– Most akkor mikor van karácsony?! – toppantott a kislány, és lábát hátrafeszítve lecövekelt a járda közepén. Az édesanyja fáradtan próbálta jobb belátásra bírni, vagyis nógatni kezdte, hogy induljanak végre. De a kislány hajthatatlan maradt. Csökönyösen állt a vonuló emberek között.
– Mert! – kezdett bele érvei sorakoztatásába. – Mert ha elkéstünk a Jézuskának írott levéllel, akkor nem fogom megkapni Jégvarázs Annát és Elzát, és annak te leszel az oka, mert nem tudod, hogy mikor van karácsony! – A kislány édesanyja kezdett kifogyni a türelemből, és érvelni próbált, hogy akkor sem fogja a karácsonyfa alatt várni a Jégvarázsból megismert két nővér, ha nem fog jól viselkedni. Mert nem elegendő megírni ám a levelet, jónak is kell lenni.
– De én jó vagyok – toppantott a kislány. – Én olyan jó vagyok, amilyen el sem tudtam volna képzelni, hogy lehetek. De te azt mondtad, 24-én díszítjük a fát, ne aggódjak azon, hogy apa még meg sem vette. És nem fogunk elkésni. De látod, hogy már mindenütt, az összes boltban és az összes kirakatban és mindenhol, az óvodában és nálad a kórházi folyosón és Maminál az iskolában, vagyis mindenhol, de éppen mindenhol már állnak a karácsonyfák, és a szomszédban is! Mert Marci is mondta, hogy ők már feldíszítették a karácsonyfát. Pedig akkor te még csak a második gyertyát gyújtottad meg az adventi koszorún, és azt mondtad, ne legyek türelmetlen. És én nem is vagyok türelmetlen, de… – Az édesanyának itt ért véget a türelme, mert megfogta az öt év körüli kislány kezét, és határozott mozdulattal megindította. – Bízzál bennem, Johanna! – A kislány olyan óriásit sóhajtott, hogy még a buszmegállóba bepöfögő busz mellett is hallani lehetett.
– Ez nem bizalom kérdése, anyu! – Hanem tudás kérdése, és már nem vagyok abban biztos, hogy te jól jegyezted meg a dátumokat. Honnan lehet tudni, de biztos, biztos, biztos tudni, hogy 24-én éjjel jön a Jézuska? Hogy nem korábban? Vagy akik előbb feldíszítik a karácsonyfát, azokhoz korábban megérkezik? – Johanna hangjában felcsillant a remény, hogy akkor talán mégsem teljesen kilátástalan a helyzet. Az édesanyját azonban nem olyan fából faragták, hogy ennyiben hagyta volna a dolgot, örömmel tudomásul véve, hogy a karácsonyi ajándék kérdése átmenetileg lekerül napirendről. – Nem, a Jézuska mindig december 24-én éjszaka érkezik, éppen azon a napon, amikor megszületett, mert mi az ő megszületését ünnepeljük. És ennek tiszteletére állítjuk a karácsonyfát is.
– Azért, hogy alá lehessen tenni az ajándékokat? – a Johanna szemében megcsillanó gyermeki vágyból, a nála egy-két számmal nagyobb és láthatóan kissé viseltes téli dzsekiből világosan érthető volt, hogy az ő életében nem mindennaposak az ajándékok, nem úgy éli az életét, hogy amit megkíván, azt megkapja. A kislány édesanyja eltöprengett. Láthatólag nem tudta eldönteni, hol kezdődik a gyermeki várakozás és öröm szétrombolása, és hol végződik a nevelés. Azt pedig végképp nem tudta eldönteni, hol helyezkedik el e kettő között a világ, a maga hangosságával, harsány díszeivel, kivilágított épületeivel, a kirakatokban szeptember vége óta trónoló karácsonyi manókkal.
A kislány megszeppent. Nem akarta megbántai az édesanyját. Vívódott magában, hogy nem ment-e túl messzire. Vajon túl követelőző? Vádaskodó? Létezhet, hogy édesanyja tényleg nem tudja, mikor van karácsony? És most azért ennyire hallgatag?
– Nem számít, anyu! Tulajdonképpen nem számít, ha késve küldted el a levelet a Jézuskának, és mégsem fog engem a karácsonyfa alatt várni Jégvarázs Anna és Elza. Nem a világ vége! – és fejecskéjével megbökte az anyja alkarját. A fiatalasszony ránézett a lányára, elmosolyodott, majd azt mondta neki: ha nem ez a világ vége, Johanna, akkor csak azért nem, mert te akkor is várod a karácsonyt, ha véletlenül nem kapsz a fa alá ajándékot. A kislány akkorát bólintott, hogy bojtos sapkája lecsúszott az orráig.
– Hát, jóhogy várom, anyu! De azért ígérd meg, hogy az idén felírod, hogy mikor is van karácsony. Hogy jövőre biztos időben írjuk meg a levelet. – Azzal vidáman ugrott kettőt, egyenesen a legnagyobb pocsolyába.
Nyitókép: pixabay.com
