A padéi Takáts Rafael Magyar Kultúrkör 1996 végén alakult meg azzal a céllal, hogy megőrizze azokat a hagyományokat, amelyek a padéi magyarságra jellemzőek. Az idén huszonöt éves egyesület tevékenységéről Komáromi Róberttel, az egyesület elnökével beszélgettünk, aki elmondta, hogy édesapja a kultúrkör egyik alapítója volt, így ő már egész kis korában kapcsolatba került az egyesülettel. 2016-ban ő lett az alelnöke és ezt megelőzően 2015-ben neki köszönhetően indult újra a néptánc. Akkor Sóti Évát kérte fel oktatónak, aki négy évig dolgozott velük. 2020-tól ismét sikerült néptáncoktatót találni Gazsó Tibor Somi személyében, míg a citera oktatását Mihók Attila, az ének tanítását pedig Lepár Krisztina vállalta. Komáromi Róbertet 2018-ban megválasztották a Takáts Rafael Magyar Kultúrkör elnökének.
Mit tudhatunk a Takáts Rafael Magyar Kultúrkör történetéről?
– A megalakuláskor a helyi római katolikus templom adott helyet az egyesületnek, azt követően pedig a szövetkezet épületének egyik irodahelyiségében működtek tovább, és a programokat is ott szervezték. 1998-ban az akkori Illyés Alapítvány támogatásával vásárolták meg az épületet, amely jelenleg az egyesületünk székházaként szolgál. Az épület korábban családi ház volt vegyeskereskedéssel. 1999-ben sikerült kifizetni az első részt, a VMSZ segítségével pedig kifizették a második részt is 2000-ben. A programok 1998 óta váltak rendszeressé, amikor is a saját épület már biztonságérzetet adott, otthonosabban tudtunk mozogni. A padéiak számára ez a „Magyar Ház”, mindenki így ismeri.
Korábban működött-e hasonló egyesület a falu életében?
– Az 50-es évek környékén működött a padéi Polgári és Gazdakör, de utána több mint 30 éves szünet következett a magyar kultúrkör megalapításáig. A cél az volt, hogy a padéi fiataloknak megtanítsák a hagyományokat. Büszkeséggel mondhatom, hogy egyesületünk nagy erőkkel és töretlenül működik immár 25 éve. Retek László alelnökünk az egyik legrégebbi tag, aki folyamatosan nagyon sokat segít, valamint megemlíthetem Hódi Rudolfot is, aki titkár és alelnök is volt, a logisztikát pedig Komáromi László dolgozta ki. Ők éltették és éltetik az egyesületet, tőlük tanultam meg az alapelveket. Emellett megemlíteném még Márki Ibolyát, a volt programszervezőnket, akinek minden egyes programról van leírása, archivált anyaga.
Mesélne az épület felújítási munkálatairól?
– Az épület kezdeti felújítása 1998–2009-ig önerőből és az ausztráliai honfitársainknak köszönhetően történt, akik az ott megszervezett magyar bálokból származó bevételekkel segítettek. 2009–2010-ben a Szülőföld Alap támogatásával az épület alapját kibővítették, lett mosdó, fürdőszoba, folyosó, szóval teljes felújításról volt szó. 2010-ben az akkori vezetőség eldöntötte, hogy készíttetnek tervet az épület bővítésére és a nyári színpad megépítésére, a tervek 2011-ben készültek el. Egészen 2017-ig kellett várni, amikor a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával sor került a bővítésre, majd 2019-ben elvégezték az akkori teljes felújítást a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával. A nyári színpad átadására 2020-ban került sor, szintén a Magyar Nemzeti Tanács támogatásának köszönhetően.
Mit tudhatunk a székházukról?
– A nyári színpadunk mellett megtalálható egy nyári konyha, valamint raktár a tűzrevalónak és a szerszámoknak. Emellett van könyvtárunk több mint 2000 kötettel, amely helyiség irodaként is működik, nagytermünk benti színpaddal, illetve van egy terem a kisebb létszámú próbákhoz.
Hány tagja van a magyar kultúrkörnek, és milyen tevékenységekkel foglalkoznak?
– Nagyjából negyven tagunk van. A Gyöngyvirág lánykórusunkban tizenöt általános iskolás kislány énekel, a Haranga asszonykórusunknak kilenc tagja van, a tizenöt tagú Szikes citerazenekarban általános iskolás fiúk és lányok muzsikálnak vegyesen, és még működik a Kis Bubolyás gyermeknéptánccsoportunk is. Ezenkívül létezik kézimunkázócsoportunk, a Szépkorúak Társasága tizenkét taggal, valamint a 43. Számú Takáts Rafael Cserkészcsapat. A tavalyi év végén egy újabb szakcsoportot alapítottunk Értéktárgygyűjtő Bizottság néven, amelynek feladata összegyűjteni a padéi szellemi és tárgyi értékeket. Programjaink között szerepelnek a március 15-ei megemlékezés, az anyák napi műsor, augusztusban megemlékezünk az egyesület névadójáról, és minden év végén van karácsonyi műsorunk. A szakkörök tevékenysége és a megszervezett programjaink mellett egyesületünk alapvető célja, hogy továbbra is eljussunk minél többször vidékre, Nagykikindára, Adára, Csókára, Csanádpalotára. Szeretnénk ismét részt venni a Durindón, ahol az aktuális szakkörünk szakzsűri előtt mutathatja be éves munkáját. 1998-ban szerepeltünk először a Szólj, síp, szólj! versenyen, majd annak a tavalyi, online térben megszervezett vetélkedőjén a Gyöngyvirág kórusunknak köszönhetően sikerült ezüstérmet szereznünk 22 év után, ami szerintem kimagasló eredmény. Amit még kiemelnénk, hogy 2020-ban új népviseleti ruhákat varrattunk, amelyek már minden igényt kielégítenek.
Mennyire nehéz átvészelniük a jelenlegi, koronavírus-járvánnyal nehezített helyzetet?
– Sajnos a tavalyi év rendkívüli és sajátságos volt, mivel egész nyárig nem tudtunk programokat szervezni, sőt próbákat sem tarthattunk. A nyár folyamán, amikor enyhítettek a szigorításokon, kezdett fellendülni a kulturális élet, újra megkezdhettük a próbákat, de ősszel mindent be kellett rekesztenünk. Mi is várjuk a járványhelyzet végét.
Miben látja a magyar kultúrkör jelentőségét? Mi a missziójuk?
– Sajnos az elmúlt 10 év tendenciája az elvándorlás, ezért a mi célunk, hogy az itt maradó magyarságot megismertessük a hagyományainkkal, és a szakkörök által lehetővé tegyük számukra a magyar közösséghez való tartozást. Biztosítani szerettünk volna hangszert, amelyen játszhatnak, ezért nagy eredményként könyvelem el, hogy tavaly beszereznünk három citerát a már meglévő három darab mellé. Elmondhatom, hogy karácsonykor összesen 170 ajándékcsomagot állítottunk össze, amelyhez az idősebb asszonyok mézeskalácsot sütöttek, könyvjelzőket készítettünk. Némely csomagot a falun magányosan élő személyekhez juttattunk el, akik meghatódva vették át az ajándékot. Tulajdonképpen ez is a missziónknak tekinthető.
Mit terveznek az idei évre?
– Szeretnénk a már bejáródott programjainkat ismét megszervezni, ebbe beletartozik a locsolkodás, a Keszég-napi rendezvények és megemlékezés. Szeretnénk minél többet pályázni, és olyan pénzösszegekhez jutni, amelyek segíthetik a programjaink megszervezését, és lefedik a működési költségeinket. Szeretnénk eljutni különféle versenyekre, például a Kőketáncra is, amelyen még sosem voltunk. Terveink között szerepel a terasz megépíttetése, új viseletek és hangszerek beszerzése. Azt mindenképp elmondhatom, hogy nehéz fennmaradni ilyen hosszú ideig, és az, hogy egyesületünk immáron 25 éve töretlenül működik, a maga nemében egyedülálló, történelmi jelentőségű. Ebből az apropóból szeretnénk egy ünnepi, megemlékező műsort is tartani. Én pedig azért dolgozom, és azért vagyok itt, hogy ezeket a terveket megvalósítsuk.
