A vajdasági szórványban született, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem opera mesterszakos hallgatója, Baracskai Judit életútja Kúláról indult, és Magyarországon keresztül a tengerentúlra is eljutott. Már az általános iskolában Vendel Gyöngyi zenetanárnő és karnagy felfigyelt tehetségére, majd szülei erő feletti hozzájárulásával különórákon képezte hangját. A szabadkai középiskolában Baráth Emília tanárnő vette a szárnyai alá az ifjú tehetséget, akit a második alkalommal szülővárosában megtartott jótékonysági Ária és dalesten értünk utol, ahol a beszélgetés is készült.
Hogyan is indult pályafutásod, honnan az opera szeretete?
– Zenekedvelő családból származom, két testvéremmel együtt már szüleink megszerettették velünk a zene több műfaját, és amikor az általános iskolában zenetanárnőm felismerte hangi adottságomat, komolyabban kezdtem foglalkozni az énekléssel. Zeneiskolába és különórákra jártam, majd Szegedre iratkoztam, mert szüleimmel közösen úgy véltük, hogy az anyaországi továbbtanulás nagyobb lehetőségeket nyújt, ami szerencsére be is igazolódott. Jelenleg már nemcsak magyar állampolgár, hanem szegedi lakos is vagyok. Egyre ritkábban van időm hazajönni, de mindig megdobban a szívem, amikor Kúlára érek, mert mindig hazavár édesanyám, édesapám, kisöcsém és nagyszüleim, és legkedvesebb emlékeim is természetesen ide kötnek.
Egyetemi éveid alatt és a mesterszakon is a legjobb professzoroktól tanulhatsz, kik ők?
– A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar alapszakán két évig Szécsi Edit tanárnő tanított, majd a 3. évfolyamra átkerültem a tanszékvezető professzor asszony tanárnőhöz, dr. Temesi Máriához, akinél az első diplomámat is megszereztem, és jelenleg az opera mester szakát is irányítása mellett végzem, de sokat tanulok még Csengery Adrienn Kossuth-díjas művésznőtől, Pál Tamás Liszt-díjas kiváló művésztől és természetesen Koczka Ferenctől, a Szegedi Nemzeti Színház, a Szegedi Opera karmesterétől is. Az eredmény magáért beszél, 24 éves vagyok, és már Mimit, Toscát, Manont éneklek, hisz legszebben, legkerekebben Puccini hősnő áriájában szól a hangom. A magas hangom is folyamatosan ívelt felfelé egyetemi éveim alatt, meg koloratúr készségem is napról napra fejlődik, úgyhogy ma már Mozart legnehezebb koloratúr áriáit is éneklem. Nagy vágyam Az éj királynője. Napi szinten nagyon sokat gyakorlok, 2-3 órát énekléssel töltök, majd az elméleti órákon veszek részt, szabadidőm úgymondván egyáltalán nincs, hobbim pedig az éneklés.
Az elmúlt nyáron tengerentúli koncertsorozaton is bemutatkozhattál, hol léptél a nagyérdemű elé?
– Repertoárom csaknem 100 darabból áll, amelyeket átismétlés után bármikor el tudom énekelni. Van közöttük teljes szerep, vannak operaáriáim és duettjeim, klasszikus dalaim, de sok operett- és musicalrészletet is napra készen tudok. Ebből kifolyólag nagyon sokat koncertezek. Párommal, Koczka Ferenc karmesterrel két év alatt csaknem 70 hangversenyünk volt, ennek nagy része Magyarországon, de sor került amerikai és kanadai turnékra is, ahol 10 állam 14 városában 20 hangversenyen mutatkoztunk be. Olyan sikerünk volt, hogy két fellépést meg kellett ismételni, és jelenleg pedig szervezés alatt áll a következő tengerentúli koncertsorozatunk.
Tanulmányaid, fellépéseid mellett jótékonykodsz is.
– A szegedi Szent-Györgyi Albert Rotary Club állandó támogatóm, és ezáltal a Rotary Gift of Life – Ajándékozz életet! nemzetközi program nagykövete vagyok, amely programnak az elkövetkező három évben Szeged ad otthont, és a határon túl élő magyar és más nemzetiségű szívbeteg gyermekeknek nyújt életmentő segítséget. A Kúlán megtartott Ária és dalest a jótékonysági koncertsorozat első állomása volt.
Mozifilm forgatásán is részt vettél, hogyan történt?
– Nagyon fontos állomása volt az életemnek a Kincsem című nagy magyar mozifilm forgatása. Olyan énekest kerestek, aki ügyesen rátátog Maria Callas éneklésére. Jelentkeztem, Herendi Gábor rendező megnézte a beküldött anyagomat, és azt áttanulmányozva megkérdezte, el tudnám-e énekelni a két Rigoletto részletet, amelyet a filmhez kiválasztottak. Természetesen örömmel mondtam, hogy igen. Emlékezetes marad a hangfelvétel, amelyet a kecskeméti szimfonikusokkal csináltunk meg, és örök emlékű marad maga a filmforgatás napja is. Gyönyörű jelmezben, sminkben, hajban vettük fel a jeleneteket, rettenetesen nehéz volt, de érdekes, általam korábban nem ismert, nem tapasztalt dolgokkal találkozhattam. Izgatottan várom az őszre ígért filmbemutatót.
Manapság milyen szerepeket tanulsz?
– A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán a legsikeresebb hallgatók közé tartozom. A rengeteg árián kívül jelenleg két szerepet tanulok párhuzamosan a Fiordiligit Mozart Cosi fan tutte című operájából, és a Melinda szerepét Erkel Bánk bán című operájából. Másfél évem van még hátra az operaszakon, de jelentkeztem karunk Tudományos Diákköri Konferenciájára, Tóth Péter (dékán) operájának elemző előadásával, és részt veszek a Simándy Józsefről elnevezett énekversenyen is. Mivel már mesterszakos vagyok, a verseny feltételei szerint saját korcsoportomban sajnos nem indulhatok, 24 évesen legfiatalabbként a nagyok, a már gyakorló művészek 25–35 év közötti korcsoportjába kényszerültem benevezni.
A jövőt illetően milyen terveid vannak?
– Vágyaim, hogy tanulmányaim befejeztével nagy, szakmailag jegyzett és elismert nemzetközi énekversenyre is kijussak.
Kik a fő támogatóid?
– Mivel saját erőmből nem tudnám megtenni mindezt, a koncertsorozatokat és a külföldi fellépéseket a már említett Rotary és a Soroptimist támogatja, fellépőruhákkal, kiegészítőkkel, ékszerekkel látnak el folyamatosan. Együttműködésünk kölcsönös, a Rotary segít engem, amit én adománygyűjtő koncertekkel viszonozok az előttem egyre jobban kitárulkozó fellépésekkel a nagyvilág különböző országaiban, városaiban. Így lettem a Rotary GoL program utazó művésze-nagykövete is. A Kúlán rendezett fellépőruhákat a helyi Rotary klub adományából öltöttem magamra, de még köszönettel tartozom szüleimnek, rokonaimnak, szülővárosom vállalkozóinak is.
