Szabadkán, a VIII. körben, a Csernovits utcza 375 alatt lakott bizonyos Bauer Lajos úr, kinek a már korábban megismert Bauer Ilona az illusztrációként látható félbetépett lapot küldte.
Kedves Lajos!
Szombaton Kőbányára megyek majálisra. Kistől meg kaptam a ..képes lapot roppant irigy rám. Hogy vagytok? Édes apa jobban van-e már, mert Erzsi néni már számítgatja a napot… Húsvét és titeket sokszor csókol: Ilona
Azt, hogy a Nyomtatvány – amint azt a hátoldalán olvashatjuk, félbe van tépve, valószínűleg lénia segítségével, onnan tudhatjuk, hogy a postabélyegnek is csak a fele maradt meg.
A feladás dátumát nem tudjuk kisilabizálni, de a bélyeg 5 filléres volt. Mint azt az 1971-ben megjelent A MAGYAR BÉLYEGEK MONOGRÁFIÁJA IV. – A POSTAI BÉRMENTESÍTÉS 1900–1944 című kötetből megtudhatjuk: „Az 1901. december 22-én kelt 85.500 sz. rendelet (PTRT. 1901. december 31-i 68. sz) vonatkozó része a következőket mondja »A belföldi forgalomra szánt postai levelezőlapok díjának újbóli szabályozása folytán a magánipar által előállított levelezőlapok bérmentesítésére alkalmas ötfilléres értékjegyet tartalmazó füzetek (tömbök) kibocsátását rendelem el.«” Azt tehát most már tudjuk, hogy 1901 után küldte Ilona a lapot, de az idővonalat pontosabban nem tudjuk megrajzolni, mert akkoriban a majális kifejezést nem csak és nem okvetlenül május 1-re használták. Jó példa erre egy 1898-ból származó meghívó, amit a joghallgatókat segítő egyesület küldött szét, mégpedig zárt körű, a Margit szigeti Alsó vendéglőben (rossz idő esetén is!) május hó 28-án, szombaton megtartandó jogászmajálisra. A majális annyit jelentett, hogy májusban tartott szabadtéri, vidám rendezvény. Abból tehát, hogy Ilona közli – a bizalmas hangnem alapján valószínűleg testvérbátyjával –, hogy szombaton majálisozni megy, csak annyit tudtunk meg, hogy a Nyomtatványt májusban írta. Ha április lett volna, bizonyára pontosabban meghatározza az időpontot. Nem lettünk tehát okosabbak, mert azt, hogy a posta a békebeli honban gyorsabban járt, eddig is tudtuk, ha máshonnan nem, akkor az alig több mint egy évtizeddel később kitörő nagy háború alatti újságcikkekből, melyek közül számos foglalkozott a vánszorogva működő Magyar Királyi Posta problémájával. A hadipostát sem kímélték, de az most nem tartozik ide, hiszen ez, ami után most nyomozunk, egy szerelmi történet.
Mint azt az ötfilléres bélyegnek köszönhetően megtudhattuk, a Nyomtatványt 1901 után küldte Bauer Ilona Szabadkára (amely városnak 1900-ban 83.593 lakosa volt, népesség tekintetében az ország városai közt a harmadik). Mint azt szintén Borovszky Samutól tudjuk: „Bent a városban is minden nemzetiség képviselve van, de mégis úgy vannak elhelyezkedve, hogy a II. és III. körben kizárólag bunyeváczok laknak, a IV. és V. körben bunyeváczok és magyarok vegyesen, a VI., VII. és VIII. körben magyarok, a szerbek a VIII. és részben a VII. körben, a zsidók is a VII. körben laknak tömegesebben. Az I. kör az intelligenczia és a kereskedelem középpontja.”
A címzett (és családja) tehát a főként magyarok lakta VIII. körben élt, ugyanabban az utcában, ahol Vilheim Károly mérnök úrnak is volt háza (de ez egy másik nyomozás szála).
A padláson meglelt és hozzánk eljuttatott gyűjtemény darabjaiból megismerhetjük és összerakhatjuk azon életek darabkáit, szerencsés esetben mozaikját, amelyek – mint az a képeslapok, nyomtatványok, üdvözlőlapok stílusából világosan kitűnik – polgári, és mint a Képes történetben már kinyomoztuk, magyar(os) miliőben alakultak, fejlődtek, formálódtak.
A félbevágott lapon látható leány első ránézésre ártatlanul, lefelé sütött tekintettel méláz. Azonban ujjatlan ruhájában megmutatkozó karja, a mellrész erős hangsúlyozásával készült ruha, amin a csípőt hangsúlyozandó, cigányosan körültekert vállkendőnek szinte a csomóját érinti a szende szűz keze, a polgári magyar(os) miliő mélyrétegeibe is bepillantást enged. Elmeséli azt, amit Bauer Ilona nem írhatott le Bauer Lajosnak, de a kettőbe vágott lappal jelezhetett neki. Elmondhatta, hogy szombaton Kőbányán találkozni fog valakivel. És ez nem mellékes dolog, mert a Kis roppantul irigy rá.
Úgy látszik, a leginkább visszatetsző, mégis alapvető emberi érzelmek évszázadok alatt semmit sem változnak: irigység (féltékenység, gyűlölet, lihegő bosszú).
Igazán szerencsésnek mondhatja magát mindenki, akit a sárból, porból úgy rakott össze a mindenható kéz, hogy kellő nyugalommal és távolságtartással képes szemlélni ezeket az ember bensőjét veszett kutya módjára marcangoló érzéseket.
Történetünk ezen pontján még nem tudhatjuk, Bauer Ilona milyen volt, ahogyan mindent (is) csak feltételezünk vele kapcsolatban. De annyit már tudunk, hogy a Brenner család által nagyra becsült Bauer Ilonának volt esze, humora és bensőséges emberi viszonyai. Azt azonban, hogy a Nyomtatványt miért vágta ketté, még csak nem is sejthetjük. Vajon egy másik fiatal nő szerepelt a lap másik részén? Esetleg egy idősebb asszonyság? Talán valami ördögi férfi figura? Ahogyan a visszatetsző emberi érzelmek sem változnak, úgy a lelkünknek finom, lágy redőket kölcsönző érzelmek sem változnak, így hadd szimatoljunk romantikát. A kettőbe vágott lap másik részén valami borostyánnal befont görög oszlop lehet, ami mögül kikandikál egy nadrágos férfiláb, egy széles váll részlete. És a lány, ha életre kelhetne, leoldaná a csípőjéről a kendőt.
Nyitókép: Illusztráció/Szabadkai Digitális Könyvtár
