Kevés olyan sportág van, amelyben annyi precíz statisztikát vezetnek, mint a tenisz, s még kevesebb azok száma, amelyekben ezeknek az adatoknak valós értékük is van. Számokkal például egészen könnyen alá lehet támasztani, hogy a férfiak mezőnyében miért is olyan nagy a spanyol Rafael Nadal és a szerb Novak Đoković fölénye. Nemcsak azért, mert tavaly a spanyol tíz, a szerb pedig hét tornát nyert, és csak négy, illetve két döntőt veszítettek el, hanem azért is, mert a többiekkel ellentétben kimondottan pozitív győzelmi arányuk van a legjobb 10 további tagjaival szemben. Nadal a rangadókból 24-et nyert, s csak 5-öt veszített, Đokovićnál pedig ez az arány 24:6. A harmadik helyezett Andy Murray, mint a ranglistán is, jócskán lemarad az 5:5-ös győzelmi aránnyal, s e listából azt is látjuk, hogy Roger Federer miért csúszott a ranglista hatodik helyére, hisz a top 10-esek ellen csak négy mecset nyert a 10 vereség ellenében. Nadal háromszor veszített Đokovićtól, s egy-egy alkalommal Juan Martín Del Potrótól és David Ferrertől, Đoković pedig ugyancsak háromszor kapott ki Nadaltól, további legyőzői pedig Murray, Del Potro és Tomáš Berdych voltak. Nadal és Đoković vezetik azt a listát is, amely kimutatja, hogy hány meccsen győzött, aki megnyerte az első játszmát. Nadalnál 65:1, Đokovićnál 64:2 az arány, messze mögöttük Tommy Robredo a harmadik, 28:1-gyel. Mindenki sikertelenebb, ha elveszítette az első játszmát, de Nadal a legjobb 10:6-tal, Đoković pedig 10:7-tel a második helyet osztja Murray-vel, akinek 9:6 a mutatója.
