Jelenleg két olyan nagy fegyveres konfliktus is zajlik a világban, amelyek magukban hordozzák az eszkaláció lehetőségét. A 2023. október 7-én kezdődött Izrael–Hamász-háború már többször is fenyegetett azzal, hogy lángba borítja a Közel-Keletet. És bár szerencsére ez (még) nem következett be, a háború már átterjedt Libanonra, és amíg nem hallgatnak el a fegyverek a térségben, addig fennáll a lehetőség, hogy újabb országra terjed át a konfliktus, vagy Irán avatkozik be közvetlenül a háborúba. A világ azonban nagyobb aggodalommal figyeli a 2022. február 24-e óta zajló orosz–ukrán háborút. Nem véletlen, hiszen ebben az összecsapásban egy atomhatalom visel hadat szomszédja ellen, amely az euroatlanti integráció útjára igyekezett rátérni. Ráadásul Oroszországban egy olyan autoriter rendszer áll fenn, ahol a fontos döntéseket fékek és ellensúlyok nélkül egyetlen személy, jó esetben is csak egy szűk csoport hozza meg. A háborúnak nem egyszer volt már forró pillanata, mégsem túlzás azt állítani, hogy a fegyveres konfliktus az utóbbi napokban érte el az eddigi legkritikusabb szakaszát.
Történt ugyanis, hogy Joe Biden, az Egyesült Államok leköszönő elnöke november 18-án engedélyezte az Ukrajnának küldött nagy hatótávolságú ATACMS rakéták orosz célpontok elleni bevetését. Ezt követően Keir Starmer brit miniszterelnök is jelezte, hogy várhatóan az Egyesült Királyság is szintén megengedi Ukrajnának ugyanezt a Storm Shadow rakéták esetében. Az ukrán hadsereg pedig alig egy nappal Biden jóváhagyása után már csapást is mért az ATACMS rakétákkal az oroszországi brjanszki régióban található karacsovi lőszerraktár ellen. Természetesen az orosz válasz sem maradt el. Vlagyimir Putyin Biden döntése után módosította Oroszország nukleáris doktrínáját, mely szerint ezután, „az Orosz Föderáció és szövetségesei elleni agresszió bármely nem atomhatalom részéről egy atomhatalom támogatásával” alapja lehet egy nukleáris csapásnak, ahogy a nem nukleáris eszközökkel, köztük drónokkal végrehajtott tömeges légitámadás is. Ezt követően az oroszok atomcsapásra kifejlesztett ballisztikus rakétákkal mértek csapást a kelet-ukrajnai Dnyipro városa ellen. Persze a rakétákban nem volt atomtöltet, csak hagyományos robbanószer, a támadás azonban jelzésértékű volt.
Nem véletlen, hogy Joe Biden most adott engedélyt a nagy hatótávolságú amerikai rakéták oroszországi bevetésére. Januárban Donald Trump visszatér a Fehér Házba. A régi-új elnök pedig már a kampányban világossá tette, hogy hivatalba lépése után egyik első feladatának tekinti az orosz–ukrán háború gyors lezárását. Ez az ukránok számára azt jelentheti, hogy jelentős területekről kell lemondaniuk, illetve akár az is megtörténhet, hogy az országnak egy nagyhatalmi megegyezést követően le kellene mondania az euroatlanti integrációról, és semlegességre köteleznék. Az európai nagyhatalmak vezetőinek is ez a legnagyobb félelme, ugyanis, ha a háború végül kedvezően zárul az oroszok számára, akkor az Putyint további hódító háborúkra ösztönözheti az öreg kontinensen. Az amerikai rakéták bevetésének engedélyezése a hadiszerencsét hivatott megfordítani az ukránok javára, vagy legalábbis kedvezőbb tárgyalási helyzetet igyekszik teremteni a számukra. Lehet Trump Ukrajna-politikájával egyet nem érteni, az azonban ahogy Joe Biden leköszönő elnökként előre behatárolja a következő elnök külpolitikai mozgásterét, enyhén szólva sem túl elegáns. Főleg, hogy Trump nagy fölénnyel nyerte meg az elnökválasztást. Emellett egyes szakértők már közvetlenül a választások után elmondták, hogy Trump álláspontja Ukrajnával kapcsolatban valószínűleg változni fog. Megválasztott elnökként a felkészülés alatt, miközben megismerkedik a kelet-európai helyzettel, mérséklődhet az álláspontja. Ezenfelül nyilván Trumpnak sem érdeke egy olyan béke megteremtése, amelyet az oroszok egyértelmű győzelemként könyvelhetnek el, és az általa vezetett ország presztízsveszteségeként értékelnek.
Biden döntésével a legnagyobb gond az, hogy tovább eszkalálja az amúgy is pattanásig feszült helyzetet a háborúban. Putyin lépésével kapcsolatban ugyan számos elemző rámutatott arra, hogy 2022. február 24-e óta az oroszok már többször is fenyegetőztek atomfegyvereik bevetésével, általában akkor, amikor az ukránok és nyugati ellenlábasaik számukra kedvezőtlen lépésre szánták el magukat, vagy a harctéren értek el jelentősebb áttörést, e fenyegetések azonban mindeddig kardcsörtetéseknek bizonyultak. Ám a nukleáris doktrína módosítása jóval több egy látványosabb kardcsörtetésnél. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a nagy hatótávolságú külföldi rakéták bevetésének bármelyike alapot képezhet egy nukleáris csapásnak. Nyilván az oroszokban is van annyi józanság, hogy lőszerraktárak, katonai bázisok vagy harckocsioszlopok ellen intézett rakétatámadást háború idején nem tekintik ilyen ürügynek. De mi történik akkor, ha Oroszországban polgári célpontokat ér rakétatámadás? A nagy hatótávolságú fegyverek bevetésével e kérdés is relevánssá vált. Nem kell feltétlenül szándékosságra gondolni. Emlékezzünk csak vissza 2022. november 15-ére, amikor két SZ–300 típusú irányított rakéta csapódott be Lengyelországban, az ukrán határ közelében fekvő Przewodów település szomszédságában. A becsapódás két civil áldozatot is követelt. Az akkori első hírek szerint orosz rakéták csapódtak be, és mivel egy NATO-tagországról volt szó, a világ kitüntetett figyelemmel szemlélte a történteket. Később a híradások már arról szóltak, hogy nem orosz, hanem ukrán légelhárító rakéták csapódtak be. Az elkövetkező időszakban, ha egy ilyen vagy ehhez hasonló eset Oroszországban történik meg, minden azon múlik, hogy a legszűkebb orosz politikai vezetés, Putyinnal az élen, miként ítéli meg a helyzetet. Mondanunk sem kell, hogy ez merőben új helyzetet teremt a háborúban. Sokan már most a kialakult szituációt az 1962-es kubai rakétaválsághoz hasonlítják.
Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy belássuk, az új orosz nukleáris doktrína számos válság forrása lehet az orosz–ukrán háború elkövetkező időszakában, olyanoknak, amelyekben a nukleáris fegyverekkel való fenyegetőzés a hidegháború legsúlyosabb korszakait idézheti. Bár sokan bíznak a döntéshozók józanságában, az elmúlt napok fejleményei sajnos nem ezt a bizalmat erősítik.
Nyitókép: AP via Beta
