Hasította a földet az eke

A szántás is egyféle „tudomány”, tartják azok, akik ismerik a titkát. És aki még jó időben és megfelelően elvégzi a talaj előkészítését, annak nyert ügye van. Azaz, hogy ha a sorozatosan aszály sújtotta nyarakban a termést illetően nincs is, de nyert ügye lehetett a hétvégi gunarasi szántóversenyen, amit 12. alkalommal szervezett meg a helyi gazdakör. Nyerési esélye volt például annak a 19 helyi és környékbeli traktoristának, aztán a tombolajegyek vásárlóinak és az ügyességi gyermekjátékokon részt vevő iskolásoknak is. Meg a sörivó verseny legjobbjainak, akik például igazoltan tisztességes mennyiségű sörhöz juthattak hozzá. Valamennyien értékes ajándékcsomagokat vehettek át a szervezőktől a rendezvény támogatóinak jóvoltából. A verseny szakszerűségére háromtagú zsűri felügyelt, köztük Kalmár Róbert, akinek a személyes tapasztalata igazolja a szüleit, nagyszüleit, azaz hogy szerinte szüksége van a határnak a szántásra. De csak arra, amit időben és szakszerűen végeznek el.

– Az eke fajtájának szerintem nincs hatása a szántás minőségére, csak a traktorista rátermettségének, és a gazdálkodó megfelelő időben történő minőségi munkálatainak – tette hozzá a zsűri tagja, aki maga is nagyobb területen gazdálkodik, és köszöni, jól érzi magát a tanyavilágban. Távol a falvak és városok társadalmi konfliktusaitól, az emberek gyarlóságától. A njegoševói tanyavilágban élő Truzsinszki Albert 9-es sorszámmal versenyzett, előző nap kifényesítette, kipróbálta az ekét.

– Nagyon rosszak jelenleg a körülmények a szántáshoz, így nehéz beállítani. Külön nem nagyon készültem a versenyre, inkább a jó társaság, az ismeretség és a barátkozás miatt érkeztem, hogy ki tudjunk kapcsolódni. A földművelés és állattenyésztés szeretetét édesapámtól, a déd- és nagyszüleimtől örököltem. Szeretek ezzel foglalkozni, és a körülményekkel összhangban igyekszem az újításokat is alkalmazni. Nagyon nem kedvez mostanában a körülmény a földművelésnek. Szárazság van, kiszáradt minden, de nem szeretek siránkozni – tette hozzá a fiatalember. Hogy Topolya község szántói, a gunarasi földek is régen láttak már tisztességesen áztató esőzést. A porfelhőben úszó, szikkadt bácskai szántóföldeken pedig ilyenkor nem kis kihívás szántani, mondja Király Zoltán, a gazdakör elnöke. A helyszínre érkezett mindhárom traktormatuzsálem a csehszlovák gépipar csodáját igazolta. A csantavéri Zabos Péter egy 1957. évi gyártmányú Zetorral érkezett a gunarasi szántóversenyre, az oromi-újfalusi Fejős Tibor egy 1965. évi munkagéppel, a zentagunarasi Horváth Kornél pedig egy 1967-ben gyártott típussal. Valamennyi traktor használatban van, és igényesen karbantartva.

Kiégett termés, kánikula, por, csípős rovarok, füstszag és hangos traktormotor zúgás. A termény árak felháborítóak, az üzemanyagé még inkább vérlázító, a vetőmag minősége is hagy maga után kívánnivalót. Már ha a galambok és a varjak nem lopkodják ki a földből. De a gyerekek zavarócskáztak, a kérges kezű és megviselt arcú gazdák pedig mosolyogtak, mert kis ideig minden kihívást elfeledtetett a 12. szántóverseny Gunarason. A versenyzők és a szemlélők többen a gyermekeikkel és az unokáikkal érkeztek a helyszínre, a szervezők mégis kevesellték az idei létszámot. Mondják, azért is lehettek az idén kevesebben, mert egy kétszáz személyes lakodalomba voltak hivatalosak többen is a tavalyi versenyzők és résztvevők közül. Talán majd jövőre többen lesznek.