Sikert sikerre halmozott az elmúlt években és hónapokban a kúlai Fenyvesi Petronella, a Népkör MMK versmondója, aki hetedikes általános iskolásként kezdett el komolyabban foglalkozni a versekkel, amelyek azóta is rendkívül fontos szerepet töltenek be az életében. Az interjú előtt elmondta, a szavalás mellett imád énekelni is, és ezen a területen is bizonyított már, több alkalommal is. Rendszeresen fellép Kúlán, a nemzeti ünnepek alkalmából szervezett és egyéb rendezvényeken, akár énekkel, akár szavalattal. Jelenleg az érettségire és a felvételire való felkészülés tölti ki a mindennapjait, az iskola mellett alkalmi munkákat vállal, álma az, hogy bejusson valamelyik egyetemre.
(Fotó: Paraczky László)
− Hatodikos, hetedikes korom óta járok különböző szavalóversenyekre. Nem vagyok ott mindegyiken, de amelyiken részt veszek, azokon majdnem mindig sikerül az első három közé kerülni. Az Újvidéken megrendezésre kerülő Petőfi Sándor szavalóversennyel kezdtem, ahol első helyezést értem el Petőfi Sándor Feltámadott a tenger című versével.
Szécsányban tavalyelőtt a tartományi versenyen első lettem Heltai Jenő Szabadság című versével, majd az idén is ugyanonnan jutottam tovább. Ez már a második alkalom, hogy részt vehetek az ilyen szintű megmérettetésen.
Második osztályos középiskolás voltam, amikor az történt, hogy Szabadkán a körzeti döntőről nem jutottam tovább, csupán azért, mert a szavalatom négy perctől hosszabb volt. Azt mondták, hogy a fellépés kiválóra sikeredett, de rövidítsem le a verset és akkor tovább engednek. Így is lett − sorolta a kúlai diáklány.
Elmondása szerint a fő cél az idén is az 52. hagyományos tartományi szavalóversenyre való kijutás volt, ami a járványhelyzet miatt két év után valósulhatott meg újra a régi formájában. Ez sikerült is, és eljutott az országos versenyre.
− Jól kezdődött minden. A kúlai versenyen harmadik lettem, a községi versenyt Veprődön (Kruščić) rendezték, itt a második helyet értem el, míg az ezt követő körzeti szemlén harmadmagammal a zsűri szerint kifejezetten jól szerepeltünk. Az idén Petőfi Sándor Dicsőséges nagyurak című versével indultam, és jutottam el a szécsányi döntőbe, ahol a legjobb lettem, amit a nyereménykönyvbe az egyik zsűritag által beírt szöveg is bizonyít. Mentorom, Pásztor József szerint nálam nem a hangsúlyozáson van lényeg − az jól működik, hanem az a gond, hogy fellépéskor lámpalázas vagyok, amit pszichikailag le kell gyűrni. Ebben nagyon sokat segít, emellett az előadásmódon is javítottunk – magyarázta Petronella. Kifejtette, a körzeti szavalóversenyen erős volt a mezőny, sok jó szavaló lépett közönség elé, korcsoportjában (15−24 évesek) mintegy negyven tehetséges fiatal mutatkozott be. Végül is kimagasló eredménnyel jutott el (újra) Szécsányba, ahol a művelődési otthonban Vajdaság 201 legjobb versmondója lépett fel. A versmondóversenynek komoly hagyománya van, különlegessége pedig a többnyelvűség, hiszen itt mindenki a saját anyanyelvén szavalhat. Hatalmas siker számára, hogy ismét továbbjutott az országos döntőre, amelyet idén májusban Valjevóban rendeznek meg.
(Fotó: Paraczky László)
− Mint mondtam, két évvel ezelőtt szintén kijutottam az országos döntőre, de a hatalmas lámpaláz miatt nem sikerült a fellépés. Remélem, hogy az idén legalább egy díjat sikerül Kúlára hozni. Ez azért is fontos, mivel a szervezők elmondták, hogy az országos versenyen csaknem 40 éve nem lépett fel magyar szavaló – magyarázta Petronella.
A kérdésre, hogy mi a jó és helyes versmondás titka, elárulta, hogy nincs titok. Szerinte a dolog lényege az, hogy szavalat közben átéljük a költő sorait, és mindezt úgy prezentáljuk, hogy a közönség is átérezze az érzelmi szálakat. Meggyőzőnek kell lenni, természetesnek, és tudni kell, mi a vers üzenete.
− Az éneklés és a vers is részben színészi magatartás, hiszen amikor az ember szaval, egyedül áll a színpadon, nem szabad mozogni, viszont a mimika és a hangsúly fontos. Titokban a színészi pályáról álmodom, hiszen annak idején az apám számos színdarabban szerepelt, lehet, hogy mindezt tőle örököltem – mondta végezetül a kúlai diáklány.
