Eldönthetetlen, hogy a hagyományos balkáni melldöngetés vagy a Murphy-törvény, esetleg a kettő kombinációja játszott közre, a lényeg, hogy a baj megtörtént. A négy fellépésre tervezett, bemutató jellegű és jótékonysági céllal beindított Adria Tour tenisztorna a második állomás vége előtt sajnálatos, szerencsére nem tragikus befejezést kapott. A jelenlegi állás szerint heten fertőződtek meg, közöttük az értelmi szerző Novak Đoković is. Hogy ki volt az első vírushordozó, azt aligha tudhatjuk meg, bár lehet, hogy érdekes lenne.
Utólag, amikor valakinek a mulasztása már megtörtént, és senki sem hajlandó vállalni a felelősséget, csupán néhány logikusnak tűnő kérdés vethető fel, és a lehetséges következmények valamilyen lajstroma állítható össze.
Vizsgáljuk meg a történteket Novak szemszögéből, elvégre az ő ötlete volt, és az ő nevén futott. Tehát siker esetén az övé a babér, ellenkező esetben ő a bűnbak. A tornát Belgrádban és Zadarban is a helyi válságstábok utasításai alapján és az állami szervek jóváhagyásával rendezték meg. Engedélyezték a publikum jelenlétét, és amennyire a tévében lehetett látni, az egészségbiztonsági intézkedéseket a minimálisra csökkentették. Csodálkozás és némi bírálat volt a világ első reakciója, de a hibátlannak tűnő belgrádi szervezés után elcsendesedtek a hangok. Zadarban is szépen indult, de…
Novak tudta, hogy ő a főnök, és a neve a garancia. Tudta, hogy bármilyen baj esetén mindenütt benne látják a vétkest, és a biztonság kedvéért kicsit szigorúbbra vehette volna, a helyi szervezőcsapatok pedig valószínűleg beleegyeznek. Nem volt semmi szükség a nagy fokú kockázatra, meg lehetett volna csinálni, hogy a kívülállók a szigorításokból semmit se lássanak. De Novak – noha ő az ATP játékostestületének az elnöke, ami további felelősséget jelent – ezt nem tette. Tornát akart, ami nem vitás, mert másutt is teniszeznek már, de korántsem ennyire felelőtlen szervezéssel. Vagyis, mindent meg kellett volna tennie, mondhatjuk, önvédelmi céllal, hogy baj még véletlenül se történjen.
A laza hozzáállás miatt azonban megtörtént. Nem az a gond, hogy néhány teniszező megfertőződött, alighanem bármilyen következmény nélkül túlesnek rajta (fiatalok és erősek), hanem, hogy a fertőzést bárki átadhatta volna a gyöngébb ellenálló képességgel rendelkezőknek, és ez a – Novak nyilatkozata szerint – tiszta szívből és a legjobb szándékkal játszott sorozat akár emberéletet is követelhetett volna.
Novak, mert most világszerte őt vádolják, és ki is gúnyolják, vagy önteltként viselkedett, vagy pedig naiv volt. Jóhiszeműen vagy könnyelműségből hitt a válságstáboknak, és magát mártotta be, így további ellenségeket szerzett, akik szerint jó teniszező ugyan, de egyéb tekintetben nem üti meg a mércét.
Novak ezt a tornát abból a rögeszméből kifolyólag csinálta, hogy világszerte tetszést váltson ki. Hogy mi sül ki belőle, és valójában mennyit ártott magának, azt majd az első tornán a pályára lépés alkalmával tudja meg. Azt hiszem, hogy a füttykoncert olyan erős lesz, hogy biztosan nem esik jól a nagy egójának.
