A horgosiak gondoltak egy nagyot, maradandót szerettek volna alkotni, és a térség hagyományos receptjeit tervezték kiadni zsebkönyv formájában. A gyűjtőmunka aztán olyan jól sikerült, hogy egy nagyon tetszetős küllemű, százkét receptet tartalmazó könyv született belőle, amelyet először a Horgosi Szüreti Napok programsorozatának első napján mutattak be, azóta pedig már Magyarkanizsa a negyedik helyszín, ahol a könyv létrejöttéről beszélgettek egy jóízűt.
Horvát Hilda horgosi könyvtáros és Sós Nóra, a horgosi művelődési ház művelődésszervezője időt és erőt nem sajnálva összegyűjtötték és lejegyezték a recepteket, Bús Csaba, a magyarkanizsai József Attila Könyvtár igazgatója pedig a jó ügy mellé állt, és folyamatosan sokasodtak nemcsak a tettre kész emberek és a receptek, hanem még az e köré épülő programok is. A munkába bevonták Cseszkó Ibolya tanárt, mestercukrászt, akinek közreműködésével útjára indult a Süssünk-süssünk műhelymunka is, amelynek keretében a receptek egy részét el is készítették. Így elevenítették fel és tanulták újra elődeink féltve őrzött receptjeit, mint amilyen a lakodalmas barack vagy épp az igazi töpörtyűs pogácsa, amit a könyvbemutatón is megkóstolhattak a résztvevők, Ibolya ügyes kezeinek köszönhetően.
A magyarkanizsai könyvbemutatónak a József Attila Könyvtár Koncz István terme adott otthont, ahol Csanádi Bertalan humorral fűszerezve derített fényt a könyv létrejöttének minden kulisszatitkára. Ahogy az alkotók elmondták, a céljuk az volt, hogy lejegyezzék, megőrizzék a jövő generációjának a recepteket, és szerették volna, hogy több legyen, mint egy gyűjtemény, ezért a történetek is helyet kaptak benne. Elsősorban a hagyományos ételek leírását gyűjtötték, és a könyvben szerepelnek előételek, főételek, édes és sós sütemények, illetve borajánló is. Horvát Hilda elmondta, hogy kezdetben felhívást tettek közzé, majd ők maguk vették kezükbe az irányítást, és a helyi piacra is kilátogattak, hogy feljegyezzék a recepteket, aztán pedig már sorra jelentkeztek az adatközlők, így mintegy ötven ember tette közkinccsé a családi receptjeit.
– Öt településen gyűjtöttünk: Magyarkanizsán, Martonoson, Kispiacon, Horgoson és Mórahalmon. A legtöbb adat Horgoson jött össze. A homokháti térségre jellemző konyha a vajdasági nemzetiségek konyhájának az ötvözete. Jellemzően vannak benne előételek, főételek, sós és édes sütemények, és itt azért keverednek is a nemzetiségek ételei, egymástól eltanuljuk a recepteket, és formáljuk is őket. A szárma vagy a töltött paprika, a paprikásféle ételek mind megtalálhatóak benne, vagy a kukoricából készült ételek, illetve át is vettünk, honosítottunk is étkeket. Ilyen például a mórahalmi szüreti kalács, ami nem onnan származik, Debrecenből hozták, de már meghonosodott Mórahalmon is. Anekdotákat is lejegyeztünk a receptek mellé, ha közreadták a helyi vagy családi történeteket. Kiemelhetjük a borászok történeteit, vagy egy horgosi asszonyt, aki régen gombákat gyűjtött, ezeket is lejegyeztük – mesélte Horvát Hilda.
A könyv fogadtatása Magyarkanizsán is és a szerzők elmondása szerint minden eddigi helyszínen nagyon sikeres volt. Ez és a visszajelzések arra ösztönzik őket, hogy a könyvnek legyen folytatása.
A kötet 750 példányban jelent meg, és 1200 dináros áron vásárolható meg a magyarkanizsai és a horgosi könyvtárban, illetve a Westbook könyvesboltban.
Nyitókép: Sokan keresik az új receptgyűjteményt
