„Lovaskocsival érkeztem"

„Lovaskocsival érkeztem,
40 métert fékeztem.
Jani vagyok, nagyon laza,
Locsoljak vagy húzzak haza?"

Lovaskocsikkal érkeztek az óbecsei locsolkodók húsvéthétfőn a helybéli lányokhoz. A legények hangszerekkel és vödrökkel felszerelkezve, két lovaskocsival járták a város utcáit. A zenészek a Ma van húsvét napja című népdalt húzták, azzal várták ki a lányokat a ház elé, ez a nóta szól egészen addig, amíg a lányok teljesen el nem áznak.
– Tizennégy éves lehettem, amikor először mentünk locsolkodni egy akkor még kisebb társasággal. Akkor még motokultivátorral házaltunk, a vödrök helyett pedig szódavízzel locsoltuk meg a lányokat. Ennek már tizenhat éve. Aztán ahogy bővült a csapat, már nem fértünk fel a motorkultivátorra, így váltotta le a lovaskocsi. Időközben persze elkezdtünk muzsikálni is, így megpróbáltuk visszahozni a hagyományos húsvéti locsolkodást. Amire külön büszkék vagyunk, hogy az évek alatt új generációk csatlakoztak hozzánk. Mindig jönnek új emberek, aztán vannak olyanok is, akik idézőjelben kiöregszenek. Idén mintegy tizenöten vagyunk. Igyekszünk a lehető leghagyományosabb módon fenntartani ezt a szokást, és azt gondolom, hogy ez a lányoknak is minden évben egy külön ünnep.

Megvannak azok a helyek, ahova évek óta járunk, újak nagyon nincsenek, tudjuk azt, hogy hol látnak minket szívesen – mesélte Szerda Balázs. Hozzátette, külön öröm számára, hogy a lovaskocsis locsolkodás szokása nemcsak néptáncos berkekben lett izgalmas program, hanem olyanok is csatlakoznak hozzájuk, akik egyébként nem foglalkoznak hagyományápolással. A csapat legfiatalabb tagja a 17 éves Gortva József, aki három évvel ezelőtt csatlakozott a társasághoz.
– Tizenkét éve néptáncolok, innen ismerem Balázst és a többi zenészt. Emellett az unokatestvérem is a csapat tagja, valójában így kerültem én is ide közéjük. A hasonló népművészetekkel foglalkozó korombeli fiatalok úgymond kötelességüknek érzik, ez egy magyar hagyomány, amelyet meg kell őrizni, viszont általánosságban az mondható el, hogy a korosztályom többsége nem jár locsolkodni – mondta Gortva József.
Mester Rékához és Firsing Karolinához már évek óta járnak a locsolkodók.
– Hozzám tizenegy éve járnak a fiúk, nyolcadikos voltam, amikor először meglocsoltak. Minden évben nagy szeretettel várom őket, mert szerintem egy nagyon szép hagyomány. Nem túl kellemes élmény reggel a hideg víz, de évente egyszer azért ki lehet bírni – mondta Mester Réka.
– Ilyenkor házi kolbásszal, piros tojással várom a fiúkat, illetve a nagymamám túrós pogácsát készít a számukra. Az udvarban felállított asztalra pálinka, sör, bor és egy kis üdítő is kerül. Fontos számomra a dekoráció is, úgyhogy kalocsai mintás terítővel terítem le az asztalt, de a tojásokkal feldíszített barka sem maradhat el. Igazi hideg, frissítő zuhany, amikor meglocsolnak, ugyanakkor hatalmas élmény is – mondta Firsing Karolina, akihez már hat éve rendszeresen kopogtatnak a locsolkodók.