A söprű nem lapát, húzni kell, és nem tolni, nem szabad az esőn kinn felejteni, sem a széles végével lefelé támasztva hagyni, és nem szabad engedni, hogy a cirmos a körmét aggassa benne. A 84 éves Kriska Ferenc bácsi kereken hatvan éve készít söprűket, és garantálja, hogy a fenti utasításokat betartva az ő söprűi bizony hosszú ideig megteszik. A hétvégén Tóthfaluban megszervezett VI. vajdasági kézimunkatáborban a finom kézügyességet igénylő munkák mellett az egyik leglátványosabb mesterségnek a söprűkészítés bizonyult, melyet a magyarkanizsai származású mester még a régi fajta, kézzel hajtós söprűkötő és varrógépeken mutatott be.
– Huszonnégy éves korom óta készítek söprűket, a kanizsai söprűgyárban 35 évet dolgoztam, igaz, ott már villanyárammal működő gépeket használtunk, ami az emberi kéznél precízebb és gyorsabb munkát végez – meséli Feri bácsi, aki nyugdíjba vonulása után is mivel mással foglalkozna, ha nem söprűkészítéssel, melyhez a cirkot is ő termeli meg. Az érdeklődőknek a gyors beszédű bácsi fürgén magyarázza, hogy miként kell a madzagot megkötni, a vastag tűt hogyan kell a cirok sűrűre fogott szálai között ügyesen áthúzni. S nemcsak magyarázza, de az érdeklődőket odaengedi, saját maguk próbálják ki a munkát. Akadnak is érdeklődők, nemcsak felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is újdonság a régiség.
A kézimunkatábornak akad is szépszámú látogatója, a program szervezője a tóthfalui Orchidea kézimunkacsoport, vezetője pedig Zsoldos Rózsa, aki elmondja, hogy az idén először a Hagyományok Háza udvarában gyűltek össze, ám a 70-80 főt befogadó pavilon nem volt elég, fel kellett állítani mellé egy sátrat is, hogy kényelmesen elférjen mindenki. Az asztaloknál pedig lehet régi hímzést tanulni, a kosárfonás rejtelmeit elsajátítani, vagy az újabban divatos, papírból és gumiból készített tárgyakat, főként ékszereket kreálni. Ahogyan az elmúlt évek során is, ennek az egynapos tábornak az a célja, hogy a környékbeli egyesületek kézimunkacsoportjait, tagjait összegyűjtse, akik itt megoszthatják egymással tapasztalataikat, betekintést nyerhetnek egymás mesterségeibe, munkáiba, s az utánpótlásnak ígérkező gyermekekkel is tudnak foglalkozni.
– A kézimunkatábor nemcsak nekünk, kézmunkázóknak fontos, hanem próbáljuk átadni a tudásunkat a fiataloknak, sokan elhozzák gyermekeiket, unokáikat is, mi pedig bízunk benne, hogy sikerül velük megszerettetni az alkotást – mondja Zsoldos Rózsa.
A tábor visszatérő vendége a magyarkanizsai Ozoray Árpád Művelődési Egyesület hímzőszakosztálya is, akik idén a torockói hímzést mutatták be az érdeklődőknek.
– Ez a néhány óra kevés ahhoz, hogy a magyar nyelvterület hímzésvilágát megismertessük másokkal, ezért egy-egy mintát, stílust ragadunk ki. Nem az alapoktól indulunk, hiszen itt általában olyanokkal találkozunk, akik már valamennyire ismerik a hímzés alapját, legalább a lapos öltést. A torockói hímzés Romániából származik, érdekessége, hogy vastag szövésű, a színválasztásban pedig a sötétvörös, barna színeket használjuk – magyarázza Kávai Anna a jellemzőket saját munkáján bemutatva. Anna csoporttársaival együtt érkezett, elmondták, hogy ők leginkább a fiatalokkal szeretnek foglalkozni, úgy érzik, eljött az idő, hogy tudásukat átadják, ezért minden alkalmat megragadnak, hogy népszerűsítsék a varrás szépségét és hasznosságát.
