A templomok és szobrok városában, Hódmezővásárhelyen
Lányai jelenlétében a 110 éve született Németh László íróra emlékeztek Hódmezővásárhelyen, a Szegedtől mintegy 20 kilométernyire északkeletre fekvő, az utóbbi időben a vajdaságiak részéről gyakran felkeresett mezővárosban. Április derekán ugyanis, Németh László születésének évfordulóján ez a város rendre megemlékezik az író, a pedagógus hagyatékáról, az általa alapított kollégiumról, a hátrahagyott szellemiségéről. Nevét ma könyvtár és iskola őrzi Hódmezővásárhelyen. Pedig nem a város szülötte, csak egy rövid ideig élt ott. Ez a közösség azonban úgy tűnik nem felejt, ha lehet így mondani, őszintén hálás és nagylelkű. A határon túli magyarok kettős állampolgárságának elutasítása nyomán, 2005-ben – friss még az emlék –, a „hoppon maradottaknak” felkínálta a tiszteletbeli polgár címet, majd a lehetőség megteremtése nyomán, ismét személyre szóló üzenetben kínálta fel segítségét az állampolgárság elnyeréséhez. Akik odafordulnak, azoknak a polgármester megköszöni a bizalmat, az állampolgári esküt/fogadalmat pedig várhatólag többszázan teszik majd le, egyszerre. Mindezért mi tartozunk hálával.
Pontosan az állampolgárság ügyében fordult meg az utóbbi hónapokban sok-sok romániai és szerbiai érdekelt a jókora kiterjedésű településen, és a csodaszép, Ybl Lajos tervezte (a neves Miklós unokaöccse) Városházán. Aki „jókor” érkezik, meggyőződhet, hogy az álmos kisváros képét ébresztő, csaknem ötvenezer lelket számláló 'vásárhely korántsem unalmas, nem szűkölködik eseményekben. A Németh Lászlóra való megemlékezéssel szinte egy időpontban például találmánykiállítást is tartottak mintegy 70 újító bemutatkozásával, de látogatható volt az Alföldi Galéria (ahol a helyi művésztelep alkotóinak munkáit őrzik), a Tornyai János Múzeum (Kiss Lajos emlékszobával, régészeti és néprajzi kiállítás van), vagy a Németh László Könyvtár (emlékszobával), sőt a város képéből erőteljesen kiütköző, hátborzongató Emlékpont is, a szovjet terror emlékhelye. Ráadásul, de nem utolsó sorban, pihenésként ott a városközpontnak számító Kossuth-téri pompás Fekete Sas Szálloda, kávézójával.
Bárhogy is, nekem a templomok és a szobrok városaként marad emlékezetemben a „Paraszt Párizsként” is emlegetett Hódmezővásárhely (Bródy Sándor elnevezése egy bűnügyi történet nyomán, mellyel mélyen megsértette a helybelieket, viszont a kedélyeket Adynak sikerült csillapítania). Bármerre fordulunk, egy-egy templomba, szoborba, díszkútba, vagy épp egy közszemlére tett harangba „ütközünk”.
A nagy kiterjedésű Hódmezővásárhelynek – Zenta és Torontálvásárhely (Debelyacsa) testvérvárosának –, egyébként kiváló iskolahálózata, kempingje, parkja (látványos székelykapuval), árvédelmi fala, strandfürdő... van. Az már kevésbé ismert, hogy bő egy évvel ezelőtt Magyarországról elsőként épp Hódmezővásárhely vált az ún. Cittaslow mozgalom tagjává, azaz sorakozott fel a „lassú, békés városok” szövetségéhez. A mintegy húsz országra kiterjedt mozgalom csatlakozási alapfeltétele, hogy a társuló város lakossága nem haladhatja meg az 50 ezer főt, hogy bátorítsa a helyi termékek előállítását, a hagyományőrzést, mérsékelje a közlekedési terhelést, a zajt, növelje a zöld területek arányát, ezzel szemben ellenálljon az erőszakos fejlesztésnek, a környezet kizsákmányolásának. Más szóval az idetartozóknak igyekezniük kell nem belesüppedni és középszerűvé válni a különbözőségeket elmosó, globalizálódó világban. Hódmezővásárhelynek, mint városnak – a jelekből ítélve –, sikerült idejekorán felsorakoznia egy terjedőben levő egészséges szemlélet támogatói közé, mely a helyi értékek, illetve az élhető környezet védelmére ösztönöz, a túlzsúfolt, stresszes városok alternatívájaként.
