A Szerbiáról készült éves jelentést olvasom. Vajon hány paragrafus reflektál majd az iratban az országban legnagyobb számban jelen levő kisebbségre? Az olvasóprogram keresőjébe így hát beírtam: magyar. Egy találat. Nem valami sok, de legalább megemlítenek bennünket. Gondoltam naivan. Ám a keresőrendszer a lábjegyzetben található „jelmagyarázat” szóhoz vezetett. Nem lepődtem meg, de csalódtam. Tudjuk, hogy a nyugatiak nem igazán toleránsak velünk szemben, hiszen nemrégiben már elkaszáltak egy – több mint egymillió európai polgár által aláírt –, az őshonos nemzeti kisebbségekről szóló kezdeményezést.
Na de haladjunk tovább! Milyen újdonságok szerepelnek a jelentésben a korábbi évekhez képest? Nem kellett sokáig görgetnem, amikor megakadt a szemem egy kifejezésen. EuroPride 2022. Ez meg mi? A jelentés adott pontja szorgalmazza, hogy minden országos intézmény támogassa az esemény előkészítését. A bekezdés alatt számos további LMBTQ-lobbit kiszolgáló paragrafus szerepel. Követelik a nyugatiak ezeket egy olyan országtól, amely egyébként erősen kritikus a kérdéssel szemben. De emlékezzünk csak vissza! Mi is történt az elmúlt években? Egy évtizeddel ezelőtt még többször is le kellett mondani a Pride-ot, hiszen különféle csoportosulások erőszakkal fenyegetőztek a felvonulókkal szemben. Emellett különféle civil szervezetek, de még a szerb ortodox egyház is felszólalt ellenük. Ma pedig a lobbi kapcsán még a szerb ellenzék is népszavazást követel a 2022-es választások napjára, ezzel párhuzamosan pedig egy 212 főből álló konzervatív értelmiségi csoport fellebbezést nyújtott be az azonos neműekről szóló tervezett törvénycsomag ellen. Ez lenne a nyugati demokrácia? Az már csak mellékes, hogy a témakör a tagállamok és a csatlakozni kívánó országok belügyeihez tartozik. Szuverenitási kérdés, amelyet alkotmányos keretek között szabályoznak egy-egy országban. Az elmúlt évek során egyébként jelentős előrelépést ért el Szerbia a kérdésben, hiszen azóta több ilyen eseményt is lebonyolítottak erőszak nélkül.
De nem csak ezek a tézisek voltak kérdésesek. Szerbia Kínával és Oroszországgal fennálló kapcsolatát is bírálták, illetve utasították, hogy mérsékelje azokat. De miért? Szerbia az elmúlt évek során intenzív kapcsolatot épített ki Kínával, amit tovább segített, hogy az ország az Új Selyemúton fekszik Európa és Ázsia között. Emiatt Kína érdekeltté vált Szerbia infrastrukturális és gazdasági fejlesztésében, amelynek köszönhetően számtalan autópálya-vonalat, dunai hidat építettek és újítottak fel, elindították a Belgrád–Budapest gyorsvasút projektet, illetve Kína számtalan ipari beruházásba fektetett pénzt az országban.
És Oroszország? Az ő támogatásukból kiépült a Balkán Áramlat nevű gázvezeték, bebiztosítva az ország többirányú nyersanyagellátását. Szerbia emellett fegyvereket, valamint katonai eszközöket vásárolt Oroszországtól. Ugyanakkor Szerbia volt az első ország, ahol az oroszok engedélyezték a Szputnyik V oltóanyag gyártását. Az már csak hab a tortán, hogy Szerbia egyebek között a keleti vakcináknak köszönhetően vezető szerepet tölt be Európában az átoltottság tekintetében. Több millió ember életét megmentve ezzel.
Az Európai Uniónak pedig természetesen nem tetszik, hogy Szerbia a saját útját tapossa, és a több lábon állás politikáját választotta ahelyett, hogy várt volna a nyugati sült galambra. A vírushelyzet okozta feszültség alatt, amikor Brüsszel nem küld vakcinát, jóhiszeműen azt vártuk volna, hogy valami pozitív töltetű jelentés érkezik. Ehelyett pedig egyértelmű üzenetet kaptunk: Szerbia még sokáig nem lesz az unió tagja.
