Jázován Szemerédi Károlyból volt vagy fél tucat. A harmadik Szemerédi Károly apja, ragadványnevén Simi Simon, aki mellesleg nagyivónak számított a faluban, a Szemerédik többségétől eltérően nem lett zenész. Sofőr szeretett volna lenni, de traktorista vált belőle a szövetkezetben. Simon bácsi rendszeresen átjárt a szövetkezet szomszédságában lévő bögrecsárdába borozgatni. A fia, Károly a Gubacskó Titus bácsi lányát, a Margitot, a szép úrhatnám nőcskét szöktette meg, ellopta, ahogyan faluhelyen nevezték e jeles eseményt. Margit odahaza ki volt kímélve, mindent megkapott, és ehhez volt szokva. Nemigen állt rá a keze a paraszti, falusi munkára, nem volt való oda. A Simi Simon bácsinak meggyűlt a baja a menyével.
Amikor kérdezték, hogy van, Simon bácsi, már biztosan nincs annyi „dóga”, amióta megnősült a fia, van, aki hordja a vizet az artézi kútról, Simon bácsi kifakadt:
– De még hogy, még többet kő vízé mönni a kútra, miúta a fiam behozta ezt a Margitot. Amikó fürdeni akar, akkó beszól, hogy menyik ke vízé a kútra, mer ű bizon fürdeni akar. Mos má nem egyszer mögyök abranjicával, hanem napjába háromszó is – ecsetelte az újonnan előállt helyzetet Simon bácsi.
Utóbb már Simon bácsi, hacsak tehette, átszökött a Kistóniékhoz borozgatni, mert már igencsak ráunt fürdővizet hordani a menyének.
