Azzal kezdeném ezt a rövid írást, hogy nem tudtam eligazodni abban, mi legyen a cím. Akik ismernek engem, jól emlékeznek, hogy a Magyar Szó szabadkai szerkesztőségében a medvék kineveztek engem címadónak, ami annyit jelentett, hogy elolvastam a cikkeket, beszámolókat, jelentéseket, híreket, és címet adtam. Alcímek és kopfok megírását is vállaltam – jól hangzik, hogy vállaltam, de a helyzet az, hogy szerkesztői utasítást kaptam, mert gyorsan átláttam az adott írás lényegét, és azt is meg tudtam saccolni (taknyos!), mi keltheti fel az újságolvasó érdeklődését. Akkoriban nem volt divat a figyelemfelkeltés, a hajhászat, és egyenesen megtépáztak volna a szerkesztők, ha félrevezető címet adtam volna (akkoriban a leteremtés, úgymint alapos szóbeli lehordás bevett eljárási mód volt, ahogyan a kávéfőzést is a slapajok végezték).
És most ott tartok, hogy három órája nem tudom eldönteni, mi legyen ennek a rövid írásnak a címe. Azt pontosan tudom, hogy miről szándékozom írni, de a kiváltó okkal (vagy inkább ürügy volna?) nem vagyok tisztában, márpedig ebből kellene kiindulni, tehát ez kellene, hogy az írás címe legyen.
Mi határozza meg az idei adventi időszakot? Úgy vélem, akár az elektronikus médiából, akár a nyomtatott sajtóból, akár az online térből tájékozódik a tisztelt Olvasó, egyetért velem abban, hogy a fényesség ereje. A fényességé, ami azonban nem a lélekhez, nem a betlehemi lánghoz vagy egyéb ilyen pimf karácsonyi dolgokhoz köthető, hanem a díszkivilágításhoz. Erről szándékoztam írni a magunk vidéki szemszögéből: spórolás és józan ész. Csakhogy nem találtam az erre utaló, címbe foglalható kifejezést. Mert nem tudom, hogy miről van szó. Energia-vészhelyzet van a világban? Energetikai vészhelyzet? Van energia, de nem onnan? Nincs energia? Energetika van? És a vészhelyzet azért energetikai, mert nincs energia? És azért nincs energia (ami van), amiért víz sincs a kutakban? Megannyi kínzó kérdés, amire nem tudom a választ – és megvallom őszintén, nem is érdekel különösebben, szófogadó állampolgár vagyok, ha kikapcsolják négy órára az áramot (mint gyerekkoromban), majd tűnődöm. Mert gyertyafénynél olvasni már nem látnék. Ennyivel jobb volt gyereknek lenni. És ha nem is volnék szófogadó állampolgár, tudom, hogy ha kijövök a szobából, nem hagyom égve a lámpát. Így neveltek. Igaz, hogy úgy is neveltek, hogy folyó vízben mossam a gyümölcsöt, és bő vízben öblítsem le a piszkos edényt, valamint szeressem a mosógépet, amelyik elegendően bő vízben tud ruhát mosni, de ez nem fontos! Lepofozom magam, hogy ne térjek el a tárgytól, miszerint nem tudom, hogy energiai vagy energetikai vészhelyzet van-e a világban, és most melyik miatt kell csökkenteni az adventi fényességet. És amíg ezt nem tudom, addig miképpen tudnék címet adni ennek a rövid írásnak?
Ami egyébként arról szólna, hogy Londonban is spórolnak, immár nem hagyják bekapcsolva álló nap az ünnepi fényeket, hanem csak ettől eddig. És így cselekszenek a többi nagy- és fővárosokban is, nem dübörög a fényesség, zabálva az energiát egész álló nap! Ámulva bámulom ezeket a híreket, tátva marad a szám is. Hogy ez milyen komoly dolog! Igen, ezt nevezem felelősségteljes viselkedésnek ebben az energiai vagy energetikai adventi időszakban. Legyen ünnepi hangulat, de ne legyen pazarlás. És vegyék meg a LED-égőket is, mindet!
De arról is szólna ez a rövid írás, hogy nálunk nincs és soha nem is volt egész nap bekapcsolva a karácsonyi díszkivilágítás. Milyen marhaság is volna ez! Hát, még az elemi iskola harmadik osztályában szólt a tanító néni, amikor kisütött a nap, hogy kapcsoljátok le a villanyt!
Logikus, hogy nappal, legyen akár szürke és ködös, de nem csilivilizünk, mert úgysem ragyog. Amikor leszáll az este, akkor kapcsoljuk fel.
Erről eszembe jutottak a rekkenő nyár vezető hírei, miszerint említett nagy- és fővárosokban rendeletekkel szabályozták, hogy azokban az üzletekben, ahol működik a klíma, be kell csukni az ajtót. Nem hittem a fülemnek és a szememnek! De valóban! És a boltosok (fenszi üzletvezetők) felháborodtak, hogy ha be lesznek csukva az ajtók, nem mennek be a vásárlók. Erről meg az jutott eszembe, ami nálunk ki van írva a boltok ajtajára nyáron: ZATVORI VRATA! KLIMA RADI! És ha valaki ezt nem gondolta komolyan venni, szavakkal rásegítettek: Ej, čoveče, pa zatvori vrata! Klima radi, bre! Természetesen ezen a területen is támogatom a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát, és ha ki fogják írni az üzletek ajtajára, úgy én is le fogom írni.
Ilyesmiről akartam volna írni ebben a rövid írásban, amit lassan be is fejezek, de címet még mindig nem találtam. Mert a terjedelemnek a végére értem ugyan, ám a kifejezésekkel, ami ezt az adventi fényességet érintő problémát okozza a fejlett világban, nem tudtam megbirkózni. Eszembe jutott, hogy majd zárójelbe teszem a szó egyik részét. Ám akárhogyan is próbálkoztam, nem sikerült, mert az energia és energetikai szavakat csak olyképpen lehet összefűzni zárójellel, hogy hiányozni fog vagy pedig felesleges lesz egy betű.
És akkor ott volt a cím az orrom előtt! És benne minden, amiről ebben a rövid írásban szólni akartam. A kétszínűség, felszínesség, külsőségek, hamisság. És nem csak arra gondolok, hogy az adventi időszakban a LED-izzók fontossága ugyanolyan mértékben jelentéktelen, mint az, hogy a rómaiak csatlakoztak a 2017-ben Berlinből indult kezdeményezéshez, és füvészkertjükben másfél kilométeres sétautat világítottak meg csodás fényekkel, amely úton nyugtató meg karácsonyi zenék mellett lehet végigsétálni. Arra is gondolok, vagy elsősorban arra gondolok, miközben a címben az orrom előtt virító etika szót bámulom, hogy vannak kifejezések, amiket újra meg kellene tanítani a fejlett világ felnőttek iskolájában.