A pünkösd utáni tizedik napon, csütörtökön ünnepli az egyház Krisztus titokzatos testét, az Oltáriszentséget. Az úrnapja katolikus főünnep, amelyre minden évben nagy méretű virágszőnyegekkel díszítik fel a hívek Moholon a Szent György katolikus templomot. A sokféle virágtól illatozott csütörtök délelőtt is a moholi templom, ahol reggeltől kora délutánig húsz-harminc díszítő, többségében nő, illetve néhány férfi és gyermek készítette a virágszőnyeget az esti ünnepi misére.
– A moholi hívek szeretnék, hogy a templom most még szebb legyen, még ünnepélyesebb, mivel búcsúzunk Mester Dániel atyától, akinek különben is szívügye volt a templomdíszítés. Szerette, ha szép díszes a templom, és mindig különös hangsúlyt fektetett arra, hogy ünnepekkor szépen fel legyen díszítve. Ezzel szeretnénk búcsúzni tőle, és ezzel szeretnénk köszönteni az új plébánost, Világos Miklóst, akinek vasárnap lesz az első miséje Moholon – mondta Almádi Éva, a díszítők egyike.
– Moholon régóta készítenek virágszőnyegeket a templomban úrnapjára. Tavaly elmaradt a járványhelyzet miatt, de az asszonyok most újra nagy kedvvel fogtak hozzá a virágszőnyegek készítéséhez. Főképpen kerti virágokat használunk a díszítéshez. Nagyon sok asszony kertjéből kerülnek ide virágok, de vannak nemes virágok is, főleg a főoltáron és a mellékoltárokon. Azokat adományokból vásároltuk, mivel egyesek pénzadománnyal támogatják az úrnapi díszítést. A virágokat főleg azok az asszonyok adják össze, akik díszítenek. Van olyan idősebb asszony is, aki nem tud eljönni, és ebben részt venni, de elküldi a virágait. Sokszor előfordul, hogy a templom előtt a vödörben találunk egy csomó virágot. Ők ezzel támogatják, mert a moholiak szeretik és a szívügyüknek tartják az úrnapi díszítést. Én négy évvel ezelőtt kóstoltam bele, és azóta minden évben részt veszek a készítésükben. Sőt, a lányaim is megfertőződtek ezzel a szenvedéllyel. Szeretjük a templomunkat, és szeretjük ezen a napon széppé varázsolni. Ilyenkor kellemes virágillat van a templomban a rengeteg virágtól, ez évente csak egyszer van, úrnapján. Az a szokás, hogy vasárnap a nagymise után mindenki hazavihet néhány szál virágot a templomból. Ennek külön varázsa van, ha a vasárnapi asztalra olyan virágot teszünk, ami innen, a templomból került ki, és úrnapkor része volt a templom díszítésének – hallottuk Almádi Évától, aki hozzátette, hogy nagyon szívesen látják mindazokat, köztük a fiatalokat, akik szeretnének a jövőben részt venni a templom úrnapi díszítésében.
A moholi templomban több nagy méretű virágszőnyeget készítenek a helybeliek. A virágszőnyegek mintáinak megtervezését és felrajzolását már több mint húsz éve Lakatos Irén végzi és felügyeli.
– Minden évben öt virágszőnyeget készítünk. A főoltár előtt mindig ugyanaz van lerakva, a magyar címer. A másik négynél megmondják a díszítők, hogy mit szeretnének, azt rajzolom fel, de én is készítek tervezeteket, ha nincs ötletük. Az idén a Jézus Szíve-oltárnál piros szív lesz, a Mária-oltárnál a Szentlélek fehér galamb formájában, a másik oldaloltárnál még nincs véglegesítve a minta, a bejáratnál pedig a hit, remény, szeretet motívumát készítjük el. Nem nehéz a virágokból kirakni a motívumokat. Viszont minden évben attól tartunk, hogy nem lesz virág, de eddig még mindig összehordták az emberek. Az idén is lett elegendő virág – magyarázta Lakatos Irén. – Nem szánok sok időt a motívumok kidolgozására. Megnézem az interneten, hogy van-e valami új, ha találok, akkor megbeszéljük a többiekkel, hogy jó lesz-e. Mindig kikérem a díszítők véleményét. Minden oltárnak van díszítőcsapata, én is elmondom nekik a véleményemet, aztán megegyezünk, hogy mi legyen. Már több mint húsz éve, amióta Danyi László plébános meghalt, én rajzolom a motívumokat, amelyeket azelőtt ő készített el.
Szeretettel és szívesen csinálom. Sajnos tavaly a pandémia miatt nem lett belőle semmi, de most pótoljuk, örömöt jelent, hogy részt vehetek benne. Volt itt vidékről egy néprajzkutató, és azon csodálkozott, hogy senki sem vitatkozott össze. Mindig ilyen jó hangulatban csináljuk, mint most, eszükben sem jut összeveszni – mondta Lakatos Irén.