Maradiként én még a nyúltojásnál tartok, pedig most már kevés gyereknek adatik meg, hogy a kerti nyúlfészkekben kutasson apró, színes cukortojások után. Nem tojik már, hanem hoz, szállít a nyúl nagy dobozokban ajándékokat, mint a Jézuska karácsony idején. A panaszok ellenére mégiscsak gazdagodik a világ, vele együtt a nyuszik is. Mert biztos, hogy nekik sem adják ingyen az ajándékozásra szánt játékokat.
Ilyenkor a nép olyan hevesen veti magát a sonkára meg a tojásra, mintha negyvennapos kemény böjtön lenne túl, a néprajzosok pedig elmondják, hogy a tojás és a nyúl egyaránt a termékenység jelképe, így kerültek bele a húsvétba. Meg az egész természet megújul, a tél után újraindul. Minden igaz ebből, sőt az is, hogy Jézus születését követően számos pogány hagyomány beépült a keresztény ünnepekbe. Azt is olvasom már, hogy tavaszünnep a húsvét. Kissé sántít a föltámadásnak ilyesféle elorozása, mert eszerint a déli féltekén most éppen őszünnepet ülnek. Mégsem mindegy talán, hogy meghal a természet, vagy újjáéled. De vajon milyen „járulékos elem” kísérné az ünnepet, ha nyáron vagy decemberben ítélik Jézust halálra? Esetleg az is bizonytalan, hogy mikor feszítették keresztre? Csak azért választotta az egyház a tavaszi időszakot halála napjául, hogy a föltámadása összeforrjon a természet föltámadásával? A hívő ember bizonyítékok nélkül hisz, a tudós bizonyítékot keres. Így tett egy amerikai és két német geológus is, akik négyezer év szeizmikus jeleit kutatták a Holt-tenger üledékében. Máté evangéliuma ugyanis az elemzők szerint arra utal, hogy Krisztus halálakor nagy erejű földrengés volt. Ezt írta: „Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg.” A kutatás szerint Krisztus születése után 26 és 36 között volt földrengés, amikor Pilátus helytartóként uralkodott. Mind a négy evangélium egybehangzó állítása szerint a halál pénteken történt, azzal a különbséggel, hogy Máté, Márk és Lukács Niszán hónap 15. napjára teszi a kereszthalált, János 14-ére. A zsidó kalendárium és a csillagászati számítások alapján a kutatók végül arra a következtetésre jutottak, hogy Jézust 33. április 3-án, pénteken feszítették keresztre. Közel van tehát a halála (és így föltámadása) a tavaszi napfordulóhoz, jelképpé is válhatott a föltámadás, de ennél többnek nem tűnik a kapcsolat.
De miért tojik színes tojásokat a nyúl? A kérdés megválaszolásához a kereszténység előtti korba kell visszatekintenünk. A hagyomány szerint Ostara (más néven Easter, az angolban húsvét) a termékenység istennője volt a keltáknál. Mások szerint a germánoknál, de számunkra ez a vita mellékes. Őt köszöntötték egykor a tavaszi nap-éj egyenlőség alkalmával, ami sosem eshet egybe a húsvéttal, mégis az ő nevét adták a föltámadás ünnepének, persze nem a magyarban. Az már a fogalmak (nem ritka) összezagyválásából eredhet, hogy van, aki Ostarát a húsvét istennőjének nevezi, márpedig a nevén kívül aligha lehet köze Jézus föltámadásához.
Annál inkább a színes nyúltojásokhoz. A legenda ugyanis arról mesél, hogy Ostara a kedvenc madarát a gyerekek szórakoztatására nyúllá változtatta (mások szerint fagyott madarat akart megmenteni), de nem sikerült teljesen az átváltozás, ami abból derült ki, hogy a nyuszi színes tojásokat kezdett tojni. Az istennő pedig ezeket a gyerekeknek ajándékozta. Észszerű a mesés történet, és így már nem is tűnik természetellenesnek a tojó nyúl.
A nagy előkészületekben, amíg az eltévedt tavaszra várunk, gyelve az ünnepi asztalra, a nyuszi szorgos munkájára meg a locsolkodásra, arról sem kellene megfeledkezni, hogy mindeközben történt egy kereszthalál és egy föltámadás is.
