Ragnar Ahtisaari a finn háború kitörésének évében született, egész pontosan 1808. február 13-án, de erről a tényről már csak élete derekán értesült, amikor is állítólag az egyik időutazós kísérlete váratlanul sikerrel járt. Boldog és nyugodt gyermekkora lehetett volna, mert hamar egyértelművé vált, páratlan kézügyességgel, furcsa, de olykor zseniálisnak bizonyuló ötletekkel s borotvaéles ésszel áldotta meg a Teremtő, akihez minden reggel és este szorgalmasan imádkoztak. Lehetett volna, ha Ragnar életét nem árnyékolja be kezdetektől a tragédiák sorozata. A szülőfaluját elkerülte ugyan a háború szele, de szüleit, akik saját gazdálkodást vezettek a család birtokán, egy szerencsétlen baleset során veszítette el egész fiatalon, testvéreit pedig ismeretlen nyavalya vitte sírba.
Mindezt tetézte, hogy végül nagyszülei is porrá égtek a takaros kis házukban, amikor egy nyári vihar közepette a tüzes mennykő a kéményükbe becsapott. Későbbi értelmezések szerint Ragnar agyával akkor történhetett valami, amitől időnként furcsa elektromosság vibrált körülötte, bár egyesek szerint az őt ért traumák is közrejátszhattak abban, hogy attól a naptól kezdve új, furcsa szokásoknak kezdett el hódolni. Hamar kiderült az is, Ragnar nem hajlandó belenyugodni sorsába és elfogadni a történteket, ezért olyan szerkezeteket kezdett el konstruálni, amelyekkel az ő szavaival élve „ferdítéseket tudott előidézni az időben”. Bár sokan voltak a szkeptikusok, valamit csak tudhatott, mert a kétes hírnevét övező pletykák szerint több apró változtatást is sikerült kieszközölnie az univerzum történetében, de erről egyértelmű bizonyítékok sajnos nem állnak rendelkezésünkre.
Ragnar több elmélete és újítása, ha alapos és hozzáértő átalakítások után is, de valamilyen formában kiállta az idők próbáját: a legfontosabb találmányaként mindenféleképpen azt a tükrös szerkezetet említhetnénk, amely igen bonyolult áttétek beépítésével valóban másként vetítette vissza az eredetileg felmutatott tárgyat, így talán hihetünk azoknak a mendemondáknak, amelyek szerint Ragnar többször is találkozott halott szüleivel és testvéreivel. Persze az álhírek korában nem árt, ha fenntartásokkal kezeljük ezeket az információkat is.
Arról viszont jegyzőkönyvek tanúskodnak, hogy a híresztelések Ragnar „furcsaságairól” a helyi önkormányzat, a Kunta fülébe is eljutottak, s amikor egy szégyenletes botrány miatt a lakosságban megingott a vezetőség irányába a bizalom, az egyik tanácsnok ajánlatára őt kérték fel, álljon elő valamilyen javaslattal, miként tüntethetnék el a kínos ügy nyomait. A Feltaláló, mert akkoriban már csak így hívatta magát, három nappalt és három éjszakát kért a probléma orvoslására. A falujából két mesterembert rendelt maga mellé segédnek, s amikor azok megérkeztek, azonnal munkához láttak. A függönyökkel lezárt teremből hangos kopácsolás, fúrás és faragás zajai hallatszódtak, ezért a Kunta emberei reménykedve tébláboltak a bejárat előtt, a bizakodóbbak ittak is előre a medve bőrére.
De hiába múlt el három nap és három éjjel, Ragnar találmánya ezúttal nem működött. Valami hiba csúszott a szerkezetbe, a Feltaláló pedig a kezét tördelve újabb, igencsak költséges alkatrészek beszerzéséről kezdett el hadoválni, ami meghaladta a Kunta anyagi lehetőségeit.
– Talán lenne egy olcsóbb, jól bevált módszer a probléma kezelésére – mondta Ragnar a füle tövét vakargatva.
– S mi lenne az? – csillant fel a Kunta elnökének szeme.
– Mától kezdjenek el pofátlanul hazudozni – ajánlotta a Feltaláló.
Nyitókép: Pixabay
