Az intenzív locsolás, az évről évre hosszabb ideig tartó száraz nyarak és az extrém magas hőmérséklet miatt folyamatosan csökken, és ma katasztrofális képet nyújt a Bácskossuthfalva és Krivaja között kialakított mesterséges tó vízszintje. Bácskossuthfalva mellől már évek óta eltűnt a víztükör, az egykor vízzel borított régi hídon át lehet gyalogolni. Az idei nyár harmadik legmelegebb időszakában a marhafarmra vezető betonúttól több mint 200 méterre lehet rátalálni a tó sekély vizére a szikkadt, repedezett mederben. A gyanúsan zöld színű tóban kisebb-nagyobb halak, de akár húsz kilogrammos, elhullott pikkelyesek is lebegnek, erős szagot árasztva a környéken.
A víztározót eredetileg locsolásra alakították ki, de manapság – gazdag halállományának köszönhetően – népszerű a környék horgászai körében. Az előző év szeptemberében számoltunk be legutóbb jelentős halpusztulásról. Ahogy tavaly, úgy a napokban is közleményt adott ki a Vajdasági Horgászszövetség Facebook-oldalán, amelyben arra kéri a horgászokat, hogy ezekben a napokban ne vegyék célba a tavat.
Felhívja arra is a figyelmet, hogy az elhullott halakat senki se gyűjtse be, mert a tetemek nem alkalmasak étkezésre. A közlemény szerint az ügyben illetékes felügyelőséget értesítették, amely azon van, hogy megszervezzék a már bomlásnak indult halak begyűjtését, hogy ne okozzanak további problémát. A közlemény szerint enyhe és közepes méretű halpusztulás történt.
Szerdán délután Bácskossuthfalva irányában a víz felszíne még mindig elkeserítő látványt nyújtott, továbbra is méretes haltetemek lebegtek a vízfelszínén. A tó krivajai partszakaszánál, az úgynevezett gátnál viszont tiszta a víztükör, hallhullás jeleit nem lehetett látni, mivel a széljárás az ellenkező irányba sodorta őket. Tóth Pál, a Moravicai Csuka Sporthorgász-egyesület elnöke elkeseredett és dühös, tehetetlennek érzi magát.
Szinte a tómeder feléig be lehet sétálni a marhafarm környékén (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
– Amióta megvan a tó – a 80-as évek eleje óta –, azóta ilyen alacsony nem volt benne a vízállás. Hiába kongatjuk már évek óta a vészharangokat, hogy gond van az egyre mélyülő iszappal, hogy a locsolások miatt drasztikusan lecsökkent a tó vízszintje, és kevesebb a vizet pótló eső is, hogy ipari szennyezésnek is áldozatul esik a víz, eddig nem történt semmi sem a védelmében. A vízfelület a Vajdaság Vizei Vízgazdálkodási Közvállalat tulajdonát képezi, de semmit sem tesz a megőrzéséért. Két mezőgazdasági birtok is a közvállalatnak utalja a locsolás köbméterben meghatározott díját, de a pénzt nem fordítja vissza. A tó fenntartásával az újvidéki székhelyű Vajdasági Horgászszövetség van megbízva, az idén 9000 dinárra emelték meg az éves horgászjegy árát, a napijegyet 1200 dinárra. Egyes halőreik pedig arrogánsak, és folyamatosan zaklatják a horgászokat, viszont a fenntartásért ők sem tesznek semmit – mondta indulatosan Tóth Pál, és kitért arra, hogy méretes harcsákat, süllőket és amurokat lehet a vízfelszínén látni, de kisebb pontyok is áldozatul estek az algák miatt élénkzöld és úgymond felfordult, zavaros víznek.
– A közelben tevékenykedő mezőgazdasággal foglalkozó vállalatok gátlástalanul ellocsolják a vizet, szinte egymással versengve. Sajnos a vállalatokat nem kéri számon senki sem, éjszaka is megy a locsolás. A marhafarmnál már nem is volt értelme kitakarítani a horgászhelyeket, mert ott már nincs is víz. Az alacsony vízállásban az iszap és a víz is felmelegszik, ami kedvez az algák elszaporodásának, tovább rontva a helyzetet. De mindezek ellenére még mindig maradt némi hal tóban, azonban, ha így folytatódik, akkor hamarosan csak múlt időben beszélhetünk róla. Legyünk vele tisztában, a tavunk haldoklik! – hangsúlyozta Tóth Pál.
Nyitókép: Az elpusztult halaktól fehérlett a napokban a tó felszíne Bácskossuthfalva felől (Fotó: Kazinczy Paszterkó Diana)
