Állítólag az megalázó, amikor lenézik a vidéki embereket. És nem jó érzés meg nagyon nem elfogadó viselkedés, amikor nagyvárosiak, fővárosiak fintorognak a vidékiek viselkedése láttán, hanghordozásuk hallatán. Ez amolyan játék az emberek között, mert vannak azok, akik nem tahó vidékiek, hanem cukik. Más tájakról valók, és okvetlenül nem nemzetbeliek. Ha jól értem a játékszabályokat. Nem vagyok benne biztos, pedig a játékot én is játszom, amióta először átmentem a határon, és a Skála nagyáruházban megkérdeztem az eladót, nem látta-e a nagymamámat, aki engem elveszített. Ahhoz a nézéshez képest, amit máig nem hevertem ki, a Széchenyi fürdőben való időtöltés, az állatkert és a vidámpark nem tudott kellőképpen felhőtlen lenni, pedig az volt. Fújta a levegő felfelé a szoknyákat, minden lány egyformán sikítozott. Bár az is igaz, hogy a fővárosi lányok miképpen visítoznak, azt nem tudhatjuk, mert ők nem járnak, ők nem mennek el a vidámparkba. Minek is tennék? Úgyhogy lehet, azért sikítozott minden lány egyformán, mert mindenki vidéki volt, mint Szent István ünnepén, amikor az ott lakók elmenekülnek, hogy valahogy el lehessen viselni azt az inváziót, amit a vidékiek rendeznek. Tehát semmivel sem vagyok okosabb a játékszabályok ismeretét illetően, mint nyolcéves koromban, amikor is mint halmozottan vidéki (mivel határon túli is) elvesztem a Skála nagyáruházban.
Mindez arról jutott eszembe, hogy ha rajtam múlna, biztosan nem abba az irányba működnék, hogy növeljem a távolságot, az amúgy is meglévő, nem fizikai távolságot és feszültséget a vidéki népek meg a nagyvárosi vagy fővárosi népek között. Természetesen jól tudom, hogy mindenütt így van ez, nem valami hungarikumról beszélünk. De abban a vonatkozásban talán mégis, hogy mintha a működés nem abba az irányba történne, hogy ez a távolság, feszültség, rossz érzés csökkenjen, a jelenség pedig jelentéktelenné minősüljön azáltal, hogy semmiben sem különbözik bármely más ország, nép által tetten érhető jelenségtől. Nem volt ez másként akkor sem, amikor Mika Waltari kitalálta Palmu felügyelőt, ami húsz évvel korábban történt annál, hogy a magyar olvasók megismerkedhettek a szívélyes és rokonszenves rendőrnyomozóval. Bármely más példát is említhettem volna, de ezt hoztam ide, egyrészt mert kellőképpen távol van, másrészt pedig a miatt a csípős humor miatt, amivel a fővárosban született és elhunyt Waltari ábrázolni tudta a fővárosi fővárosiakat. Meg azért is, hogy szóljak, érdemes őt olvasni!
Ott tartottam tehát, amikor még kézben tudtam tartani a szétfelé guruló szavakat, hogy amennyiben rajtam múlna, bizonyosan nem úgy működnék, hogy a vidéki még vidékibbnek érezze magát. Gyerekkorom mélyéről származik az a vicc, amikor a gyermek, akinek kocka alakú a feje, megkérdezi édesanyját, hogy: anya, nekem tényleg kocka a fejem? És a válasz, miközben kezünkkel mutatjuk, miképpen simogatja az anya a gyermek fejét (akár egy kockát), úgy hangzik, hogy: dehogyis, kisfiam! Mindig ez jut eszembe, valahányszor az idegenforgalom, a kulturális események, a jó minőségű (élhető) élet, a sportesemények, a gyárfejlesztések kapcsán a vidékimagyarországot emlegetik. Ráadásul nem is értem. Mit jelent az, hogy vidékimagyarország? És mihez képest? A fővároshoz vagy a nagyvárosokhoz? Hol helyezkedik el a vidékiség rangsorában Debrecen? Győr? Sopron? Kőszeg? Békéscsaba? Veszprém? Vagy talán a falvak azok, amik vidéknek számítanak? A vidékimagyarország turizmusa számomra érthetetlen és felfoghatatlan fogalom. Mert ha értelmezni akarom, akkor Palics a vidékiszerbia egyik remek desztinációja, ugyanúgy, ahogyan Zlatibor. Az biztos, hogy ha nekünk valaki azt mondaná, hogy vidékiek vagyunk, Újvidékhez, Belgrádhoz képest, felvonnánk a szemöldökünk (pedig valóban azok vagyunk), mert kulturálisan a fogalmak másként rögzültek – és ebbe nem érdemes belemenni, tudjuk jól. Viszont a zlatibori telelést sem úgy reklámozzák a vidékiszerbiában milyen jól ki lehet kapcsolódni. Mindebből én arra jutottam, hogy bármennyire is a béka segge alatt vagyunk és maradunk – állítólag, a legkülönfélébb fejlettségi mutatók alapján, legalább ezért jó itt élni. Itt nem laknak vidékiek. Vagy mindenki vidéki? Még a fővárosiak is?
