A Jegrička Természetvédelmi Park az Ókér melletti kis folyócska déli partján található, ahol egy nagyobb tisztáson a helyi horgászok összefogással pár évvel ezelőtt felújították a horgásztanya egykori épületét, a közelben játszóteret is építettek, így a terület a településen lakók kedvenc pihenőhelye lett. Hogy a horgászok jól terveztek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szombaton délután itt találkoztak az ókéri és az innen elszármazott magyarok, és egy kötetlen, felszabadult, társalgással egybekötött délután újra érezték azt, hogy jó együtt lenni, örülni egymásnak.
Földesdi Éva, az ókéri magyarok találkozójának ötletgazdája ezzel kapcsolatban elmondta, az itt élő magyarok az elmúlt években a járványhelyzet miatt egyre inkább bezárkóztak, és a településen elhidegültek egymástól az emberek.
− Egyszerűen eljött az ideje annak, hogy éreztessük a közösséggel, továbbra is megvagyunk, létezünk, és itt is szeretnénk maradni, továbbá hogy van közös múltunk, kultúránk és templomunk. Szükség volt egy ilyen összejövetelre, hogy az emberek közvetlenül is érezzék, érezhessék azt, hogy nincsenek magukra hagyva, hogy nem kell burokban élniük, hiszen mindannyiunkat egyformán érintenek a változások és szükségünk van egymásra, ha másért nem, hát azért, hogy az ilyen találkozások alkalmával feltöltődjünk – magyarázta az összejövetel szervezője.
Szavai szerint a településen a ’80-as évek elején szűnt meg a négyosztályos magyar nyelvű oktatás, a magyarok száma azóta csökkenőben van, talán 200-an maradtak a faluban.
− A társalgási nap szervezésekor odafigyeltünk arra, hogy minden korosztály képviselve legyen, a legfiatalabbaktól kezdve a legidősebbekig. Először úgy volt, hogy a résztvevők számát a támogatóktól kapott felajánlások határozzák meg, közben viszont az történt, hogy mindegyik megkeresésünk pozitív visszhangra talált, azaz a vendégek és a rendezvény támogatói is örömmel tettek eleget a felkérésnek, így több mint 50 személy jött ki a horgásztanyára – mondta Földesdi Éva.
Kiemelte, az ügyes kezű asszonyok közül többen finom harapnivalót, süteményt készítettek és hoztak az estig tartó közös, társalgással egybekötött összejövetelre. Takács Ádám helytörténész ugyancsak pozitívan értékelte a találkozót.
− Ha jól tudom, hasonló jellegű, azaz barátkozásra, kötetlen beszélgetésre irányuló összejövetelt a faluban élő magyarok számára soha senki sem szervezett. Ráadásul a koronavírus további falakat emelt az emberek közé, elidegenültünk egymástól, és csak nagyon ritkán találkoztunk. Lehet, hogy éppen ezért sokan összejöttünk, legalább ötvenen. Családok, házaspárok, gyerekek is eljöttek, továbbá itt volt Zsúnyi Tibor szenttamási/ókéri plébános és Dušan Blažević káplán is, akiket a jelenlévők tapssal fogadtak – sorolta Takács Ádám
A helytörténész a találkozó elején röviden ismertette a település történetét, ami szerinte különösen jelentős az itt élő magyarok számára. Elmondta, a településhez kapcsolódó első bejegyzések 1267-ből maradtak fenn az utókorra. Az egyházi nyilvántartás szerint Ókéren 1825-ben mintegy 1800 magyar élt, 1885-ben már csak 643. Az elvándorlás oka az volt, hogy a Tiszakálmánfalvára települők ingyenes földterületeket kaptak. 1900-ban 544, 15 évvel később pedig 499 magyar nemzetiségű polgárt jegyeztek a településen.
A barátkozás és társalgás mellett az ókéri magyarok magyarnótákat, továbbá alkalmi szavalatokat is hallhattak, végül megegyeztek abban, hogy ha előbb nem, jövőre újra megszervezik a találkozót, ehhez a jelenlővők közül többen felajánlották segítségüket. Megbeszélték továbbá, hogy a gyermekeknek és fiataloknak továbbadják az itteni magyar szokásokat és hagyományokat, mert ezek mindegyike nemzeti érték.
