Helytörténeti könyvek sokasága fűződik a kispiaci Kovács Mária nevéhez, aki nem mellesleg a helyi könyvtár vezetője is volt ötvenegy éven át. A stafétát azonban átadta, és hosszú, hosszú évek után nem ő fogadja a kispiaci gyerekeket és felnőtteket, akiket ez idő alatt értő olvasókká nevelt. Hogy mennyire szerették őt az önkéntes és odaadó szívvel végzett második munkahelyén és második otthonában, az is bizonyítja, hogy nem hagyták csak úgy, szó nélkül, csendben kivonulni a könyvtárból, ahogy azt ő tervezte. Az óvodások, óvónők, tanárnők és kedvelői meglepetéssel készültek számára, hogy méltóképpen búcsúztassák el a megszokott helyétől, ahová ötvenegy éven át bejárt, és várta az olvasni vágyókat. Csütörtökön megható műsorral készültek Kovács Máriának, akinek Kávai Bózsó Ildikó tolmácsolta Kocsordi Nagy Béla szavait, illetve a közösségük nevében megköszönte fáradságos és odaadó munkáját és azt a sok szeretetet, amit az idők folyamán tőle kaphattak azok, akik betértek a kispiaci könyvtárba.
Mária tevékenysége sokrétű volt, és a helyiek, de az utókor is sokat köszönhet majd neki, ugyanis Kispiac, sőt még a szomszédos, mára már tanyavilág Ustorka helytörténetét is feldolgozta. Megannyi kutatás, adatgyűjtés, a könyvekbe foglalt kincsek, melyek értékmentő és az utókorra hagyományozott munka formájában láttak napvilágot. Mária a magyarkanizsai község legrangosabb elismerését is kiérdemelte már, hiszen Pro Urbe díjjal is jutalmazták, nem véletlenül. A hatvanas évektől aktívan részt vett a falu életében. 1966 óta, az alapítás évétől a Jókai Mór Művelődési Egyesület tagja. 1966–1996-ig az egyesület titkára volt, 2011 januárjáig vezetőségi tag, a Rozmaring népdalkör vezetője. 1971 óta vezette a falu könyvtárát, hosszú évekig társadalmi munkában. Több éven keresztül a Vöröskereszt helyi szervezetének elnöke volt, a Caritas tagja, tudósította az Új Kanizsai Újságot, a magyarkanizsai Szociográfiai Műhely munkájába is bekapcsolódott, és ő alakította meg a hagyományőrző csoportot is. Kispiac oktatástörténetét is megírta, napló formájában a bombázások 77 napjának kispiaci vonatkozásait is legyezte. Hosszú évek óta tartó gyűjtőmunkájának eredménye Kispiac monográfiája, hogy csak néhányat említsünk a sok fontos dolog közül. Könnyektől meghatottan mondta el, hogy milyen sokat jelentett neki a könyvtár, de örömmel adja át egy fiatalabbnak a szép feladatot.
– A könyvtárról az ember nem mondhat mást, csak szépet és jót. Valamikor több ezer könyv cserélődött az olvasók között, mára ez kicsit megváltozott, ennek ellenére én vallom, hogy szükség van könyvtárakra. Igyekeztem olyan könyveket adni az olvasók kezébe, amiről tudtam, hogy érdekelni fogja őket. Azokat a napokat, amiket a könyvtárban tölthettem, ajándékként éltem meg. A könyvek birodalmában nem is lehet elfáradni, de szerettem volna, hogy az olvasók egy fiatalabb arccal találkozzanak. Nagy örömömre elhangzott az, hogy a nevemet összekötik a könyvtárral. A meglepetés viszont annyira meghatott, hogy alig jutottam szóhoz, jólesett a lelkemnek – mondta Kispiac most már egykori könyvtárosa, akit még biztosan jó ideig könyvtárosként fognak emlegetni. Ettől függetlenül Kovács Mária azért nem szakad el a könyvek világától, hiszen egy kötete már a nyomdai előkészítésre vár, a másikon pedig dolgozik, mindkettő helyi, kispiaci és ustorkai vonatkozású.
