A minap, amikor az adott párkapcsolati témakörrel kezdtem el foglalkozni, a családterápia elnevezésű tantárgyamból szerzett tudáshoz nyúltam, eközben pedig gyakorlati tapasztalatok után keresgéltem, és rábukkantam egy kanadai anyuka, Tiffany Austin nyílt levelére. A babájuk érkezése után egy évvel írta meg az alábbi levelet, amikor már volt neki tapasztalata a babás életről. Ha már korábban is e tapasztalat birtokában lett volna, akkor már a szülés előtt felkészíthette volna a férjét az előttük álló nem kis, de annál szebb feladatra.
„A férjemnek.
Az életünk a lehető legjobb és legrosszabb módon változik meg hirtelen. Ahogy a szülés időpontja viharos gyorsasággal közeledik, szeretném, ha felkészülnél rá, hogy ez a nagy utazás a babánkkal, milyen hatással lesz a kapcsolatunkra.
A következő hónapokban, kérlek emlékezz rá, hogy szeretlek, még akkor is, ha nem mutatom ki annyira.
Tudd, hogy szeretlek, amikor túl fáradt vagyok beszélgetni veled, vagy ahhoz, hogy törődjek olyan dolgokkal, mint a Trónok Harca vagy az esti híradó. Túl nagy erőfeszítést jelent követni a történéseket, a hírek pedig olyan átkozottul lehangolóak, hogy nem bírom végignézni sírás nélkül. Sírás pedig enélkül is akad bőven most a napjaimban.
Tudd, hogy szeretlek, amikor hirtelen nincs időm senki másra, csak erre a kis földönkívülire, aki átvette a hatalmat fölöttem. Biztos, hogy lesz olyan időszak, amikor úgy tűnhet számodra, hogy már nem is ebben a világban élek, és arra sincs időm, hogy az alapvető tisztálkodásig eljussak. Kérlek, ne vedd magadra, ez nem rólad szól, csak sokkal nagyobb munka az, hogy életben tartsak egy másik embert, mint azt valaha képzeltem.
Tudd, hogy szeretlek akkor is, amikor érzelmi kitöréssel válaszolok, ha megkérdezed, mit csináltam egész nap.
Őszintén, fogalmam sincs, mivel voltam annyira elfoglalva, de az biztos, hogy határozottan fárasztó volt. Tudnod kell, hogy most van a legnagyobb szükségem rád. Nem tudom elég jól csinálni. Azt sem tudom, mit csinálok az időm nagy részében, és rettenetesen félek. Szükségem van a bátorításodra, hogy elmondd, jobb lesz idővel, és leginkább szükségem van arra, hogy azt mondd, jó anya vagyok.
Nehéz lesz ez az első év. Lesznek olyan napok, amikor mindketten inkább megszöknénk. Lesznek olyan napok, amikor azt hisszük, nincs szükségünk egymásra. A kapcsolatunk megváltozik, de ha összetartunk, akkor átalakulhat egy sokkal gazdagabb és mélyebb kapcsolattá. Ebben a szülőségnek nevezett kalandban pilótatársakká válunk, a fizetségünk pedig az, hogy láthatjuk, ahogy növekszik a mi kis élő, lélegző csodánk.
Túl leszünk ezen is… és ráébredünk, hogy mennyit fejlődtünk közben, önmagunk egy sokkal jobb verziójává váltunk. Egy nap visszanézünk majd, és látjuk, hogy megérte a sok küzdelem. Ebben teljesen biztos vagyok.
Szeretettel, a feleséged”
A fenti levélben, nagyon szépen tudta az anyuka szemléltetni mindazt a változást, amely a kisgyermekes családok életében bekövetkezik. Kétségtelen, hogy az első baba érkezése nagy hatással lesz a házastársi viszonyra, hiszen már a terhesség időszakában átrendeződik a pár belső viszonya, élesebben elhatárolódnak a férfi és női szerepek, és az eredeti családból hozott viselkedésminták is felerősödnek. A gyerek kiemelkedő helyet foglal el a szülők életében, halványul a másik iránti kitüntetett figyelem, a pici gyerek határozza meg a család különböző élethelyzeteit, a családon kívüli kapcsolataikat, sőt intim életüket is. A férj felesége kitüntetett figyelmét elveszíti, a feleség pedig olykor elhanyagoltnak érezheti magát. Az újdonsült szülők egymás közötti kapcsolatán kívül megváltozik azoknak a (nagy)szülőkhöz való viszonya is. Az első gyerek megszületése magában az egyénben is sok változást idéz elő, amikor is belecsöppen a szülői szerepkörbe.
Minden család egy állandóan változó, dinamikus rendszer, amely különböző változásokon megy keresztül. Ennek a rendszernek tehát minden külső, környezeti, és belső, családi tényezőre válaszolnia kell, és ezekhez alkalmazkodnia, amelyek új viselkedésformákat jelentenek. Jay Haley volt az első, aki bevezette a családi életciklus fogalmát, amellyel igyekezett kiemelni a család fejlődésének különböző szakaszait, a szakaszokból való átmenetelek jellegzetességeit, követelményeit, feladatait és nehézségeit. A különböző családi életciklus-modellek eltérő szakaszok alapján határozzák meg a család „normális” fejlődését. Minden modellben azonban kiemelt helyet kap az egészen kisgyermekes családok szakasza, amely felöleli a terhesség időszakát, a csecsemőkort, valamint a gyermek iskoláskor előtti életkorát.
A szülővé válás a családot igazi rendszerré alakítja át. Ez a fázis a szülőktől megköveteli, hogy egy lépcsőfokkal feljebb lépjenek a generációs lépcsőn, amikor is ők gondoskodnak a tőlük fiatalabb generációról. A szülői szerepek betöltése megköveteli a felelősség-vállalást, a gyermek gondoskodására irányuló feladatok felosztását, a gyermekkel szembeni határok felállítását, valamint a megfelelő szülői részvételt a gyermek nevelésében. A szülők általában nézeteltérések formájában fejezik ki a felelősség-vállalásból kivett részüket, és, hogy nem megfelelő módon viselkednek az adott szülői szerepkörben. Később, ha az anya karrierje folytatása mellett dönt, a dolog tovább bonyolódik, ugyanis idővel folyamatos konfliktussal találkozik, hiszen több szerepben: anyai, valamint dolgozó nő szerepében is helyt kell állnia. A különböző kísérleti kutatások azt mutatják, hogy az átmenetel a szülőség időszakába a házaspárok elégedetlenségét eredményezi.
Ebben a szakaszban tehát a pár egy egészen új családi helyzettel ismerkedik meg, ami minőségileg változtat a szülők kapcsolatán. A szülői szereppel való azonosulás az egyén számára sem kis próbatétel, emellett pedig a többi szerepkörben is helyt kell állnia a szülőknek. Fontos, hogy a család életében újonnan felmerülő feladatokra, kihívásokra a család jól működő rendszerként tudjon reagálni. Az új családi helyzetnek köszönhetően a szülők párkapcsolatát is új szintre kell helyezni, amikor is az újdonsült szülőknek arra kell nagy hangsúlyt fektetniük, hogy hatékonyabbak legyenek a számukra még ismeretlen szülői szerepkörben, emellett pedig sikeresebben hangolják össze kapcsolatukat, és tudjanak alkalmazkodni egymáshoz párkapcsolati viszonyukon belül is. (A Huffington Post és az nlcafe.hu nyomán)
