A Havas Boldogasszony római katolikus templomban kezdődött el a megemlékezés vasárnap délután Horgoson, ahol a falunapot ünnepelték, valamint megemlékeztek a márciusi ifjak hőstetteiről is. A horgosiak mindezt három helyszínen és méltóképpen ünnepelték meg a helyi közösség szervezésében. A templomban Horgos újratelepítésének évfordulójára, 1771. március 11-re emlékeztek, amikor Kárász Miklós adománylevelet kapott Mária Teréziától a területről és a betelepítés lehetőségéről. Történelmi visszaemlékezést Gonczlik Ákos hittantanártól hallhattak az egybegyűltek.
– Múltunk ismerete nagyon fontos abban, hogy otthonunknak érezzük azt a települést, ahol élünk. Törekednünk kell arra, hogy értékeljük szülőföldünk kincseit, és azokat megismertessük a felnövekvő generációval. Több mint 250 év után ma is emlékezni gyűltünk össze itt a Kárász család által építtetett templomban, melynek kriptájában helyezték örök nyugalomra falualapítóinkat. Már 1749-ben megíródott Pozsonyban egy szerződés, amelyben a királynő Kárász Miklósnak és feleségének, Temesváry Anna Máriának és leszármazottjainak adja örök jogon Tisza-Szent Péter és Horgos pusztákat. Az adományozólevél végül a történelem viharában feledésbe merült, és 1771. március 11-én vált hivatalossá, azaz Kárász Miklós megkezdhette a falu betelepítését. 1771 szeptemberében érkeztek meg a faluba az első lakók, és egészen 1772 végéig folyamatosan növekedett a falu lakossága. A Kárász család horgosi nyári kastélyát 1780-ban kezdték el építeni, amely ma is áll, habár megtépázott állapotban, részben felújítva várja sorsának jobbra fordulását. 1792-ben megkezdődött a mai római katolikus templom építése, amelyet akkor a Tisza közelsége miatt Nepomuki Szent János tiszteletére szenteltek fel 1795-ben. Az oltárkép, amely ma a szentélyben oldalt található, illetve a két mellékoltár képpel együtt Jakobey Károly festőművész munkája – ismertette a hittantanár.
A művelődési otthonban tartott művelődési műsor nagy sikert aratott (Fotó: Gergely Árpád)
– Vannak nekünk Horgoson olyan értékeink, amelyek öregbítik szeretett falunk hírnevét, csak erről néha megfeledkezünk, és inkább a negatívumokra koncentrálunk. Másnak Horgosról talán csak a határ jut eszébe, vagy épp a pirospaprika, de ha jól belegondolunk, és szétnézünk, nekünk, helyieknek sokkal többet jelent ez a falu. Vasárnapról vasárnapra itt vagyunk ebben a templomban, de vajon tudjuk-e, hogy 230 éves az idén, hogy a vidék egyik legidősebb temploma? Hányan tudják, hogy Horgos határában van egy Árpád-kori templomrom? Hogy Kamaráson még mindig vannak olyan szép villák, még ha kicsit kopottabb állapotban is, mint Palicson? Élnek a hagyományaink, és ezeket évről évre ápoljuk. Arról se feledkezzünk meg, hogy ha a Szent István-szobrunkat is megmérnénk, és a mellszobor méretéhez hozzáképzelnénk a testét is, lehet, hogy a miénk lenne a világ legnagyobb Szent István-szobra. Ezek talán apróságok, de a mi kincseink – mondta Gonczlik Ákos.
A történelmi visszatekintő után a Kárász család sírboltjánál, a templomkertben helyezték el az emlékezés és tisztelet virágait. Horgos helyi közösségének nevében Sors Róbert és Balázs Piri Gábor. Magyarország kormányának képviseletében dr. Nagy Dániel, a szabadkai főkonzulátus konzulja, illetve az Országgyűlés tagja, Mihálffy Béla. A Magyar Nemzeti Tanács képviseletében Németh Ernő, a Tájékoztatási Bizottság tagja hajtott fejet a sírbolt előtt. A magyarkanizsai önkormányzat képviseletében Fejsztámer Róbert és Újvári Zsombor koszorúztak. Domaszék önkormányzatának képviseletében Sziráki Krisztián rótta le tiszteletét. A Vajdasági Magyar Szövetség nevében Ótott Róbert, Fehér Szabolcs és Kónya Róbert, míg a Vajdasági Magyar Szövetség horgosi tagjai közül Samu Tibor és Vass Zoltán járult az emléktábla elé. A helybeli Kárász Karolina Általános Iskola képviseletében Gulyás Túrú Anita és Dózsa Gabriella koszorúztak, a Gyöngyszemeink Iskoláskor Előtti Intézmény nevében Márta Ottilia és Bús Szuzanna, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség nevében pedig Sós Nóra.
Ezt követően a Kossuth-táblánál helyezték el a koszorúkat. A horgosiak számára ez nagy jelentőséggel bír, mert itt neveztek el először utcát Kossuth Lajosról, amire méltán lehetnek büszkék a falubeliek. Az emlékezés és ünneplés itt még nem ért véget, ugyanis a zsúfolásig telt művelődési otthonban ünnepélyt tartottak, ahol a falu apraja-nagyja fellépett a művelődési műsoron. Sors Róbert, a helyi közösség tanácselnöke mondott ünnepi beszédet, melyben kiemelte az összetartás és a folyamatos fejlesztés fontosságát is.
– Nem számít, milyen akadályok jönnek, mindig találunk megoldást. Mi mindig többet harcolunk, és ha lassan is, de mindig megvan az eredménye. Az elmúlt időszakban például utcákat javítottunk és járdákat építettünk, szennyvízcsatornával bővült a falu, a temető biztonságáról is gondoskodtunk. Elengedhetetlenül szükséges Horgoson a huszonnégy órás rendőri jelenlét is, hogy minden eddig elért eredményt és állapotot meg tudjunk őrizni, ami a közbiztonságot illeti – mondta Sors Róbert, aki a határon átnyúló pályázataikról is beszélt, melyek folytán még több támogatást és figyelmet kap az asztalitenisz, és azt is elárulta, hogy hamarosan emléket állítanak Aleksandar Tišmának.
Minden évben elismerést is kiosztanak azoknak, akik sokat tettek a közösségért. Ezúttal Veselinov Ibolya idén nyugdíjba vonult óvónő, a Gyöngyszemeink Iskoláskor Előtti Intézmény egykori igazgatónője vehette át a díjat, melyet megköszönt a színpadon. Elmondta, nagy öröm számára, hogy Horgos méltónak találta erre az elismerésre.
A horgosi falunapi ünnepély és megemlékezés vasárnap estébe nyúlóan zárult.
Nyitókép: A templomban Horgos újratelepítésének évfordulójáról emlékeztek meg (Fotó: Gergely Árpád)
