A tetoválás iránt érdeklődők körében ismerősen cseng az adai Red Tattoo Stúdió neve. A stúdió tulajdonosa, Nagy Márió korábban édesapjával pirográfiával foglalkozott, vagyis fába égettek különböző képeket és motívumokat, majd egyik barátja biztatására kezdett bele a tetoválásba.
– Szerette volna a tudását, a tapasztalatait és a tetoválás lehetőségét átadni valakinek, így kerültem én a képbe. Igyekezett rábeszélni, hogy próbáljam meg, de nem akartam, tartottam attól, ha elrontom, akkor maradandó kárt okozhatok. Ebben a szakmában nincs lehetőség törölni. Fél év után újra felkeresett azzal az ötlettel, hogy amennyiben talál egy önként jelentkezőt a tetoválásra, akkor kipróbálnám-e. Úgy döntöttem, ha ezt elvállalja valaki, akkor miért ne. Az ingyentetoválásra mindig vannak jelentkezők, és az alany természetesen jó nagy rajzot választott, ha már ingyen volt. Első alkalommal a barátom meghúzta a körvonalakat, én pedig kitöltöttem a köztes részeket, figyelve arra, hogy ne menjek ki a vonalakból. Második alkalommal már én is húztam vonalakat, harmadszorra már önállóan is csináltam. Lényegében az első tetoválásom háromszor öt órát vett igénybe. Elkaptam a haveromtól a felszerelését, mivel a barátaim bevállalósak, így az elején rajtuk gyakorolhattam. Műbőrön soha, egyből az igazin próbáltam. Tisztában vagyok a határaimmal, ezért nem vállaltam el olyat, ami meghaladta a képességeimet. Így indult el a tetoválókarrierem – mesélte Nagy Márió.
A tetoválóművész eleinte hobbiként kezelte a tetoválást, hiszem az édesapjával továbbra is közösen dolgoztak. Sosem gondolt rá pénzkeresési lehetőségként, de idővel egyre többen keresték fel, hogy szeretnének magukra varratni valamit.
– Szépen lassan híre ment, hogy ezzel foglalkozom, és két év elteltével odáig jutottam, hogy már egész nap kellett dolgoznom. Délelőttönként apámmal készítettük a képeket, délutánonként tetováltam, hétvégenként a vásárokban árultuk a képeket. Egy szabadnapom sem maradt, így ez már sok volt. Fordulóponthoz érkeztem, döntenem kellett, hogy melyiket szeretném folytatni. Végül a tetoválás mellett döntöttem, és elkezdtem reklámozni magam. Nem akartam bajt, ezért 2016-ban megnyitottam a szalont. Az eleje nagyon nehéz volt, az első néhány hónapban a saját pénzemből kellett fedeznem a szalon költségeit, mivel nem volt annyi munkám, hogy fenntartsam. Ennek már hét éve, azóta pedig szépen beindult az üzlet – mondta büszkén a tetkós, aki hozzátette, hogy a kuncsaftok többsége kész elképzelésekkel érkezik hozzá, ám igyekszik belevinni a saját stílusát is a rajzokba.
– Néhány éve beszereztem egy rajzpadot, és azon rajzolom meg a mintákat, majd elküldöm a vendégnek. Rajzolás közben folyamatosan egyeztetünk, hogy a követett irány tetszik-e neki, hiszen ő fogja hordani. Miután megszületett a tökéletes rajz, kinyomtatom, és indigós papírra átrajzolom az egészet, majd jöhet a tetoválás. Sok külföldi vendégem is van, Magyar- és Németországból, valamint Ausztriából. A külföldön dolgozó ismerőseim hozzák el őket hozzám, hiszen még az utazással együtt is megéri nekik itt tetováltatni. Az évek alatt sokfajta festéket kipróbáltam, de végül egy amerikai márka mellett döntöttem, amit Újvidékről szerzek be. A higiéniára nagyon odafigyelek, mivel felsértem a bőrt, valamint folyamatos a testi kontaktus a tetováló és a kuncsaft között, ezért egy munka alatt többször cserélek kesztyűt, és semmit sem használok kétszer. A tetoválás után mindent eldobok, a következő alkalommal új, bontatlan anyagokat használok. A vendégeknek is oda kell figyelniük a tetoválás után bizonyos dolgokra. Két hétig naponta ötször kell a tetoválást krémmel kenniük, nem szabad fürdőzni medencében és folyóban, illetve kerülni kell tizennégy napig a szoláriumot és az edzést is – mondta Nagy Márió, aki megjegyezte, hogy az emberek elégedettek a munkájával.
– Nagyjából napi tíz órát tetoválok, ezenfelül még otthon foglalkozom a rajzok megtervezésével. Hónapokra előre le vannak foglalva az időpontok, és napi két tetkót általában elkészítek. Vannak olyan stílusok, amelyek közelebb állnak hozzám. A fotórealizmust nagyon szeretem, valamint a trash polkát, amely főleg fekete részekből áll, csak néhol van benne piros szín. Az utóbbi években nagyon divatba jött a minimalista stílus, aminek a lényege, hogy minél vékonyabb vonalak alkossák a rajzot, minél egyszerűbb és áttekinthetőbb legyen. Rengeteget fejlődött a tetoválás az elmúlt tíz évben, művészetté alakult – fogalmazott a tetkós, akinek nagy álma, hogy tetoválószalonja és barber shopja legyen egyben. Ez az egyik célja, a másik, hogy egy munkást vegyen fel, mert már nem győzi maga a munkát. Már egy ideje tanítgat tetoválni egy hölgyet is.
Nyitókép: Horváth Attila felvétele
