Másfél évtizede készít különféle dísztárgyat csuhéból a moholi Patyi Magdolna, aki a karácsonyfát is kukoricahajból készült díszekkel ékesíti. A nyugdíjas asszony szerint a csuhézás gyorsan és könnyen elsajátítható technika, amelynek segítségével az őszi és a karácsonyi időszakban sokféle dísztárgyat készít. Az alapanyagot a férjével együtt gyűjti be a saját kukoricatermésükből vagy a határban az ismerősöktől.
– Földművescsaládból származok, és gyerekkorom óta közel állt hozzám a csuhé, hiszen minden évben termett kukorica. Közeli kapcsolatba első alkalommal akkor kerültem vele, amikor édesanyám tömte a libákat, amelyeknek a nyakát kukoricahajból sodort kötéllel kötöttük el, hogy ne tudják kiköpni a kukoricát. Ezt utána folytattam, mivel én is tömök libát és kacsát – mesélte Patyi Magdolna, aki korábbi munkahelyén, az óvodában leste el a csuhézás technikáját és kezdett dísztárgyakat készíteni. – Olyan környezetben dolgoztam, ahol óvónők vettek körül. Az egyik ezt tudott a csuhézásról, a másik azt, ellestem tőlük, és próbáltam magamat is fejleszteni. Legelőször karácsonyi díszeket csináltam: mini- és adventi koszorút, majd csöngőt, angyalkát, Jézuskát, Szűzanyát. A karácsonyi díszek mellett készítettem boszorkányt söprűvel. Főleg díszeket készítek, nagyobb tárgyakat, például kosarat nem csinálok, de talán idővel belekezdek. A közelmúltban elvállaltam, hogy a moholi Csobolyó Művelődési Egyesületben az érdeklődőket tanítom csuhézásra, állítólag már most sok jelentkező van. A múlt évben a régi mesterségek napján a moholi iskolában bemutattam, hogy a csuhéból mi mindent lehet készíteni. Szerencsére két volt kolléganőt, akik óvónők, illetve a férjemet elhívtam segédkezni. Csurgott a víz a hátunkon, annyi dolgunk volt, mert a gyerekeket nagyon érdekelte a csuhézás, sajnos sok szülő vagy a nagyszülő nem ért hozzá. Holott a hétéves kis unokám valamelyik nap olyan gyönyörű karcsatot font magának, azzal lépett fel az iskolai előadáson, ahol az őszkirálynő volt. Nem nehéz elsajátítani a csuhézást, csak egy kicsit oda kell figyelni. Ezt a nagyszülőknek kellene megmutatni a gyerekeknek, mert a szülők dolgoznak és fáradtak, ezért már sokszor nem erre, de már a nevelésre sincs idejük, türelmük és erejük – mondta az asszony.
Az aszály miatt az idén rossz lett a kukoricatermés. Patyi Magdolna megjegyezte, hogy ez megnehezíti a csuhézást, mert a kukoricahaj is semmilyen.
– A csuhé az idén beázott, megpenészedett és befeketedett a hegye, sőt nagyon durva és kemény. Emiatt csak elnagyoltabb munkákat lehet csinálni belőle, finom és apróbb tárgyakat nem. Erre panaszkodnak a kolléganőim is, hogy nem lehet szép finom munkákat létrehozni, amit korábban csináltunk. A csuhézáshoz az alapanyagot mindig otthonról gyűjtjük, amikor letörjük a kukoricát. Már akkor összegyűjtöm és válogatom a csuhét, hogy megfelelő legyen, az idén még erre sem volt lehetőségünk, a szomszédba kellett menni, hogy csuhét gyűjtsünk. Nagyon szép vörös színűeket találtam, amilyet még az életemben nem láttam, viszont túlságosan kemények. A csuhézást egyébként nem tartom bonyolult technikának, akinek egy picike ideje, türelme van, és szeretné megtanulni, annak egyáltalán nem nehéz ellesni. A legalapvetőbb technika elsajátítása 5–10 percet vesz igénybe, aki már tud hajat fonni, az már készen áll rá. A csuhétáskák és a szatyrok inkább fonással készülnek, mert az jobban halad, és könnyebb a toldásokat megcsinálni, mint a sodrással. Hatvanhat éves vagyok, de továbbra is tanulom a csuhézást, mert bírom, tudom és szeretem csinálni az unokákkal, illetve saját magam miatt is. Nem készítek egész évben csuhéból díszeket, csak ősszel és karácsony előtt. Volt olyan karácsonyunk, amikor csak csuhédíszek kerültek a karácsonyfára. Nagyon szép volt a feldíszített karácsonyfa, az egész családnak nagyon tetszett – magyarázta Patyi Magdolna.
