ennek csak egy oka van, noha valaki naiv módon azt hihetné, hogy a szövetség gondot visel a tenisz egyenletes népszerűsítéséről az ország teljes területén. Másutt valóban így van, és a teljes hatáskörű szervező valóban az adott város, Szerbiában viszont csakis az a fontos, hogy a kisebb érdeklődésre számot tartó meccsek esetében – amikor gyönge rivális érkezik, vagy előre tudni lehet, hogy egyik vagy mindkét válogatott tartalékos összeállításban lép fel – a nagy befogadóképességű Arena ne kongjon az ürességtől. Ilyenkor az egyenletes népszerűsítést is emlegetni lehet, holott szó sincs róla. Belgrád tehát bizonyos esetekben átenged némi morzsát a saját asztaláról, de sose szervez vidéken, ha nagy tétmeccsre van kilátás.
Újvidéken az utóbbi 17 évben harmadszor tartanak Davis-kupa-meccset. 1996-ban Algéria volt az ellenfél, 2005-ben Szerbia Zimbabwével játszott, három éve pedig India volt a vendég a SPENS-en. Az első két esetben az ellenfél nem ígért látványt, legutóbb pedig a szerb válogatott Novak Đoković nélkül állt ki, érthető tehát, hogy Belgrádban e meccsek sehogyan sem kellettek, s nagylelkűen Újvidék kapta meg őket.
Mint a korábbi esetekben is, a szövetség sajtógépezete most is erősen ködösít, Roger Federert és Đokovićot ígéri az újvidéki publikumnak. Utóbbi India ellen is az utolsó pillanatig állítólag játékban volt, holott tudni lehetett, hogy biztosan nem jön. Bogdan Obradović kapitány, a szövetség alkalmazottja azonban mintha nem munkaadóját képviselné. Kimondta, hogy szükség esetén (lásd: jön Federer és Đoković is) Belgrád javára még cserélhető a helyszín, azután pedig azt is, hogy Đokovićot valószínűleg fel kellene menteni a játékkötelezettség alól, és hogy máris majdnem biztos, hogy Svájc ellen egyesben Dušan Lajović és Filip Krajinović lesz a pályán.
Nem vitás, hogy a 11. éve egy és ugyanazon felállításban szereplő csapat előbb-utóbb cserékre kényszerül. Nem vitás, hogy a fiatalabbaknak lehetőséget kell nyújtani, annál is inkább, mert máris idősebbek, mint annak a csapatnak a tagjai voltak, amelyik 2005-ben Újvidéken Zimbabwét fogadta. Leszámítva az akkor 29 éves Zimonjićot a 21 éves Tipsarević, a 19 esztendős Troicki és a még 18. születésnapját sem ünnepelt Đoković játszottak. Újvidék tehát az új gárda bemutatkozását láthatja. Ami azonban nem enyhít a tudaton, hogy Belgrád a meccset önző számításból engedi át.
