A Nemes fivérek, Viktor és Máté immár világbajnokokként ültek vissza szerdán egy tanítási óra erejéig szeretett középiskolájukba, az adai Műszaki Iskolába. A kötetlen beszélgetésen szó esett az iskolai évekről, a családról, a sikerekről és a világbajnoki címig vezető útról. Viktor és Máté nemcsak a sportban, hanem a tanulmányaikban is kimagasló eredményt tudhatnak magukénak, hiszen tíz évvel ezelőtt az iskola történetében először fordult elő, hogy két tanulót választottak a generáció diákjává. Mindez nagyon sok kisdiák számára motivációt adhat, mind a sport, mind pedig a tanulás terén.
– Az adai Műszaki Iskolában vendégül láttuk a Nemes ikreket, iskolánk világbajnokait. Viktor és Máté tíz éve fejezték be tanulmányaikat nálunk, különböző oktatási szakirányon, eltérő osztályokban. Nagy öröm számunkra, hogy elfogadták a meghívásunkat, és elmesélték a tanulóknak, hogy valójában mit is jelent sportembernek lenni, és emellett befejezni egy középiskolát, majd főiskolára járni. Az eredményekért hozott áldozatokról is meséltek, és arról, hogy fontos a testmozgás, legyen szó bármilyen sportról. Kellemes légkört teremtettek iskolánk falai között, és arra biztatták a fiatalokat, hogy legyen céljuk, akár a tanulás, a sport vagy az élet bármely területén – mondta Gilice Hilda, az iskola igazgatója.
A válogatott birkózók nem győzték hangsúlyozni, hogy a legfontosabb dolog az életben a kitűzött cél, ami az ő esetükben most a 2024-es párizsi olimpián való szereplés. A fiatalokat arra biztatják, hogy legyenek céljaik, hiszen lépésről lépésre, megfelelő kitartással és alázattal mindent elérhetnek.
– Úgy vélem, a sport kitartásra nevel, ami elengedhetetlen a munka, a tanulás és az élet bármely területén. Arra buzdítanám a fiatalokat, hogy tegyenek meg mindent a céljaikért, mert a sok befektetett munka előbb-utóbb meghozza gyümölcsét, legyen szó bármiről – mondta Viktor a fiataloknak.
Máté az iskolai évekre visszaemlékezve úgy véli, sokat köszönhetnek az intézménynek:
– Szerettünk itt tanulni, hiszen megfelelő tudást kaptunk, és toleranciára neveltek minket, ráadásul velünk is nagyon toleránsak voltak, mert ha jól emlékszem, harmadikban és negyedikben több igazolt óránk volt, mint amennyit jelen voltunk, de ezzel sosem éltünk vissza. Amikor itt voltunk, igyekeztünk mindenből lefelelni, és kiérdemelni az osztályzatot, ez csak így működhet.
