Hajdanában-danában, abban a bő gatyás, bocskoros világban, amikor még sem rádió, sem televízió nem butította a népet, télvíz idején összejártak a szomszédok, rokonok, ismerősök kártyázni. A házigazda bort tett az asztalra a férfiaknak, az asszonyokat meg a gyerekeket főtt szemes kukoricával vagy görhével vendégelték meg. Akinek nem volt szőlője, az kénytelen volt vásárolni a bort.
D. Károlynál folyt a kártyázás, verték a blattot, jó hangulatban telt a téli este. A szomszéd vendégek közül az egyik tudni vélte, valahol már hallott róla, hogy ha kutyult a bor, egy kevés „szódabikabónát” (szódabikarbónát) hozzákeverve beszürkül, zavaros lesz a bor. Kipróbálta a társaság, hát úgy is lett, az asztalra tett bor bezavarosodott. Bántotta a házigazdát, „szégyöllte” is a dolgot, de kivágta magát:
– Pedig, halljátok, olyan vallásos embörtű vöttem!
