„A becsületes érzések kihasználása rossz célra az egyik adottsága" – közli a saját nővéréről, a királynőről, Cersei Lannisterről szóló információt egy bizalmasával Tyrion Lannister George R. Martin Trónok harca című fantasyregényében. Hogy miért érdekes az idézet? A megállapítás kis túlzással nap mint nap eszembe jut, amikor a globális hírfolyamot böngészem. Legyen szó háborúról, egy adott ország bel- és külpolitikájától, történelemről vagy akár egy híresség megnyilvánulásáról. Néha-néha még saját, személyes kapcsolataimban is feltűnik a jelenség. Számtalan Cersei Lannister-féle adottsággal rendelkező ember tevékenykedik társadalmunkban vagy akár közvetlen környezetünkben, aki jólelkűségünkre apellálva arra törekszik, hogy manipuláljon bennünket.
Ahhoz, hogy megértsük a jelenséget, talán érdemes a közelmúlt történéseit felidézni. Néhány héttel ezelőtt Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és Bulgária egyoldalúan importtilalmat vezetett be az ukrajnai mezőgazdasági termékekre. A mainstream média egyhangú támadást indított ezen országok ellen, közölve a nyilvánossággal: a négy fekete bárány meggátolja, hogy az afrikai éhezők gabonához jussanak. Ezt pedig melyik jóérzésű ember akarná? Nagyon gyorsan kiderült azonban, hogy ezeket a termékeket nem szállították az ősi kontinensre, hanem helyileg értékesítették, ami csaknem tönkretette a fentebb említett országok mezőgazdaságát. Később az ukrán elnök azt nyilatkozta, hogy szomszédjai megfosztják szabadságharcot vívó országát a bevételeitől. Az Európai Unió agrárbiztosa pedig arra kérte az érintett országokat, hogy tűrjék el, ha tönkremegy a mezőgazdaságuk, ezzel is segítsék Ukrajnát. Aztán persze kiderült: szó sincs éhező afrikaiakról vagy az ukránok támogatásáról, pusztán üzleti körök kiszolgálásáról. Az ukrajnai földek jelentős többsége ugyanis amerikai és nyugat-európai oligarchák kezében van. A gond pedig az, hogy az ukrán gabonát távolabb nem lehet értékesíteni, mert a szállítás drága, a termék minősége pedig túl gyenge.
Tyrion Lannister megállapításánál maradva említhetnénk példaként azt is, hogy amikor a magyar labdarúgó-válogatott az egyik nagy amerikai párt érdekeiért indirekt módon küzdő BLM-mozgalom térdelős produkcióját nem volt hajlandó véghezvinni, mi, magyarok egyből rasszisták lettünk. De látjuk azt is, hogy ha egy uniós ország a saját érdekeiért száll harcba, elutasítja a Nyugat által piedesztálra emelt irányvonalat, a mainstream média szerint ott egyből egy náci diktatúra emelkedik fel a demokrácia poraiból. Megszűnik a jogállamiság, a sajtószabadság. De mégis ki akarná, hogy az afrikaiak éhezzenek? Ki akarna demokrácia helyett diktatúrában élni, vagy ki kívánna másnak hasonlót? Ki akar egy nőgyűlölő, homofób, rasszista nácival társalogni? Senki, így a széles nyilvánosság ösztönösen a mellé áll, aki ennek ellenkezőjét kínálja.
Minden birodalomnak, államnak, egyénnek érdekei vannak. Érdekeink megvalósításához pedig különböző eszközöket vetünk be. Amennyiben célunkhoz szükséges a tömegmanipuláció, annak egyik legfontosabb eszköze a moralizálás. Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy egy politikai vagy üzleti szereplő elkezd morális érveket felhozni önmaga igazolására vagy éppen ellenfelei lejáratására a céljai elérésének érdekében.
Vitathatatlanul fegyvertény, ha sikerül egy ellenfelet a polgárok szemében erkölcstelenné tenni, az embereket pedig jólelkűségükre apellálva egy ügy mellé állítani. A mi oldalunkról azonban fontos leszögezni: moralizálással sosem fogjuk megérteni a világot a maga komplexitásában, ezért érdemes jó messziről elkerülni. Legalábbis ha a nagyvilág történéseit szemléljük.
